Chip Zdarsky neve nem először szerepel a blogon, a 2017-től 2018-ig tartó Spectacular Spider-Man sorozata az egyik legnagyobb kedvencem az utóbbi pár évből Marvel fronton, annak ellenére, hogy a végét egy kissé összecsapottnak éreztem. Zdarsky gyerekkora óta maga is hatalmas Pókember rajongó, ez pedig kifejezetten érezhető munkásságán is. A Spider-Man: Life Story-val azóta szemezek, hogy ledaráltam az említett Spectacular szériát, az alapötlet már első hallásra is hihetetlenül izgalmasnak ígérkezett. Azt viszont álmomban sem gondoltam volna, hogy az írónak ilyen szinten sikerül felülmúlnia önmagát.
A képregénytörténelem egyik legfontosabb állomásaként vált ismertté, amikor 1962-ben a Stan Lee/Steve Ditko páros bemutatta Pókembert az Amazing Fantasy 15. számában. 57 év telt el azóta a való világban - De mi lett volna, ha Pókember életében is ugyanúgy eltelt volna ez az idő? Hogy megünnepeljék a Marvel 80 éves fennállását, Chip Zdarsky és Mark Bagley egyesítették erőiket, hogy elmeséljék Pókember élettörténetét elejétől a végéig, kihangsúlyozva a hosszú évtizedek legfontosabb pillanatait! Hősünk, szerettei és ellenségei a szemünk láttára öregszenek meg, míg végül a 72 éves Peter Parker egy utolsó küldetésre indul...
Az idő a képregények világában szinte nem is létezik - kedvenc szuperhőseink között vannak, akik már 80 éve viselnek köpenyt, de szinte egy napot sem öregedtek - sokan közülük pont annyi idősek, mint amennyinek annak idején kitalálták őket. Chip Zdarsky ötlete már csak emiatt is forradalmi és nem lepne meg, ha a jövőben más karakterek esetében is eljátszanának ezzel a témával. A Life Story a koncepció miatt nem része a Pókember kánonnak, mégis azt kell mondjam, hogy ez Peter Parker talán egyik legfontosabb története. Ahhoz, hogy a maximumot ki tudd hozni a képregényből, nem árt legalább minimális szinten ismerni a legfontosabb Pókember sztorikat. Gondolok itt olyan alapművekre, mint hősünk első összecsapása az Zöld Manóval, Gwen Stacy halála, Kraven utolsó vadászata, Venom születése, a Clone Saga, a Polgárháború és így tovább. Ugyanis ezek a sorsfordító események ezen az idősíkon is megtörténtek, ám minden esetben máshogy - hiszen sem Peter, sem a körülötte élők, sem ellenségei nem abban a korban, vagy életszakaszban voltak, mint az eredeti történetekben. Ennek következtében számtalan olyan előre nem látható, zseniális csavar van a sztoriban, hogy befelé nő a hajad a sokktól. Az idő itt senkit nem kímél, mindenkin nyomot hagy, formálja a jellemet, és ez kivétel nélkül mindenkire érvényes.
Amikor épp nem csak hápogtam meglepetésemben, akkor nagyon nehezen álltam meg, hogy ne sírjam el magam. A Life Story ugyanis egy egészen hihetetlenül szívszorító történet. Chip Zdarskynál szerintem senki nem veszi komolyabban Pókembert, vagy érzi át, hogy mekkora súly nehezedik a karakterre, ami alatt tényleg csoda, hogy nem roppant össze vagy százszor. A nagy erővel járó nagy felelősség talán még sosem volt ilyen hatalmas, és ha van tanulsága ennek a történetnek, akkor az az, hogy nem akarsz Peter Parker helyében lenni. Egy pillanatra sem. Soha, semmilyen körülmények között. Legyen szó akár a szuperhős énjéről, akár a magánéletéről, vagy éppen a karrierjéről, hidd el, a te problémáid semmik az övéihez képest. Vannak egész más hangvételű Pókember sztorik, ahol a hős percenként ontja magából a poénokat, laza hangulat lengi körbe az egészet, de ez nem az a történet. Nincs túltolt bohóckodás, nincs nevetségesen lúzer Peter Parker, és szerintem erre már óriási szükség volt.
Mark Bagley nem most kezdett Pókembert rajzolni, többek között az ő nevéhez fűződik az egyik személyes kedvenc hálófej sorozatom, az Ultimate Spider-Man is. A karakterek öregedését sikerült igazán látványossá tennie, miközben meghagyta azokat a külső stílusjegyeket, amik alapján azonnal felismerhetők. A borítókat egytől egyig maga Zdarsky rajzolta, aki az írás mellett illusztrátorként is tevékenykedik. A korai éveket bemutató képsorok láttán sokszor eszembe jutott, hogy milyen jól működne egy hasonló ötlet a filmvásznon: Imádnék egy '60-as évek-beli Pókember, Vasember, Bosszúállók, stb. filmet klasszikus jelmezekkel, a korszakra jellemző politikai és társadalmi problémákkal, szerintem óriási ötlet lenne. Elvégre ez volt a képregények egyik legizgalmasabb időszaka, amikor hirtelen egy csomó ma is népszerű karakter robbant be a köztudatba.
Chip Zdarsky alighanem az egyik legjobb dolog, ami valaha történt Pókemberrel azóta, hogy Stan Lee fejében megszületett a karakter. A Life Story egy zseniális és hihetetlenül eredeti alkotás, márpedig 57 évnyi képregény után újat mutatni nem kis teljesítmény. Terjedelme és a kontinuitástól való függetlenség miatt ez nagyon jó kis alapanyag lenne egy Fumax HC-hoz, remélem fontolóra veszik a kiadását. Ugyanis ha van must read Pókember képregény, akkor ez az!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése