Ta-Nehisi Coates neve sokak számára ismerősen csenghet, hiszen nemrég a magyar sajtót is bejárta a hír, hogy ő írja majd J.J. Abrams Superman filmjének forgatókönyvét. A politikai újságíróból lett regény és képregényíró karrierje tehát szépen ível felfelé, és egyenlőre nem úgy tűnik, hogy egyhamar vége szakad a sikerének. A blogon már volt szerencsém írni a 2018-ban indult Captain America sorozatának első kötetéről, és legnagyobb örömömre a folytatás, ami a Captain of Nothing címet viseli, még a korábbi startot is felülmúlta.
A történetben az Erő Elit nevű rejtélyes szervezet befeketítette Amerika Kapitányt, és rákent egy gyilkosságot, amit nem ő követett el. Steve Rogers rács mögé került egy olyan helyen, ami kifejezetten szupererővel bíró bűnözők fogvatartására specializálódott, és ahol ráadásul az egyik leghalálosabb ellensége, Von Strucker a börtönigazgató. Mint az várható volt, bőven akadnak olyan rabok, akik szívesen holtan látnák a Kapitányt, ám ő a jelmeze és a pajzsa nélkül is bármikor felveszi a kesztyűt. Szerencsére hősünknek akadnak kint barátai, akik úgy határoznak, hogy egy kirobbantott börtönlázadás keretében szöktetik meg Steve-et a börtönből. Amerika Kapitányból tehát szökevény lett, de ez nem jelenti azt, hogy nem próbálja meg tisztázni a nevét, és kézre keríteni a valódi gyilkost...
Továbbra is fontos része Coates sorozatának az aktuálpolitika, már ha még mindig lehet azt aktuálisnak nevezni. Hiszen 2018 óta azért sok víz lefolyt a Dunán, ráadásul azóta túl vagyunk egy újabb elnökválasztáson is. Viszont nem tudom mi más szimbolizálhatná jobban az amerikai választók saját nemzetükbe vetett hitének megrendülését, mint a börtönbe vetett Amerika Kapitány. Hány ember áldozta már életét az amerikai álomért a történelem során, de mi van akkor, ha az egész egy nagy hazugság volt? Mindent egybevéve ki lehet jelenteni, hogy Coates története sokkal inkább politikai dráma, mintsem klasszikus értelemben vett szuperhős képregény. És bakker, egyszerűen imádom ezért! Nem mellékesen az írónak a Kapitány belső monológját is sikerült nagyszerűen megfogalmaznia, ami talán a legfontosabb a narratíva szempontjából.
Mint már mondtam, Stevenek szerencsére akadnak barátai a rácsokon kívül. Nick Fury például kénytelen beszállni a Kapitány utáni hajtóvadászatba, viszont végig reménykedik benne, hogy ő kerítheti kézre, és lehetőleg nem valaki olyan, aki nála sokkal rosszabb. Emellett ezeken az oldalakon debütált a Daughters of Liberty nevű csapat, ami csak női szuperhősökből áll. Tagjai többek között a Fantasztikus Négyesből ismert Sue Storm, a Fekete Özvegy, Spider-Woman, és még lehetne sorolni. A Steve-et bemártó Erő Elit végső célja viszont továbbra is rejtély számomra, és gyanítom, hogy ez még jó pár szám erejéig így lesz. Végül, de nem utolsó sorban szerepel a történetben Wilson Fisk, más néven a Vezér is, aki ezúttal is biztos, hogy semmi jóban nem sántikál. Így belegondolva talán azzal is szeretett volna üzenni valamit a Marvel, hogy a képregényeikben demokratikus úton választottak meg New York polgármesterének egy olyan alvilági figurát, mint ő.
Látvány terén szintén nagyon erős a Captain of Nothing című kötet, Adam Kubert igazán kitett magáért ahhoz képest, hogy a sztori nagyja a sitten játszódik. A fakó, kissé sötét színvilág továbbra is remekül tükrözi a Kapitány jelenlegi helyzetét, ami bizony lehetne rózsásabb. Nem lehet továbbá elmenni szó nélkül Alex Ross borítói mellett, aki ismét bebizonyította, hogy ő a világ talán legtehetségesebb képregényes művésze.
A Captain of Nothing egy nagyszerű Captain America sztori, kíváncsi vagyok, hogy mit tartogat még Coates a tarsolyában. Arra pedig pláne, hogy milyen lesz az általa írt Superman film, hiszen egy forgatókönyv elkészítése azért teljesen más kaliber, mint egy képregény. Én drukkolok neki, és biztos, hogy hamarosan rátérek a Kapitány következő fejezetére is.
