Fantastic Four by Mark Waid and Mike Wieringo: Ultimate Collection - Book Two

A mai cikkemben ismét az egyik kedvenc alkotóm, Mark Waid munkásságához nyúlnék vissza, aki rendszeres visszatérő az oldalon. Az írót én elsősorban a Flash történetei miatt szeretem, ugyanakkor ezen felül is rengeteget adott a képregényvilágnak. Waid 2002-ben vette át a Fantastic Four füzetek írását, az ezeket egybegyűjtő Ultimate Collection első kötetéről írt kritikámat keresd vissza az oldalon. Ma a második lesz terítéken, ami a teljes Unthinkable című sztorit tartalmazza. 

A történetben Doctor Doom revansot vesz a Fantasztikus Négyesen, ám most kicsit más irányból közelíti meg a dolgokat. Doom ugyanis ezúttal nem a technológiai fölényére támaszkodik, hanem egy sokkal rejtélyesebb, megfoghatatlanabb erőt hív segítségül: a mágiát. Mindez ráadásul nem minden, ugyanis bosszúja beteljesítéséhez semmilyen eszköztől sem riad vissza, még attól sem, hogy a gyerekeiken keresztül okozzon fájdalmat Sue-nak és Reed-nek. Mister Fantasticnak ezúttal nincs más választása, a varázst csak varázzsal lehet legyőzni, ám ez nem megy, amíg egy tudós fejével gondolkozik... 

Őszintén szólva szerintem már az Ultimate Collection első kötete is eszméletlen jó volt, de a második minden várakozásomat felülmúlta, ami teljesen váratlanul ért. Mert hát a legkevésbé sem számítottam arra, hogy A FANTASTIC FOUR ENNYIRE DARK TUD LENNI! Ez egy iszonyatosan meredek történet, és egyszerűen csodálatos milyen komoly kontextusba lehet helyezni olyan karaktereket is, akik közül az egyik egy nyúlékony gumiember, a másik meg egy beszélő kőhalom. Reed és Sue gyerekei közül az egyik (Franklin) a szó legszorosabb értelmében megjárta a poklot, és a kötet végén olyan kicsit sem vidám témák is előjöttek, mint például a poszttraumás stressz. Waid nagyszerűen használja a szereplőket, nagy hangsúlyt fektet a belső vívódásaikra, amivel sikerült még emberibbé tennie őket. Mindent egybevéve ez volt az egyik legsúlyosabb dolog, amit a Fantasztikus Négyes valaha átélt, és az biztos, hogy a legnagyobb ellenségüknek sikerült mély sebeket ejtenie, amiket aztán nem volt egyszerű kiheverniük. 

Doctor Doom egyszerűen zseniális ebben a sztoriban. A kötet első száma kifejezetten rá fókuszál, így nem csak a motivációit ismerjük meg, de megtudjuk azt is, hogy mindent és mindenkit feláldozna a hatalomért. Amit aztán kicsinyes bosszúra használ, ez pedig nem tudom eldönteni, hogy ijesztő-e, vagy inkább szomorú. Főleg annak fényében, hogy egyébként micsoda lángelme. Akárhogy is, ezek a jellemvonásai esélyessé teszik arra, hogy nekem is az egyik kedvenc gonosztevőmmé váljon. Szégyenkezve bevallom, hogy még közel sem olvastam annyit a karakterről, mint kellene, de ezek után már kezdem érteni, hogy mitől annyira népszerű az olvasók körében. Érdekesség egyébként, hogy Doom egy időben Magyarországon élt, és hogy az egyik neves városunk, Miskolc is említést kap a történetben. 

Őszintén szólva még mindig kicsit sokkhatás alatt vagyok, mivel nem ezt vártam egy Fantasztikus Négyes képregénytől, ugyanakkor mindezt a lehető legjobb értelemben mondom. Ismét szentül megfogadom előttetek, hogy a jövőben többet fogok olvasni a Marvel elképesztő kvartettjéről, szóval görbüljek meg, ha nem folytatom a Mark Waid sorozatot. Addig viszont még van pár izgalmas dolog a tarsolyomban, ne maradj le azokról sem! ;)

Fantastic Four by Mark Waid & Mike Wieringo: Ultimate Collection - Book One

Ha rendszeresen olvasod a MetaComix blogot, vagy szimplán csak otthonosan mozogsz a képregények világában, akkor bizonyára találkoztál már Mark Waid nevével, akinek számos nagyszerű történetet köszönhet az iparág. Ő írta minden idők legnépszerűbb Flash képregényeit, a Kingdom Come-ot, valamint 2002-ben ő vette át a méltán híres Fantastic Four szériát is. A sorozat számait egybegyűjtő Ultimate Collection első kötete a #60-66-ig tartalmazza a Marvel elképesztő kvartettjének kalandjait, emellett az Avengers 400. száma is helyet kapott a végén. 

Ezeken az oldalakon láthatjuk többek között, ahogyan Fáklya igyekszik felelősségteljes felnőtté válni, valamint megtudjuk ki áll valójában a Yancy Street banda tréfái mögött, amik már a kezdetektől fogva az őrületbe kergették a Lényt. Ezek után hőseink nem mindennapi rovarirtásban vesznek részt, majd Reed egyik elszabadult találmányával is megküzdenek, ami nem más, mint egy testet öltött egyenlet. 

Na de hogy szállsz szembe egy két lábon járó matematikai képlettel? Hát matekkal! És igen, tagadhatatlan, hogy a képregény áltudományos része meglehetősen bugyuta, de kit érdekel? A sztorik iszonyat mókásak, humorosak, izgalmasak, kalandosak, többet pedig szerintem kívánni sem lehet. Emellett az egész varázsa abban rejlik, hogy Mark Waid alapvetően nem szuperhősökként gondol a Fantasztikus Négyesre. Persze, segítenek, ha épp valamelyik rosszarcú el akarja pusztítani a világot, de sosem fogjuk őket háztetőkön ugrándozva látni, miközben bűnözőket hajkurásznak. A Fantasztikus Négyes ugyanis egy kalandorokból és felfedezőkből álló csapat, akik első sorban arra használják erejüket, hogy előrébb vigyék a világot. Éljen a tudomány! 

A képregény emellett egyfajta hagyományőrző szereppel is bír, ugyanis olvasás közben végig azt éreztem, hogy ezek még mindig pontosan ugyanazok a karakterek, akiket annak idején Stan Lee kitalált az '60-as években. Kicsit modernebbek lettek a dialógusok, fejlődött a narratíva, viszont 37 évvel később is pontosan ugyanolyannak hagyták meg őket, ahogyan eredetileg megszerették őket az olvasók. Számos példát fel tudnék hozni, amikor a képregényhősök pár évtized alatt, vagy akár egészen hirtelen is drasztikus átalakuláson mentek keresztül, de itt szerencsére nem volt szó ilyesmiről. Végülis ha van egy tökéletes recept, akkor minek tovább fűszerezni? 

Amit viszont nem értek, hogy minek került bele a gyűjteménybe az Avengers #400? Az ég világon semmi keresnivalója nincs itt, főleg hogy a Fantasztikus Négyes mindössze egyetlen panel erejéig látható ebben a számban. A történetben a Bosszúállók ellenfeleinek "sötét anyagból megformált másai" fenyegetik a világot, mint később kiderül, Loki mozgatja a szálakat. Amellett, hogy a sztorinak semmi köze a Fantastic Four számaihoz, az egész kimondottan zavaros és túlságosan rövid ahhoz, hogy élvezhető legyen. Értem én, hogy ezt is Mark Waid írta, de egyszerűen nem ide való. Ráadásul halmozza azokat a hibákat, amik miatt sokszor nem tudom élvezni a Marvel crossovereit. Tonnányi karakter, mindez besűrítve kb. 30 oldalra... Természetesen emiatt egyik szereplő sem tud kibontakozni, mivel egyszerűen nincs rá idejük, és csak veszik el egymástól a rivaldafényt. Egyszóval egy teljesen felesleges káosz az egész, inkább lett volna rövidebb a kötet. 

Mindennek ellenére Mark Waid Fantastic Four sorozata remek cucc, végtelenül laza olvasmány, ami tökéletes kikapcsolódás lehet bárki számára. Mindenképpen szeretnék még visszatérni ehhez a szériához, sőt. Azt hiszem sokkal, de sokkal több Fantasztikus Négyest kéne olvasnom. :) Tegyetek ti is így!

The Fantastic Four Omnibus by Stan Lee & Jack Kirby Vol. 1

1961-et írunk. Január 20-án John Fitzgerald Kennedy megkezdte hivatali idejét, mint az Egyesült Államok elnöke. Jurij Gagarin szovjet asztronauta volt az első ember, aki sikeres repülést hajtott végre a világűrben Április 12-én. November 1-én pedig megjelent a Fantasztikus Négyes első száma, ami örökre megváltoztatta a képregényeket.

Az Igazság Ligájának debütálását követően a Marvel alapítója, Martin Goodman megirigyelte a DC Comics sikereit, és megkérte a főszerkesztőként tevékenykedő Stan Lee-t, hogy rukkoljon elő ő is egy képregénnyel, melynek középpontjában egy szuperhőscsapat áll. A kérésnek eleget téve Stan össze is dobta a vázlatokat, lepasszolta őket Jack Kirbynek, aki megcsinálta a rajzokat, végül Stan megírta és helyére illesztette a szövegeket. Ez lett a később elhíresült „Marvel módszer”. Kirby azonban máshogy emlékezett a történtekre, állítása szerint ő rukkolt elő a Fantasztikus Négyes ötletével, Lee csak a dialógusokat adta hozzá később.
A hivatalos álláspont ma az, hogy a sorozat mindkettejük érdeme.

Stan így emlékezett vissza a kezdetekre:

„Minden sarkon azt lehetett olvasni, hogy A Fantasztikus Négyes a világ legjobb képregénymagazinja. Bár a szlogen természetesen tőlem származott, az érzés a rajongóktól ered. Tudtátok, hogy a harmadik számig még nem szerepelt ez a jelmondat? Igazság szerint az első két számig még meglehetősen szerények voltunk. Csak azután került a borítókra, hogy válaszoltunk arra a rengeteg levélre és telefonhívásra. Ekkor jöttünk rá, hogy nem pusztán szórakoztattuk a tömeget, hanem hogy a nép szolgálatában álltunk. Még most is emlékszek a napra, amikor odafordultam a göndör hajú, szivarrágcsáló munkatársamhoz, és azt mondtam: Hé Jackson! Ezt megcsináltuk! Mire ő: Oké, oké! De mi legyen a következő számban?”

Stan a következővel magyarázta a sikert:

„Realizmus! Tudom, hogy ez furán hangzik lángoló, láthatatlan, nyúlékony, vagy olyan hősök esetén, akik fél kézzel széttépnek egy Toyotát. Nézd más szemszögből! Sok szuperhős létezett már a Fantasztikus Négyes előtt is, de semelyiknek nem voltak személyes problémáik, nem kellett aggódniuk a keresetük, az életük miatt, vagy zördültek össze más szuperhősökkel. Egészen a mi kis kvartettünk megjelenéséig! Szóval rendben, lángra tudok lobbanni és repülni a levegőben. De hogy viselkednék ezután a valóságban? Mit mondanék a családomnak, a barátaimnak, ellenségeimnek?”
  
A cikkben a 2018-ban újranyomott Omnibus kiadás első részét vettem szemügyre.
A védőtokon a legelső szám borítója díszeleg, azt eltávolítva pedig letisztult, elegáns fekete könyvet kapunk. Ami egyből feltűnt, hogy a kötés igen jól sikerült. A gerinc kevésbé merev, könnyen nyílik, a vastagság ellenére nem kell ránehezedni a lapokra, hogy teljes képet kapjunk. 

A kötet rengeteg szegmensében tükrözi a ’60-as évek-beli Amerikát, például több ponton is érezhető a hidegháborús hangulat. A Fantasztikus Négyes az eredeti origin sztori szerint a szovjeteket megelőzve próbált az űrbe jutni, így tették ki magukat akaratlanul is a kozmikus sugárzásnak, aminek erejüket köszönhetik. Ami különösen megbolondítja a receptet, hogy a négy főhős merőben eltérő személyiséggel rendelkezik, ami sok esetben a konfliktus forrása. Mr. Fantastic a született vezető, aki ugyanakkor követ el hibákat, Human Torch a vagány tinédzser, Sue egy melegszívű, empatikus hölgy, Thing pedig a tettek embere, aki mindig zsörtölődik valamin. A karakterfejlődés fontos eleme a történetnek, a címszereplők csak komoly nehézségek árán kovácsolódtak igazi csapattá. A sorozat emellett olyan ellenfeleket mutatott be, mint a Skrullok, Doctor Doom, a Vakondember, valamint fontos szerepet játszik Namor Herceg, más néven Sub-Mariner.

Ami viszont igazán naggyá tette a Fantasztikus Négyest, az Stan történetmesélési stílusa, ami derekasan kiállta az idő próbáját. Nyelvezetét tekintve is nagyon egyszerű, szóval ha nem tökéletes az angol tudásod, akkor is érteni fogod a történetet. A sorozat előrehaladtával Lee és Kirby is egyre jobban megismerték saját hőseiket, minden kiadott szám után egyre csak nőtt köztük a kreatív összhang. Emellett igazi csemege, hogy a magazinok végén szereplő rajongói levelek is bekerültek a kötetbe, amitől tényleg olyan érzése támad az embernek, mintha kinyitott volna egy időkapszulát. A poén, hogy a negatív hangvételű leveleket is kiadták, sőt, a szerkesztők abszolút profi módon meg is válaszolták őket, kimondottan vicces ezeket az irományokat olvasni. A készítők viszont azt akarták, hogy az emberek szeressék a Fantasztikus Négyest, ezért nem hagyták figyelmen kívül az emberek véleményét, sőt, olykor teljesítették is a kéréseket. Bizony, más idők voltak! 


Az eredeti Fantastic Four sorozat egy valóságos kincs a múltból, aminek köszönhetően a Marvel Comics azzá vált, amiért ma szeretjük. A silver age korszak egyik legfontosabb darabja, ami ma is legalább annyira élvezetes, mint amikor először kiadták. Mi pedig nem lehetünk elég hálásak, hogy 58 évvel később újra átélhetjük ezeket a nagyszerű történeteket. Stan Lee és Jack Kirby nem túloztak: Ez a világ legjobb képregénymagazinja! 

A cikkemet a Marvel Magyarország oldalán is megtalálhatjátok.

The year is 1961. John Fitzgerald Kennedy became the president of the USA on the 20th of January. On th 12th of April Jurij Gagarin, the soviet astronaut was the first human flying in outer space and came back succesfully. And the first volume of The Fantastic Four was released on the 10th of November. It changed the world of comics forever.

After the debut of the Justice League Martin Goodman envied the success of DC Comics, so he asked his editor in chief, Stan Lee to create a new team of superheroes for Marvel. Stan did the synopsis, handed them over to Jack Kirby, who penciled the characters, back to Lee, who then added the dialogues. This became the later famous „Marvel Method”. However, Kirby remembered hings differently, he claimed that Fantastic Four was his idea, Stan just added the dialogues. Today’s view is that the comic was created by both of them

This is how Stan remembered to the beginning:

„Y’know, the FF has long fratured its world famous banner line on every cormer, proclaiming to be „The World’s Greatest Comic Magazine! The sentiments belonged to fandom, the exclamation point, as usual, was mine! But did you know that it wasn’t till issue number three that we first used that phrase, which is now so dear to culture lovers everywhere? It may surprise you that we were really quite modest and self-effacting after producing first two issues. It was only after faithfully reading your mail and answering all your phone calls (and some of those who called collect!) that we realized we weren’t just providing entertainment for the masses, we were actually performing a public service! Ah yes, I still remember that fateful day, when I turned to my charismatic, curly-haired, cigar-chomping collaborator and said: "Hey Jackson, it looks like we got ourselves a hit!" And he replied: "Okay, Okay. But what’re we gonna do for the next issue?”

Stan also explained their success:

„Realism! Hey, I know that „realism” sounds really silly when talking about super-powered costumed characters, who can stretch like rubber bands, burst into flame, become invisible, and tear apart a Toyota single-handedly. Look at it this way. Their were many, many super heroes merrily cavorting in their colorful little long johns before the FF made the scene. But virtually none of them had personal problems, none had to worry about earning a living, none ever argued or lost his temper with othe super heroes. Not until our captivating little quartet came along. I’d say to myself, okay, so I can make my body become a falming fireball and fly through the air. But given that ability, how would I act in the real world? What would I say to my friends, my family, my enemies? What would I care about, worry about?”

I bought the 2018 reprint of FF Omnibus. On the dust protector you can see the cover of the first issue, removing it you get an elegant black book. The first thing I noticed is that the binding is pretty good, you don’t have to weight down the pages to get the full picture, the spine is also flexible. 

The book represents the ’60s America in many parts, you can feel the cold war vibes for example. In the origin story the FF tried to get to outer space before the soviets, that’s how their cosmic ray accident happened, which gave them their powers. What gives the recipe a twist are the personality of the characters, which are quite different, and often leads to conflicts. Mr. Fantastic is a natural leader, who can still make mistakes. The Human Torch is the cool teenager. Sue is the light-hearted girl member of the team. And the Thing is the grumpy one, who always loses his temper over something. Character development is an important parf of the story, it took a bumpy road for the FF to become a functioning team. The comic introduced villains like Doctor Doom, the Mole Man and the Skrulls from outer space. Prince Namor, the Sub-Mariner is also a very important adversary.

What made the FF so succesful was Stan Lee’s storytelling, which passed the test of time very well. The creators got more and more familiar with their own characters, you can literally feel the creative vibes growing with each issue. The fun thing is the magazines fan pages are also in the book, containing letters from the early readers sent to the editors. This really gives you the feel like opening a time capsule. They also printed the negative opinions and answered them the most professional way, reading these letters are hilarious. But the creators wanted people to like the Fantastic Four, so they payed attention to critics, sometimes they even granted their wishes. Times were different then!


The original Fantastic Four is a real gem from the past, one of the most important pieces of the silver age. An absolute game changer, without it Marvel comics would not be what it is today. These stories are still just as enjoyable as on the day they were first printed. We are lucky that we can read these awesome stories 58 years later. Stan Lee and Jack Kirby were right. This is the world’s greatest comic magazine!