A 2018-as Űrdongó mozi számomra hatalmas csalódás volt, főleg azok után, hogy mennyi pozitív véleményt olvastam róla. Szinte minden kritikában azt írták, hogy ez az első Transformers film, aminek lelke van - azt viszont senki nem tette hozzá, hogy ez a lélek egy tizenéves kislányé, és hogy valójában egy Transformers köntösbe bújtatott tinidráma az egész. Félre ne értsetek, semmi bajom ezzel a műfajjal - a feleségemmel nemrég végignéztünk poénból egy rakás ilyen filmet, főszerepben az Olsen ikrekkel, Lindsay Lohannel, és a fiatal Chris Evansszel - egy Transformers produkciótól viszont ennél sokkal, de sokkal többet várok, főleg a G1 rajzfilmsorozat, vagy az IDW képregények után.
Mert bizony, az IDW képregényei piszok zseniálisak, amiről most másodszor is volt szerencsém meggyőződni. A Phase Two első kötetéről szóló cikkem az egyik első írásom volt a blogon, viszont már akkor is éreztem, hogy nem feltétlenül az volt a legjobb belépési pont. Bár a hangulat hamar magába szívott, végig erős hiányérzetem volt, szóval úgy döntöttem legközelebb inkább visszakanyarodok a történet elejére, a Phase One Vol. 1-hez, és mostantól szép sorban fogok haladni a második fázis felé. Jó döntés volt. A kötet tartalmazza a teljes Megatron: Origin minisorozatot, a Transformers: Spotlight válogatott számait, valamint az Infiltration fejezeteit #1-6-ig.
Megatron eredettörténete, bár rengeteg hasznos infóval szolgál, némileg nehezen követhető. Kicsit azt éreztem hogy az író, Eric Holmes és a rajzoló, Alex Milne nem teljesen voltak összhangban. Voltak panelek, ahol egyszerűen fogalmam sem volt mi történik, ez pedig némileg visszavett számomra az élményből. Hibái ellenére mégis azt kell mondjam, hogy a sztori maga nem rossz. Tanúi lehetünk miként lett az egyszerű bányász Megatronból az Álcák vezére, hogyan gyűltek köré első hívei, és testközelből láthatjuk a polgárháború kirobbanásnak néhány kulcsfontosságú pillanatát. Gyakorlatilag ez a Transformers franchise Planet Hulkja, a két történet nagyon hasonló, azt a különbséget leszámítva, hogy Hulkkal ellentétben Megatron nagyon is otthon van. Egyébként mikor belekezdtem ebbe a sztoriba egyáltalán nem erre számítottam - Azt hittem Megatront jámbor lélekként mutatják majd be, akinek valami trauma hatására megkeményedett a szíve. Az igazság viszont az, hogy az Álcák vezére már a háború előtt is pont ugyanolyan kegyetlen volt, és éppen ennek köszönheti felemelkedését.
A Transformers: Spotlight számait Shane McCarthy, valamint Simon Furman írták. Mint az a nevéből is sejthető, ezekben az egyrészesekben néhány fontosabb Transformer kap külön-külön reflektorfényt. Az Autobotok közül Blurr, Cliffjumper, Nightbeat, Hot Rod, az Álcák közül pedig Shockwave és Soundwave szóló kalandjaiba nyerünk betekintést. Amellett, hogy remek kis rövid történetekről van szó, kicsit jobban is megismerhetjük kedvenc Transformereink észjárását. Például tudtad, hogy Blurr eleinte vonakodott beállni az Autobotok közé? Vagy hogy Soundwave sem mindig helyezte saját érdekei elé Megatron iránti hűségét? És ez még a fele sem annak, amit a Spotlight fejezetei tartogatnak, érdemes őket fellapozni.
A dolgok a Transformers: Infiltration oldalain kezdtek igazán izgalmassá válni, ahol az Autobotok orvosa, Ratchet kapta a főszerepet. Az Álcák a jelek szerint saját protokolljukra fittyet hányva ostrom módba kapcsoltak, és úgy döntöttek nem kerülik tovább a feltűnést. Mindeközben néhány fiatal földlakó is a tűzvonalba kerül, Ratchet pedig saját parancsait megtagadva a megmentésük mellett dönt. Ezek után együtt próbálják kideríteni miben mesterkednek az Álcák, mielőtt még az egész bolygó háborús övezetté válik.
A legtöbb esetben jobban szeretem azokat a Transformers sztorikat, amikben kevesebb szerepet kapnak az emberek, de az Infiltration erős kivétel ez alól. Hunter, Verity és Jimmy nagyszerű karakterek, és nagyon várom, hogy viszontláthassam őket a folytatásban. Az Infiltration történetét egyébként szintén Simon Furmannek köszönhetjük.
A kötet elolvasása után azon a véleményen vagyok, hogy nem árt hozzá valamelyest ismerni a '80-as évek legendás G1 rajzfilmsorozatát. Noha a képregények és a G1 nem ugyanannak a kontinuitásnak a részei, az IDW cuccok jelentős mértékben a rajzfilmeken alapszanak. Ez elsősorban a karakterdizájnon szembetűnő, amit (hála istennek) egy az egyben átemeltek a '80-as évekből. Ha csak a mozivásznon találkoztál a Transformerekkel, úgy szerintem sokkal kevésbé lesz élvezetes ez a kötet, mintha a rajzfilmeknek köszönhetően ismernéd a karaktereket. Főleg, mivel Michael Bay egyik legrosszabb húzása az volt, hogy elvette az Álcák személyes ismertetőjegyeit, és mindegyiküket egy kaptafa, szürke robotként ábrázolta. A G1 és az IDW nagyobb hangsúlyt fektet a szereplők kidolgozására, aminek köszönhetően sokkal jobban a szívünkhöz nőnek. Ha megkérdezel valakit, aki csak a filmeket látta, hogy ki a kedvenc Transformere, szinte biztos, hogy a 90%-uk Optimust, vagy Űrdongót mondaná, pedig van rajtuk kívül ezer másik karakter, akiknek ugyanannyira - vagy talán még jobban is kijárna a figyelem.
A Transformers: IDW Collection Vol. 1. egy nagyszerű kötet, és kiváló belépési pont azoknak, akiknek a G1 után kedve támadt a képregényekkel is kísérletezni. Mára búcsút intünk az Autobotoknak és az Álcáknak, de nem végleg! Hamarosan a Merch Mánia rovatunkat is megrohamozzák az alakváltó robotok és hidd el, erről nem akarsz lemaradni! Emellett biztos, hogy hamarosan sort kerítek az IDW Collection sorozat második kötetére is. Ha kíváncsi vagy minderre, tudod mit kell tenned: Kövesd a MetaComix blogot!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése