Masters of the Universe: Revelation Part 2

A Netflix szerencsére nem váratott minket sokáig a Masters of the Universe: Revelation második felvonásával annak ellenére, hogy az első elég kemény negatív visszhangot kapott az eredeti '80-as évekbeli rajzfilmsorozat rajongóitól. A felháborodást még most sem értem teljesen, hiszen nagyszerű sztorit kaptunk, ami továbbgondolta és sokkal érettebben tálalta az eredeti koncepciót. Emellett elég nevetségesnek tartom mennyien nem látták, hogy az első öt epizód csupán csak a kezdet, és hogy még sokkal többet tartogat a széria, mint azt álmodni mertük volna. A Revelation készítői ráadásul azt is tudomásul vették, hogy a célközönségük több generációja is felnőtt a franchise születése óta, és meg sem próbálták az új sorozatot a mai gyermekbarát trendek közé beszorítani. Pedig akkor lett volna csak jogos a felháborodás! Kicsit szomorúan látom, hogy a tiszteletteljes hozzáállás ellenére mennyi 50 év feletti óriáscsecsemő hangoztatja büszkén az interneten, hogy "márpedig a '80-as években minden jobb vót!", az ilyen véleményeket pedig sorry, not sorry, de nem tudom egy másodpercig sem komolyan venni. Ugyanis míg az eredeti rajzfilmeknek tagadhatatlanul megvan a nosztalgikus bája, a modern korban már aligha állnák meg a helyüket - ellenben a Netflix féle Revelation-nel, ami ilyen téren csillagos ötösre vizsgázott. 

A történet pontosan ott veszi fel a fonalat, ahol az ötödik epizód véget ért: Skeletor megszerezte He-Man kardját és ezzel elnyerte, amire mindig is vágyott: Grayskull várának erejét. Mindemellett súlyos sebet ejtett Adam Hercegen, társai pedig kis híján kővé dermedtek tehetetlenségükben. Mi lesz most Adam és Eternia sorsa? És ami a legfontosabb kérdés: Mihez kezd vajon Skeletor újdonsült hatalmával? 

Azt hiszem két dolgot már nyugodtan lelőhetek az elején, ugyanis sokak félelmével ellentétben Adam nem hal meg másodszor is a sztoriban, de ami ennél is érdekesebb, hogy nem Skeletor lesz a nagy ellenfele a sorozatnak. Hogy pontosan ki, azt nem spoilerezem el, legyen elég annyi, hogy egy új fenyegetés bukkan fel a már meglévő káoszban, ami ismét nem várt szövetségeket eredményez. A készítők egyébként remekül használják a karaktereket, ugyanis konkrétan az összes fontos szereplő átesik valamilyen fejlődésen, ami remekül viszi előre a cselekményt. Mindenesetre akik eddig amiatt hőbörögtek, hogy He-Man háttérbe szorult, azok most valamelyest fellélegezhetnek, bár alapvetően továbbra is Teela és Evil-Lyn köré épül a történet. Viszont most sokkal jobbak az arányok, ezúttal mindenkinek kijutott a reflektorfényből. 

Igazság szerint én már a Part 1-től is bőven megkaptam mindent, amire vágytam, de a második felvonás még azt is felülmúlta. Az egész elképesztően epikusra sikeredett, a sztori, a zene, a látvány, egyszerűen ordít mindenből, hogy a készítők mennyire imádják a franchise-t, és hogy a szívüket lelküket beleadták az egészbe. Persze nem hiányozhatnak az olyan béna klisék, mint amikor a szereplők a legnagyobb akció közben megállnak, hogy egy megható családi pillanatba sűrített motivációs hegyibeszéddel bátorítsák egymást, vagy épp az idétlen poénok Fisto nevével, ami lássuk be, manapság tényleg nem hangzik a legszerencsésebben. Kevin Smith meg sem próbálta tagadni mennyire várta, hogy elsüssön egy jó kis öklözős viccet, a megjelenés napján egyből ki is rakta a jelenetet a Facebookjára. Ennyi bugyutaság viszont bőven elfér, ugyanis ha ennél komolyabban venné magát a széria, akkor már épp azért nem lehetne komolyan venni. 

Az egyik legizgalmasabb újdonság a sorozatban Savage He-Man felbukkanása, akit egyébként már az előzetesekben is láthattunk - Ő Grayskull erejének nyers megtestesülése, amikor Adam a kard használata nélkül változik át. Mivel viszont a fegyver segít kordában tartani az erőt, anélkül teljesen elszabadul, ennek eredményeképp egy Hulkhoz hasonló szörnyeteg elevenedett meg a képernyőn, aki brutális pusztításra képes. Egyszerűen annyira metál volt az egész, hogy képtelen voltam nem imádni, számomra egyértelműen ez volt a széria egyik tetőpontja. 

Mindent egybevéve azt kell mondjam, hogy ez lett életem egyik legkedvencebb animációs sorozata, még Mark Hamillt is egészen sikerült megszoknom Skeletor hangjaként, bár azért kicsit még mindig azt érzem, hogy túltolja. Akárhogy is, ha egy hangos kisebbség miatt a Netflix nem ad szabad kezet Kevin Smith-nek a folytatáshoz, akkor biztosan nagyon mérges leszek. Ha nektek is bejön a Masters of the Universe: Revelation, légyszi menjetek fel az IMDB-re, hogy egy kicsit felhúzzátok az ottani gyászos és meg nem érdemelt alacsony pontszámot, karácsonyra pedig el ne felejtsétek meglepni magatokat néhány ütős Masterverse figurával, amikből valószínűleg hamarosan újabb darabokat is lelepleznek. Jómagam pedig hamarosan kézhez kapom a sorozathoz készült előzmény képregény összes számát, tűkön ülve várom, hogy beszámolhassak róla. :)

Masters of the Universe: Revelation (Netflix sorozat)

Végre valahára elérhetővé vált az általam legjobban várt idei Netflix produkció, a Masters of the Universe: Revelation, melynek írója és rendezője is a méltán híres Kevin Smith, ám a fogadtatás nem volt épp zökkenőmentes. Az új reboot finoman szólva is megosztóra sikeredett, valószínűleg sokan ezekben a percekben is dühös hozzászólásokat írnak a legkülönbözőbb filmes oldalakon és a közösségi médián. A kritikusokkal ellentétben a nézők jelentős része negatívan értékelte a látottakat, ami sajnos a sorozat pontszámain is meglátszik. De mégis mi siklott ennyire félre? Mivel vívta ki Kevin Smith a nép haragját? Előre bocsátom, hogy LESZNEK SPOILEREK A CIKKBEN, kérlek ennek tudatában olvass tovább!

A történet elején He-Man és Skeletor megvívta utolsó csatáját Grayskull várában, melyben mindketten elestek. Adam herceg apja, Randor király éktelen haragra gerjedt, miután értesült fia haláláról, és megtudta, hogy Adam és He-Man ugyanaz a személy volt. Mindenkit száműzött Eternosból, aki tudott a titokról, ám nem ő volt az egyetlen, akit megrázott a hír. Teela előtt ugyanis szintén rejtve maradt az igazság annak ellenére, hogy mindig vállt-vállnak vetve harcoltak He-Mannel. Gyász és keserű harag kíséretében hagyta hátra egykori életét, ám van valami, amiről nem tud:
Grayskull kardja ugyanis a végső ütközet következtében kettévált, és a két darab magába zárta Eternia varázserejének nagy részét. Az Univerzum azonban nem létezhet mágia nélkül, és szép lassan ugyan, de biztos pusztulás elé néz, hacsak valaki nem tesz valamit. A kard két darabja viszont szétszóródott, az egyik a holtak birodalmába (Subternia), a másik pedig a mennyországba (Preternia). Ismét eggyé kell kovácsolni a legendás fegyvert, hogy úja áthasson mindent a mágia, a közös cél érdekében pedig nem várt szövetségek szövődnek... 

Szóval ja. He-Man és Skeletor AZ ELSŐ EPIZÓDBAN MEGHALTAK, és pár emléket kivéve nem is igazán kerültek elő a történet végéig. A sorozat főszereplője így nem más lett, mint Teela, és röviden összefoglalva ez csapta ki a biztosítékot a rajongóknál. Sokan csak "Teela Shownak" gúnyolják a szériát, mivel nem arra számítottak, hogy háttérbe szorítják majd He-Man karakterét. A helyzeten az sem javít sokat, hogy Kevin Smith hazudott, amikor korábban beszélt a sorozatról, akkori állítása szerint szó sem volt róla, hogy Teela lesz a főhős. Most meg kiderült, hogy mégis, szóval mi tagadás lehetett volna jobb is a kommunikáció a készítők részéről. A Masters of the Universe: Revelation a rossz marketing iskolapéldája: Ha már az elején elárulták volna, hogy Teela lesz a középpontban, most valószínűleg senki sem hőbörögne, és nem egy szégyenteljes 5 alatti pontszám rontaná az összképet az IMDB-n. És bár valahol jogos a felháborodás, erős túlzásnak érzem az olyan fajta fröcsögést, hogy ez az egész micsoda woke szarság, csak mert egy nő lett benne a főszereplő. Értem én, hogy senki nem erre számított, viszont el sem tudom képzelni, milyen parányi mikropénisze lehet annak, aki ilyet leír az interneten, az egész fanbázisra rossz fényt vet ez a hozzáállás. 

Szóval igen, itt egy He-Man sorozat, amiben nem He-Man a főhős. Viszont tényleg rossz lenne? Hát rohadtul nem! Idejét sem tudom mikor szórakoztam utoljára ilyen jól sorozaton, hihetetlenül epikus utazás volt ez az öt epizód. Nosztalgikus, de mégis modern, a történet remekül meg lett írva, Teelának pedig igenis kijárt ennyi reflektorfény. A Masters of the Universe sosem kizárólag He-Manről szólt, nem véletlen, hogy nem csak az ő neve szerepel a címben. Oké, Teela túlságosan maszkulin külseje valószínűleg nekem sem lesz a kedvencem, de gondolom a készítők így akarták kihangsúlyozni, hogy ő azért mégiscsak egy harcos. A hősökkel szövetkező Evil-Lyn nálam totál ellopta a showt, egészen új oldaláról ismertem meg a karaktert, így kicsit sajnáltam is, hogy a történet végén visszatért a gyökereihez. Mindent egybevéve óriási érzelmi hullámvasút volt számomra ez az évad és csak azért tartottam vissza a könnyeimet, hogy a feleségem ne röhögjön ki, amiért egy kicseszett rajzfilmen sírok. Egyébként szegény semmit nem értett az egészből, szóval ne higgy annak aki azt mondja, hogy egyáltalán nem kell ismerned a franchiset ahhoz, hogy értsd mi történik. Ha nem vagy tisztában a karakterekkel, akkor nem érdemes nekivágnod a szériának, mindenképp zárkózz fel a klasszikusokkal.

Nem véletlen írtam évadot az előbb, mert bizony egyértelmű, hogy ez még csak az első felvonás volt. Őszintén szólva nem is értem miért nem látják ezt a hőbörgők, hogy a Revelation igazából valami sokkal nagyobb dolog kezdete, már ha a review bombing után a Netflix enged még bármit is elkészíteni Kevin Smithnek. Én őszintén remélem, hogy igen és biztos vagyok benne, hogy így He-Man is megkapná a neki járó rivaldafényt a későbbiekben. 

Egyetlen igazi negatívumot tudok megemlíteni a sorozat kapcsán, és el sem hiszem, hogy ezt tényleg leírom, de ez a gyenge láncszem nem más volt, mint Mark Hamill. A mester ugyanazt a "gonosz" orgánumot szedte elő, amit pl. Joker szinkronizálásánál is használ, viszont az bökkenő, hogy egyáltalán nem passzol Skeletor karakteréhez. Egyszerűen nem volt hiteles alakítás, pedig tudom, hogy más helyzetekben Hamill mindig brillírozik. Rossz szereposztás, nincs mit magyarázni rajta, lapozzunk. 

Beszéljünk inkább arról, hogy a Powerhouse Animation mennyire istentelenül kitett magáért. A Masters of the Universe: Revelation talán a leggyönyörűbb, legigényesebben kivitelezett rajzfilmsorozat, amit életemben láttam. A színek káprázatosak, elevenek, egyszerűen csodálatos, hogy mit alkottak. Egyébként korábban arra számítottam, hogy lesz itt majd mindenféle gore, meg kaszabolás, hogy egy kicsit a felnőttesebb irányba tolják majd el a franchiset, de semmi igazán durva nem volt, és ez jobb is így. Egy nagyobb gyerekkel szerintem már simán leülhetsz megnézni, biztosan imádni fogja.

Hőbörgés ide, review bombing oda, Kevin Smith és a Netflix igenis büszke lehet a Masters of the Universe: Revelation-re. Bízok benne, hogy lesz még folytatás, és hogy a jövőben kicsit okosabbak lesznek majd a promózásnál. Ja, és el ne felejtsem! Érkezik egy négy számos képregény előzmény is, ami a Dark Horse Comics égisze alatt jelenik meg, sőt, az első szám már be is szerezhető. Szóval az oldalon egészen biztosan nem ér még véget a Masters of the Universe láz, amint lehet szeretnék írni az előzményekről is! 

Zárásképp pedig itt a hőbörgőknek egy kis vicceskedős mém, ami viszont akárhogy is nézem, tűpontos: