A Gotham Central első kötetéről már írtam egy korábbi cikkemben, a Greg Rucka/Ed Brubaker páros detektív noir képregényét nem tudtam nem az egekig magasztalni. Ennek a szériának a mintájára készült a Fox Gotham című tévésorozata, ami ugyanakkor egészen más, mint a Central, csak az alapötlet az, ami megegyezik. Amellett, hogy karakterek és történet tekintetében teljes mértékben elkülönülnek, ott van a tény is, hogy Rucka és Brubaker egészen egyszerűen mindent sokkal jobban csinált, mint a Fox. De tényleg, mindent. Most, hogy már a második könyvet is elolvastam a szériából, úgy érzem, hogy egyáltalán nem túlzás ez a kijelentés. A tévésorozatot én személy szerint kimondottan élveztem, tagadhatatlanul voltak nagyszerű húzásai, ám legnagyobb sajnálatomra szép lassan teljesen maguk mögött hagyták az eredeti koncepciót. Ami a fiatal Jim Gordon küzdelmeinek bemutatásának indult, az szép lassan Batman eredettörténetébe fulladt, ami nagy szerepet játszott abban, hogy az utolsó évadra teljesen elvesztettem az érdeklődést. A Gotham Centralnak ezzel szemben nincs szüksége origin sztorikra, hiszen egy már meglévő, gondosan felépített univerzum eseményeit meséli el. Ráadásul Batmant tudatosan háttérbe szorította, ez pedig bármilyen furán hangzik, a lehető legjobb döntés volt a készítők részéről. A szuperhősök világának átlagos rendőrei pont attól izgalmasak, hogy hétköznapi emberek, akik éppen ezzel teszik igazán életszerűvé a képregényt. Történeteik ráadásul akkor is megállják a helyüket, amikor épp semmi sem utal rá, hogy ez a DC Univerzum, és a hekusok valami olyan ügyet próbálnak megoldani, ami bármikor megtörténhetne a valóságban is. Persze kétség sem fér hozzá, hogy a DC karakterekre épülő sztorik a legizgalmasabbak, ebben a kötetben pedig több közönségkedvenc is tiszteletét tette.
A Soft Targets című történetben nem sokkal karácsony előtt járunk, ám úgy néz ki Gotham városában idén sem telnek békésen az ünnepek. Egy rejtélyes mesterlövész tartja rettegésben a várost, aki szemmel láthatóan nem válogat: Politikusok, rendőrök, civilek, senki sincs biztonságban! Vajon ki lesz a következő áldozat? A rendőrség számára pedig csak rosszabb lesz a helyzet, mikor kiderítik, hogy ki áll az események mögött...
A Life is Full of Disappointments című fejezetben egy halott nőt találtak egy szemeteskonténerbe hajítva, halálának körülményei felettébb gyanúsak. Kedvenc detektívjeink nyomozásba kezdenek, a nyomok végül egy helyi gyógyszergyártó céghez vezetnek...
Az Unresolved című sztoriban Driver Nyomozó egy túszdrámába csöppen, ami nem éppen a forgatókönyv szerint ért véget. Halála előtt az elkövető egy korábbi bűntényről beszélt: Egy szörnyű tömeggyilkosságról, ahol egy egész iskolai futballcsapatot felrobbantottak. Driver engedélyt kér felettesétől, hogy a megoldatlan ügyet újra megnyissa, ám fontos akták hiányoznak az esetről. Hamarosan kiderül, hogy aki legutóbb kivette ezeket a dokumentumokat, nem volt más, mint sokunk kedvenc rossz zsaruja, Harvey Bullock!
A Soft Targets című sztori elkövetője számomra már csak a borító miatt sem volt olyan rejtélyes, szerintem nem nehéz kitalálni, hogy Jokerről van szó. Az igazi feszültség a hajtóvadászattal kezdődik, amikor megpróbálják kézrekeríteni, és csak fokozódik, mikor rájönnek: A Bűn Bohóc Hercege az orránál fogva vezeti az egész testületet. Kimondottan érdekes egyébként a rendőrök szemszögéből látni, ahogy egy Joker kaliberű bűnözővel próbálnak meg szembeszállni, elvégre még a tapasztaltabb detektíveknek is ez a legrosszabb rémálma. A finálé, a csattanó, a poén pedig nem marad el, csak hogy ezúttal csak az az egy ember nevet, aki mesélte a viccet. Joker motivációiból egyértelműen kiderül, hogy Rucka és Brubaker tényleg maximálisan érti a karakter lényegét. Nem tudom olvastad-e a nemrég publikált cikkemet Todd Phillips filmjéről, de meg kell mondjam, hogy azok után igazi felüdülés volt ez a sztori. Kedves Warner Bros., kedves Hollywood, EZ AZ A JOKER, AKIRE SZÜKSÉGÜNK LENNE! De nagyon!
A Life is Full of Disappointments című klasszikus detektív történet ékes példája annak, amiről az első bekezdésben beszéltem. Nincsenek szuperhősök, nincsenek szupergonosztevők, mégis sikerült egy érdekes történetet kreálni, ami pont azért izgalmas, mert a DC világán kívül is bármikor megtörténhet. Szerintem mindent elmond a sorozatról, hogy anélkül is fenn tudja tartani az érdeklődést, hogy valaki kívül hordott alsógatyában és köpenyben ugrándozna a képeken.
Bevallom, az Unresolved című történet a legkedvesebb számomra a kötetből, nagyon vártam már, hogy egy igazán ütős Harvey Bullock sztorit olvassak. Rucka és Brubaker sokszorosan felülmúlták a várakozásaimat: Remekül bemutatták, hogy milyen mentális következményekkel jár, ha 20 évig szolgálsz a GCPD-nél, majd kihajítanak, mintha az évtizedek alatt felgyűlt poszttraumás stressz nem lenne épp elég. Persze jogosan rúgták ki, az öreg Harvey tényleg túllőtt a célon, mégis iszonyatosan szántam szegényt ebben a történetben. Bullock akkor is jó zsaru, ha a módszerei rosszak, és az is biztos, hogy nincs hozzá fogható sem a DC Univerzumban, sem máshol. Ha csak egy sztorit elolvasol a karakterről, ez legyen az!
Az illusztrációkat a már előző kötetből is ismert Michael Lark, valamint Greg Scott, Brian Hurt és Stefano Gaudiano követte el. A stílus nem sokat változott, a karakterdizájn mellett viszont nem tudok szó nélkül elmenni. Külön kiemelném Joker realisztikusabb, élettel telibb megközelítését az általam sokszor tapasztalt, már-már hullaszerű ábrázolás helyett. Kifejezetten jót tett a karakternek ez a kis frissítés, nem bánnám, ha ez ma is követendő példa lenne.
Kockázatos kijelentést teszek, de azt kell mondjam, hogy a Gotham Central a legjobb detektív krimi, amit ismerek. Sokat gondolkoztam, hogy ebben vajon benne van-e a DC Univerzum felé táplált elfogult rajongásom, de szerintem a korábban írt cikkeimmel már bizonyítottam, hogy nem nyelek le bármit, csak mert rajta van a DC logó. Sem képregényben, sem más médiumban nem tudok jobbat ebben a műfajban, de ha bárki igen, az kérem ossza meg velem kommentben, őszintén érdekel! :)
