A Netflix szerencsére nem váratott minket sokáig a Masters of the Universe: Revelation második felvonásával annak ellenére, hogy az első elég kemény negatív visszhangot kapott az eredeti '80-as évekbeli rajzfilmsorozat rajongóitól. A felháborodást még most sem értem teljesen, hiszen nagyszerű sztorit kaptunk, ami továbbgondolta és sokkal érettebben tálalta az eredeti koncepciót. Emellett elég nevetségesnek tartom mennyien nem látták, hogy az első öt epizód csupán csak a kezdet, és hogy még sokkal többet tartogat a széria, mint azt álmodni mertük volna. A Revelation készítői ráadásul azt is tudomásul vették, hogy a célközönségük több generációja is felnőtt a franchise születése óta, és meg sem próbálták az új sorozatot a mai gyermekbarát trendek közé beszorítani. Pedig akkor lett volna csak jogos a felháborodás! Kicsit szomorúan látom, hogy a tiszteletteljes hozzáállás ellenére mennyi 50 év feletti óriáscsecsemő hangoztatja büszkén az interneten, hogy "márpedig a '80-as években minden jobb vót!", az ilyen véleményeket pedig sorry, not sorry, de nem tudom egy másodpercig sem komolyan venni. Ugyanis míg az eredeti rajzfilmeknek tagadhatatlanul megvan a nosztalgikus bája, a modern korban már aligha állnák meg a helyüket - ellenben a Netflix féle Revelation-nel, ami ilyen téren csillagos ötösre vizsgázott.
A történet pontosan ott veszi fel a fonalat, ahol az ötödik epizód véget ért: Skeletor megszerezte He-Man kardját és ezzel elnyerte, amire mindig is vágyott: Grayskull várának erejét. Mindemellett súlyos sebet ejtett Adam Hercegen, társai pedig kis híján kővé dermedtek tehetetlenségükben. Mi lesz most Adam és Eternia sorsa? És ami a legfontosabb kérdés: Mihez kezd vajon Skeletor újdonsült hatalmával?
Azt hiszem két dolgot már nyugodtan lelőhetek az elején, ugyanis sokak félelmével ellentétben Adam nem hal meg másodszor is a sztoriban, de ami ennél is érdekesebb, hogy nem Skeletor lesz a nagy ellenfele a sorozatnak. Hogy pontosan ki, azt nem spoilerezem el, legyen elég annyi, hogy egy új fenyegetés bukkan fel a már meglévő káoszban, ami ismét nem várt szövetségeket eredményez. A készítők egyébként remekül használják a karaktereket, ugyanis konkrétan az összes fontos szereplő átesik valamilyen fejlődésen, ami remekül viszi előre a cselekményt. Mindenesetre akik eddig amiatt hőbörögtek, hogy He-Man háttérbe szorult, azok most valamelyest fellélegezhetnek, bár alapvetően továbbra is Teela és Evil-Lyn köré épül a történet. Viszont most sokkal jobbak az arányok, ezúttal mindenkinek kijutott a reflektorfényből.
Igazság szerint én már a Part 1-től is bőven megkaptam mindent, amire vágytam, de a második felvonás még azt is felülmúlta. Az egész elképesztően epikusra sikeredett, a sztori, a zene, a látvány, egyszerűen ordít mindenből, hogy a készítők mennyire imádják a franchise-t, és hogy a szívüket lelküket beleadták az egészbe. Persze nem hiányozhatnak az olyan béna klisék, mint amikor a szereplők a legnagyobb akció közben megállnak, hogy egy megható családi pillanatba sűrített motivációs hegyibeszéddel bátorítsák egymást, vagy épp az idétlen poénok Fisto nevével, ami lássuk be, manapság tényleg nem hangzik a legszerencsésebben. Kevin Smith meg sem próbálta tagadni mennyire várta, hogy elsüssön egy jó kis öklözős viccet, a megjelenés napján egyből ki is rakta a jelenetet a Facebookjára. Ennyi bugyutaság viszont bőven elfér, ugyanis ha ennél komolyabban venné magát a széria, akkor már épp azért nem lehetne komolyan venni.
Az egyik legizgalmasabb újdonság a sorozatban Savage He-Man felbukkanása, akit egyébként már az előzetesekben is láthattunk - Ő Grayskull erejének nyers megtestesülése, amikor Adam a kard használata nélkül változik át. Mivel viszont a fegyver segít kordában tartani az erőt, anélkül teljesen elszabadul, ennek eredményeképp egy Hulkhoz hasonló szörnyeteg elevenedett meg a képernyőn, aki brutális pusztításra képes. Egyszerűen annyira metál volt az egész, hogy képtelen voltam nem imádni, számomra egyértelműen ez volt a széria egyik tetőpontja.
Mindent egybevéve azt kell mondjam, hogy ez lett életem egyik legkedvencebb animációs sorozata, még Mark Hamillt is egészen sikerült megszoknom Skeletor hangjaként, bár azért kicsit még mindig azt érzem, hogy túltolja. Akárhogy is, ha egy hangos kisebbség miatt a Netflix nem ad szabad kezet Kevin Smith-nek a folytatáshoz, akkor biztosan nagyon mérges leszek. Ha nektek is bejön a Masters of the Universe: Revelation, légyszi menjetek fel az IMDB-re, hogy egy kicsit felhúzzátok az ottani gyászos és meg nem érdemelt alacsony pontszámot, karácsonyra pedig el ne felejtsétek meglepni magatokat néhány ütős Masterverse figurával, amikből valószínűleg hamarosan újabb darabokat is lelepleznek. Jómagam pedig hamarosan kézhez kapom a sorozathoz készült előzmény képregény összes számát, tűkön ülve várom, hogy beszámolhassak róla. :)
