Hulk Visionaries: Peter David Vol. 2 (The Incredible Hulk #340-348)

Bár számos más ötletem lett volna erre az alkalomra, mégis úgy döntöttem, hogy az idei Halloweent a Hihetetlen Hulk társaságában töltöm. Mert akárhonnan nézem, ő a képregénytörténelem egyik legijesztőbb szörnyetege. Akik csak a cukormázas MCU filmekből ismerik a karaktert, azoknak most biztos furcsának tűnik ez a kijelentés, viszont akik otthonosabban mozognak a képregények világában, azok most valószínűleg bőszen bólogatnak. Peter David The Incredible Hulk sorozatáról már volt szó korábban a blogon, az első kötetről írt kritikámat ide kattintva tudod elolvasni. A cikk enyhe spoilereket tartalmaz! 

A történetben Bruce Banner a kormány által létrehozott gamma bombákat igyekszik felkutatni és megsemmisíteni barátja, Rick Jones és Clay Quartermain, a szökevény S.H.I.E.L.D. ügynök társaságában, hogy véletlenül se jöhessen létre több Hulkhoz hasonló szörnyeteg. Az út hosszú és Hulk, aki továbbra is előtör minden éjszaka az egyik pihenő alkalmával elhatározta, hogy kinyújtóztatja tagjait, ám óvatlansága (nem meglepő módon) ezúttal is pusztításhoz vezetett. Az eset felkeltette az X-Men tagjainak figyelmét, akik épp a környéken jártak, és a sors úgy hozta, hogy elérkezett Hulk és Rozsomák visszavágójának ideje... 

A folytatásban sincs idő unatkozni, hiszen a Vezér (Samuel Sterns) továbbra is eltökélt abban, hogy eltörölje a Hihetetlen Hulkot a Föld színéről. Mesterkedésének részeként mindent megtesz azért, hogy lelassítsa hőseinket, és hogy előbb találja meg az általuk keresett gamma bombákat. Végül, de nem utolsó sorban, a kötet végén az író felállította az új és addig elképzelhetetlen status quot, ugyanis Hulk nemcsak hogy egy kaszinó verőembere lett, de még a Joe Fixit álnevet is felvette... 

Szóval rengeteg minden történt ezen a 231 oldalon, és bár ezúttal korántsem dominált annyira a horror, mint az előző kötetben, azért remekül szórakoztam a sztorin. Számomra a tetőpont egyértelműen a Hulk vs. Wolverine rematch volt, melynek során mindkét karakterből kijött a vadállat, és lássuk be, ezért szeretjük őket. Mindemellett nagyon vártam, hogy a Joe Fixit részéhez érjek a sorozatnak, és képzelem mennyire meglepődtek az olvasók, mikor Peter David ezzel a gengszter szállal dobta fel annak idején a szörnyes képregényt. Egyébként lássuk be, hogy ez zseniális húzás volt, hiszen Hulk számára aligha létezik testhezállóbb meló annál, mint hogy néha el kell agyabugyálni valakit. Mindez nem jelenti azt, hogy a szörnyeknek és egyéb szuper-lényeknek búcsút intünk, hiszen ugyanebben a sztoriban Hulk mindjárt össze is mérte erejét Absorbing Mannel (magyar fordításban a Szivacsember), aki képes bármilyen anyaggá átváltozni, amihez hozzáér. Mindemellett azért meglepően komoly témák is felmerülnek a kötetben: Betty Ross például komolyan elgondolkozott rajta, hogy megtartsa-e Bruce Banner gyermekét - azért az abortusz kényes kérdése mégsem olyasmi, amivel egy 30+ éves képregényben túl gyakran találkozunk. Az ő se veled, se nélküled kapcsolatuk is fontos szerepet játszik a történetben, és azok alapján, amit eddig olvastam nem hiszem, hogy a pár számára létezik happy end. 

Egy szó, mint száz, ha érdekel Hulk karaktere, Peter David munkássága egyszerűen megkerülhetetlen. A Todd McFarlane rajongóknak is érdemes lecsekkolnia a sorozatot, elvégre az ő illusztrációi is sokat hozzátettek a szériához. A folytatásról valamikor még egészen biztosan írok a blogon, addig is kellemes Halloweent mindenkinek! 🎃

The Incredible Hulk Visionaries: Peter David Vol. 1

 

Peter David nevét aligha lehet megkerülni, ha Hulk képregényekről van szó, ugyanis az író 1987-ben megkezdett, 12 éven át tartó The Incredible Hulk sorozatánál maximum Al Ewing Immortal Hulk képregényeit szeretik jobban a rajongók. De azt tudtátok-e, hogy David csak azért kezdett foglalkozni Bruce Bannerrel és szörnyeteg alteregójával, mert senki más nem akart? Annak idején ugyanis egy ideje már csak vergődtek a Hulk képregények, amire csak rátett, hogy Pókember és a mutánsok voltak épp a Marvel sztárjai. David akkoriban értékesítési vezető volt a kiadónál, míg egy nap Bob Harras felkérte, hogy vegye át a szériát Al Milgromtól. Mindenben szabad kezet kapott, magyarán azt csinált a karakterrel, amit csak szeretett volna. Ami különösen vicces, hogy az írónak nem igazán volt konkrét terve a sorozat menetét illetően, hanem lényegében maga is csak sodródott az árral. "Jól van, megírok hat számot, aztán meglátjuk mi lesz."

A Visionaries című gyűjtemény #331-től 339-ig tartalmazza a The Incredible Hulk számait, vagyis pontosan ott veszi fel a fonalat, ahol David átvette a stafétát. A kötet szerencsére minden fontos előzményről felvilágosít minket, így ha nem szeretnéd elolvasni azokat, akkor sincs semmi gond. De mi történt korábban? Miután Bruce Banner és Hulk egy vegyi fürdő következtében különváltak, Banner és Betty Ross összeházasodtak. Azonban nem csak hogy Hulkot ezek után semmi nem tartotta vissza a pusztítástól, de az is kiderült, hogy a szétválasztás károkat okozott Banner és az ő sejtjeiben is. Más szóval mindketten haldokoltak, így ismét megpróbálták őket egyesíteni a Gamma Bázison. Ám történt egy kis bökkenő: Az egyesítés folyamán Rick Jones is beleesett a fürdőbe, melynek következtében belőle lett az "egyszerű" zöld Hulk, Banner pedig éjszakánként a szürke Hulkká változik, aki a karakter egy értelmesebb, de kicsit sem barátságosabb verziója. Ez lényegében minden, amit tudnod kell, most már semmi sem vehet vissza a kötet élvezhetőségéből!

David sorozatát mindenképp a horror kategóriába sorolnám, ha már mindenképpen muszáj valahova, legalábbis szerintem azok a pillanatok a legütősebbek, amikor ezek az elemek dominálnak. Itt ez a nagy, ijesztő, dühös szörny, aki most már elég intelligens is ahhoz, hogy még jobban megkeserítse Banner életét, éjszakánként pedig még nála is sokkal iszonyúbb és rémisztőbb lényekkel verekszik. A legrosszabb dolog a történetben azonban mégis az emberi gonoszság, hiszen anélkül eleve létre sem jöhettek volna ezek a pokoli teremtmények. 

Hulk és Banner kettőssége fontos szerepet kapott ezeken az oldalakon, mint azt már bizonyára sejtitek a fentiekből, nem igazán vannak oda egymásért. Folyamatosan megy a harc, hogy az egyik személyiség felülkerekedjen a másikon, ám végül nincs más választásuk, mint hogy összedolgozzanak a közös cél érdekében. Mindaddig viszont nagyon érdekes és kreatív módokon próbálják meg szabotálni egymást, és David talán egyik legnagyobb érdeme, hogy már a sorozatának elején is igyekezett elmélyíteni az egész sztori pszichológiai oldalát. 

Egyébként minél többet olvasol a kötetből, annál egyértelműbbé válik, hogy Hulk miért utálja annyira Bannert. Mert bizony, Bruce Banner sokszor HIHETETLENÜL IDEGESÍTŐ. Egyik hülye döntést hozza a másik után, veszélybe sodorja a saját feleségét, aki a legnagyobb áldozat az egész történetben, és tényleg, nála rosszabb férjet egyszerűen kívánni sem lehet. És persze, felmerül a kérdés, hogy tehet-e ő erről egyáltalán, vagy hogy mi mégis mit csinálnánk az ő helyében? Nem szeretnék sem ítélkezni felette, sem pedig felmenteni őt a felelősség alól, viszont ne felejtsük el, hogy Hulk eleve Banner traumájának a megtestesülése, más szóval ő legalább annyira a probléma forrása, mint a benne lakozó szörnyeteg. 

Amikor nem épp a horror van a tetőponton, akkor David emlékezteti rá az olvasót, hogy ez még mindig a Marvel Univerzum. A kötetben a szürke behemót az X-Factor-ral is összecsapott - nem, nem Simon Cowellel és a többi zsűritaggal, hanem Küklopsszal, Marvel Girl-el és Jégemberrel. A csapatot tévedésből riasztották, miután valaki mutánsnak hitte Hulkot, ám ekkor még fogalmuk sem volt, hogy mibe csöppentek bele. Hamarosan választás elé kényszerülnek: Tétlenül nézik Hulk és Dr. Banner meggyilkolását, vagy segítenek nekik kereket oldani? 

Az illusztrációkat az itt még viszonylag kezdőnek számító Todd McFarlane készítette. Nekem maximum a látvány miatt volt érezhető, hogy ez egy 1987-es képregény, de mindent egybevéve azt érzem, hogy a rajzoló remek választás volt David mellé. A szürke Hulk Frankenstein-szerű vonásait a kiugró szemöldökkel különösen imádtam, mindig is ezt az ábrázolásmódot preferáltam legjobban a karakternél. 

Egy szó mint száz, ha érdekel Hulk karaktere, akkor Peter David munkássága kihagyhatatlan. A kötet ma is nagyon szórakoztató, a dialógusok sem elavultak, és egy kicsit felturbózott látványvilággal simán megállná helyét a modern képregények között is. Csak ajánlani tudom! 

The Incredible Hulk: Planet Hulk by Greg Pak

Míg a világ nagyja épp Star Wars lázban ég, én a többséggel ellentétben úgy döntöttem inkább itthon maradok, és elolvasom minden idők egyik legmeghatározóbb Hulk történetét, a 2006-os Planet Hulk-ot. Meglepődnétek, ha tudnátok hány ehhez hasonló alapművet kell még bepótolnom, de mind közül ezt éreztem az egyik legnagyobb hiányosságnak. A 2017-es Thor: Ragnarök című film ugyanis nem kis százalékban ezen a képregényen alapszik, nekem pedig nem titkoltan az az egyik személyes kedvencem a Marvel Filmes Univerzumból. Azonban ahogy az lenni szokott, az alapanyag és amit a moziban láttunk jelentős különbségeket mutat: A Ragnarök és a Planet Hulk két teljesen eltérő sztori, így egyiket sem érdemes figyelmen kívül hagyni.

Miután a Föld hősei elárulták és száműzték a világűrbe, Hulk a távoli Sakaar bolygón landol, ahol a zsarnok Vörös Király uralkodik. Miután rabszolgasorba taszították, Hulkból lett a bolygó legerősebb gladiátora - ám elnyomói hamarosan rájönnek, hogy a zöld szörnyeteg felett nincs hatalmuk. Hulk és újdonsült gladiátor szövetségei lázadást szítanak, ami megváltja majd a kietlen világot - vagy épp elpusztítja azt! 



A magam részéről semmi kifogásom a korai, filmekbe is átültetett, egyszerűbb észjárású Hulkkal, de képregényekben mégis sokkal jobban szeretem a karakter intelligensebb inkarnációit. Greg Pak történetében pontosan ezt kapjuk, és bár a Ragnarök-ben az MCU-féle verzió értelmi szintje is  jelentősen megugrott, közelében sincs a Planet Hulk féle változatnak. A történet szempontjából pedig szükség is van erre, ugyanis nem hiszem, hogy a gladiátorok szívesen elfogadtak volna vezérüknek egy dühöngő óriás csecsemőt, legyen az bármennyire is erős. Banner csak pár oldal erejéig tűnik fel, amikor rövid időre sikerül Hulk fölé kerekednie.

A képregény szereplők tekintetében is számos ponton eltér a filmtől, kezdve mindjárt azzal, hogy Mr. Fantastic és Vasember játszotta a legnagyobb szerepet abban, hogy Hulkot kilőtték az űrbe. Mint azt tudjuk, a Fantasztikus Négyes soha nem szerepelt az MCU-ban, mivel a megfilmesítési jogok csak nemrég kerültek vissza a Marvelhez. Emellett a Nagymester és a Vörös Király sem ugyanaz a karakter, még ha ugyanazt a szerepet is töltik be a két történetben. Korg (a sziklaember), aki a filmekben egy egészen mókás figura, a képregényben nagyon is komoly, sőt. a Planet Hulk-ról összességében elmondható, hogy a Ragnarök-el ellentétben mellőzi a vicceskedést. Van továbbá még egy gladiátor, akit külön is kiemelnék, mivel a filmben sajnos egyáltalán nem került kidolgozásra, ez pedig Miek, a hős bogár őslakos, kinek népe szenvedte meg legjobban a Vörös Király kegyetlenségét. Az összes szereplő közül ő volt a legnagyobb favoritom, sajnálom, hogy a Ragnarök nem tudott vele mit kezdeni. Szerepel emellett még az Ezüst Utazó is, Thor viszont csak egy rövid emlék erejéig látható. 



Kapunk továbbá egy szerelmi szálat is, ami nem csak hogy nem erőltetett, de ráadásul tök jól bele is illik ebbe a kegyetlen világot bemutató sztoriba. Ha magányosnak érzed magad az ünnepek alatt, gondolj arra, hogy még a Hihetetlen Hulk is talált magának társat. Sőt, bármilyen furcsa, hősünknek kifejezetten kedvére való a Sakaar bolygó, ahol végre békén hagyják az emberek, és nem csak hogy nem ő az egyetlen szörnyeteg, de még csak nem is a legrosszabb. A kötet tartalmaz még két kiegészítést is, nevezetesen az Amazing Fantasy #15 és a Giant-Size Hulk #1 számait, amikben Amadeus Cho (a későbbi Totally Awesome Hulk) kapta a főszerepet, és amik a Planet Hulk folytatását, a World War Hulk-ot teaselik. 



A gyűjtemény végén van továbbá egy meglepően hosszú és részletes kalauz, ami bemutatja a Sakaar bolygót. Ebben tényleg mindenre kitérnek, van itt történelem, domborzat, élővilág, bemutatja a birodalmiakat, az őslakosokat, a sztoriban megismert gladiátorokat, még azt is leírja, hogy hol helyezkedik el a bolygó a világűrben. Őszintén bevallom, hogy a kézikönyvet nem olvastam végig, mivel ez már tényleg csak extra. Az alkotók szándékát azonban őszintén értékelem, és ha valakit érdekel, akkor biztosan hozzá fog tenni az élményhez.

A Planet Hulk mindenkinek ajánlott olvasmány, akinek tetszett a Thor: Ragnarök című film. A sztori egyébként magyarul is megjelent a Nagy Marvel Képregénygyűjtemény részeként Hulk Világa címmel. Ezek után izgatottan várom, hogy elolvashassam a folytatást, a World War Hulk-ot, amiben a Föld hőseinek bizony minden okuk megvan, hogy összecsinálják magukat. Semmiképp se hagyd ki!

The Immortal Hulk Vol. 2: The Green Door by Al Ewing & Joe Bennett

Az Immortal Hulk első „Or is He Both?” című TPB-jéről már írtam korábban, Al Ewing és Joe Bennett közös szerelemgyermeke kimondottan sikeresen indult, miután mind az olvasók, mind a kritikusok az egyik-ha nem a legizgalmasabb jelenleg futó Marvel címnek választották, ami a 2018-as Fresh Start kezdetével látott napvilágot. A napvilágot azonban most igyekszünk minimálisra csökkenteni, hiszen a halhatatlan szörnyeteg csak éjszaka bújik elő. Az alkotók az első 5 számban sikeresen megteremtették a nyomasztó alaphangulatot, emellett azt is egyértelművé tették, hogy az Immortal Hulk sem a korábbi inkarnációkhoz, sem más képregényekhez nem hasonlítható. Ha pedig azt hitted, hogy a sorozatot nem lehet már tovább fokozni, akkor tévedtél.

A „Green Door” után az első szó, ami elhagyta a számat, az a „kegyetlen”. Egy szuszra ledaráltam az egészet, egyszerűen nem lehetett lerakni. Az Ewing/Bennett páros a kezdeti sikerek után érezhetően egyre könnyebben találja meg a saját hangját, az eredmény pedig végtelenül súlyos. Képregényolvasóként az egyik legostobább sztereotípiák egyikének tartom, amikor azzal skatulyázzák be a két vezető mainstream képregénykiadót, hogy a Marvel csak lightos lehet, a DC meg szükségszerűen dark. Az Immortal Hulk ennek egyik ékes cáfolata. Sokszor már indokolatlanul brutális, az első részhez képest most sokkal nagyobb szerepet kaptak a gore elemek, szóval aki csípi az ilyet, az szeretni fogja.
A sorozat szerintem könyörög egy filmfeldolgozásért, de azt már alsó hangon csak R rating mellett lehetne megvalósítani, valamint az is biztos, hogy Mark Ruffalo arca már túl kedves lenne hozzá. Mert az Immortal Hulk nem kedves, nem kegyelmez, a második részben vicceskedésnek már nyoma sem volt. Ízig-vérig hardcore cucc.

Az első rész végén a kórházban, ahol Hulk és Sasquatch összecsapott négy ember is életét vesztette az ütközet következtében. Banner feltámadása többé nem titok, többen is a keresésén fáradoznak, de nem mindenkinek békések a szándékai. Carol Danvers, vagyis Marvel Kapitány vezetésével a Bosszúállók Banner útját állják, a harc elkerülhetetlen.
De hogy lehet ártalmatlanítani egy olyan Hulkot, aki nem csak erősebb mint volt, de ráadásul halhatatlan is? Mindeközben a Bosszú Angyalainál sokkal sötétebb erők is munkálkodnak... 

Joe Bennett hozza az első részben megkezdett minőséget, az Immortal Hulk vizuális szempontból is az egyik kedvenc jelenleg futó Marvel címem. Egy dolgot szeretnék külön is kiemelni, ez pedig She-Hulk ábrázolása. Az általam ismert képregényekben Jennifer Walters megtartotta nőies vonásait átváltozásai során-aminek valójában nem volt sok értelme, soha nem is rajongtam különösebben a „szexi Hulkért”, a női szuperhősökön perverz módon élvezkedő, túltolt erotikától csöpögő képregényes illusztrációkért meg még annyira sem. Bennett tudatosan szembement ezzel és őt is szörnyeteg képében rajzolta meg, ami számomra sokkal szimpatikusabb, úgy érzem a XXI. században ilyen karakterek esetén sokkal nagyobb létjogosultsága van a torz külsőnek, mint az indokolatlanul duzzadó melleknek. 

Az Immortal Hulkról továbbra is csak azt tudom mondani, hogy egyszerűen fantasztikus, az Ewing-Bennett párost biztosan sokáig emlegetni fogják az iparban. A sorozat 3. része a sokatmondó „Hulk in Hell” címmel jelenik meg Május 26-án, ami a 11-ediktől a 16-odik számig tartalmazza majd a halhatatlan zöld szörnyeteg kalandjait. Az eddigiek után azt mondom, hogy vétek lenne kihagyni! 

A cikkemet a Marvel Magyarország oldalán is megtalálhatjátok. 

I already wrote an artice about the first TPB of The Immortal Hulk called „Is He Both?”. The lovechild of Al Ewing and Joe Bennett became popular really fast, it was praised by both fans and critics as one of the best ongoing Marvel titles in the publisher’s „Fresh Start” relaunch initiative. The creators already set up the dark mood of the series and they also made it clear, that Immortal Hulk is nothing like the previous incarnations and it’s also not like other comic books. If you thought they can’t surpass the beginning, you were wrong. 

The first thing that came out of my mouth when I finished The Green Door was „savage”.
I had read it all at once, just couldn’t put it down. Due to their immediate success the Ewing/Bennett team seems to find their tone even easier than they did in first volume. The result is pretty hardcore. As a comic fan I always hated the stereotype, that Marvel is light while DC is neccesarily dark. Immortal Hulk refused that statement. Sometimes it’s brutal beyond reason, you can find a lot more gore stuff than in the first volume, so if you are OK with that you are going to like this. The series is screaming for a movie adaptation, but it couldn’t be done below R rating and Mark Ruffalo would be too nice for the role. Because the Immortal Hulk is not nice, it shows no mercy and you can’t find any funny parts in the second volume. It’s quite serious stuff.

At the end of the first volume four people died in the conflict between the Hulk and the Sasquatch. Banner’s resurrection is not a secret anymore, everyone is looking for him.
The Avengers led by Carol Danvers aka. Captain Marvel tried to stand in Banner’s way. Fight was anavoidable. But how do they stop the Hulk, who’s not just stronger, but also Immortal? Meanwhile there are much darker forces in work, than the Avengers... 

Bennett bringed the same quality he did in the first volume. The only thing I’d like to highlight is the presentation of the She-Hulk. In the comics I know Jennifer Walters kept her soft, feminine features when she transformed - which made no sense at all, I never was a fan of the „sexy Hulk”, and I really, realy hate perverted, disgusting, over-sexualized presentation of female superheroes. Joe Bennett did the exact opposite, he drew her as a monster just like the Hulk. I liked this approach a lot more than oversized boobs.


All I can say is The Immortal Hulk is still incedibly good, the Ewing/Bennett duo is going to be praised for a long time in the industry. The third volume „Hulk in Hell” is coming on the 26th of May, which collects issues 11-16.

The Immortal Hulk: Or is he Both?

A szörnyeteg él és a nyomodban van.

Al Ewing újraindított Hulk képregénye visszatért a horror gyökerekhez, és ezzel rászabadította a világra a karakter eddigi egyik legijesztőbb változatát.
Miután a Marvel 2016-ban megölte Bruce Bannert, tavaly ismét visszahozta az Avengers lapjain. Az új Hulk viszont egyáltalán nem hasonlít sem az Incredible, Indestructible, Totally Awesome vagy éppen a Marvel Moziverzumból megismert verzióihoz. A halál és a feltámadás jelentősen átformálta az összenőtt személyiségeket, az eredmény pedig a 2018-as év egyik legjobban sikerült és legnagyobb pozitív visszhangot hozó Marvel képregénye.

„Nem hiszem, hogy hazugság volt. Bruce Banner halott volt. Bruce Banner képes a halálra. De aztán... Ott van a másik fickó...”

Bruce magányosan járja a világot, igyekszik minden napját a lehető legegyszerűbben és a legkevésbé feltűnően tölteni. Egy tál étel, a nap végén pedig egy kényelmes ágy. Próbálja jóra használni a benne élő szörnyeteget és másnap olajra lépni, amilyen gyorsan csak lehet. Az átváltozások kiváltó oka nem a düh, vagy az ingerültség érzése, hanem a nappalok és éjszakák váltakozása. Hulk és Banner azonban mostanra megtanultak együtt létezni, kettejük kapcsolata jelenleg kimondottan békésnek mondható. Tevékenységük azonban egy kíváncsi riporter figyelmét is felkelti...

A vérbeli horror rajongók belekötöttek az új sorozat műfaji besorolásába, mivel a történet nem nevezhető teljes egészében horrornak, inkább csak nagy számban tartalmazza annak elemeit. Szerintünk azonban pont ez teszi fogyaszthatóvá az olyanok számára is, akik egyébként nem feltétlenül szeretik ezt a stílust. Az Immortal Hulk kicsit olyan, mint egy tábortűz körüli rémtörténet, amiket gyerekként mesélünk, és utána nem jön egykönnyen álom a szemünkre. A recept kiválóan működik, de azért humorból sincs hiány: A harmadik, Point of View című fejezet például kimondottan vicces, ebben a részben szemtanúk próbálják meg leírni a Hulk típusú találkozást. Itt egy kicsit a rajzstílus is veszít a komolyságából, hogy oldja az olvasóban a feszültséget.

Apropó, rajzok: A Joe Bennett készítette illusztrációk hátborzongatóan gyönyörűek, amely nagy mértékben hozzájárult az Immortal Hulk sikeréhez. A teljes vizuális élményért felelős brigádnak állva tapsolunk, a színezés is nagyon jól sikerült – olyannyira, hogy még a történet elolvasása után is van kedve az embernek lapozgatni. Reméljük, végig ugyanazok a művészek dolgoznak majd a folytatáson.

Az Immortal Hulk a zöld lény egy intelligensebb verziójára koncentrál, mi több, Banner maga is rávilágít, hogy a jelenlegi felállásban valószínűleg kettejük közül Hulk az okosabb (ha ismered a halálának körülményeit, tudod, hogy miért). Ennek ellenére nem hasonlít sem Joe Fixitre, sem pedig Professor Hulkra, talán pont hogy inkább a ravaszabb és egyszerűbb észjárású inkarnációk egyesüléseként lehet értelmezni. A készítők igyekeztek kihangsúlyozni valamit, amit az olvasók már rég elfelejtettek: Hulk egy szörnyeteg. Mindig az volt, és mindig az is lesz. A magasabb intelligencia jelen esetben még sokkal ijesztőbbé teszi, mintha agyatlan, őrjöngő fenevad lenne. Ha azt hitted, a dühös Hulk para, képzelj el egy dühös Hulkot, aki mindig egy lépéssel előtted jár... Brrr!

Az eddigiek alapján biztosan van, aki azt a következtetést vonta le, hogy az új Hulk gonosz. Bár ezt így ebben a formában nem tudjuk kijelenteni, tagadhatatlan, hogy az ellenkezőjét sem. Az Immortal Hulk egyik legzseniálisabb húzása, hogy elmosódnak a jó és rossz közötti határok, pontosan úgy, ahogy a mi világunk sem fekete-fehér, és ahogy a  legnagyszerűbb embereknek is van egy sötét oldala. Mindannyiunkban ott szunnyad a szörny, aki csak arra vár, hogy előtörhessen.

Az Immortal Hulk összességében a 2018-as év egyik legnagyobb meglepetése, tűkön ülve várjuk, mit hoz a folytatás. Új olvasók számára is kiváló belépési pont lehet, csak ajánlani tudjuk. A sorozat 6-10. füzeteit tartalmazó második TPB The Green Door címmel már előrendelhető. 

A cikkemet a Marvel Magyarország oldalán is megtalálhatjátok. 

The monster is alive and he is coming for you.

Al Ewing’s Hulk reboot goes back to the horror basics, so he could set free one of the scariest incarnation of the character to date.

After Marvel killed off Bruce Banner in 2016, they bringed him back in 2018 on the pages of Avengers. But the new Hulk is not like we know from the versions of Incredible, Indestructible, or the Totally Awesome series. Death and rebirth changed the fused personalities drastically, and the result is one of the best and most critically acclaimed comics of 2018.

„I don’t think it was a lie. Bruce Banner was dead. Bruce Banner can die. But then... There’s the othe guy...”

Bruce travels the world alone. He is trying to live as simple as possible. A bowl of food, and a bed at the end of the day. He is trying to use the monster within to do the right thing, then disappear before anyone notice he was there. The cause of transformations are not the feelings of rage, or anger, but the day and night cycle. He and the Hulk learned how to live with each other, their relationship is quite peaceful at the moment. But their actions were noticed by a curious reporter...

Real horror fans were not completely OK with the genre definition of the comic, because it’s not actual horror, even if it contains various elements of it. But I hardly think it’s a flaw, since it can also be enjoyable for people, who are not into this genre. Immortal Hulk is a bit like those campfire stories, that scared the hell out of you as a kid. There are also parts, that are quite funny, such as the episode called „Point of View”, where witnesses try to describe their sightings of the Hulk. The style of art also gets a bit soft here to lower the pressure on the reader.

Oh, the art! The illustrations of Joe Bennett are creepily beautiful, which also played a huge part in the success of Immortal Hulk. The colors are also perfect, I salute to the whole visual crew, it’s simply amazing. You’ll find yourself peeking in the pages even after you finished the story!

The Immortal Hulk focuses on a more intelligent version of the green monster, in fact, Banner pointed out himself, than the Hulk is probably smarter than him (if you know how he died you know why). He is not like Joe Fixit, or Professor Hulk though. The higher intelligence makes him even scarier, than if he was a mindless brute: If you think the angry Hulk is scary imagine an angry Hulk who’s always one step ahead of you... Brrr! The creators wanted to point out something that most readers forgot: The Hulk is a monster. He always was, and he’ll always will be.

By reading the above, many of you probably got to the conclusion, that the new Hulk is evil. Even if we can’t agree on that, we also can’t say the opposite. The most genial about this series that the line between good and evil fades away. Just as the real world is not black and white, and every person has a dark side. There’s a monster in all of us, who is waiting for the moment to break free.

The Immortal Hulk is one of the biggest surprises of 2018, we can’t wait what comes next. The second TPB called „The Green Door” is available for pre-order.