King in Black + Venom #31-34 by Donny Cates, Ryan Stegman & Iban Coello

Donny Cates már 2018 óta készítette elő a King in Black című öt számos eventet a Venom lapjain, és most végre valahára elérkeztünk a várva várt összecsapáshoz a föld hősei és Knull, a szimbióták istene között. Több évnyi munka betetőzését láthatjuk ezeken az oldalakon, és most az is kiderül, hogy vajon megérte-e ennyit várni a gigászi ütközetre. Ha mindez számodra újdonság, akkor keresd vissza a korábbi kritikáimat az említett Venom szériáról, melynek ismerete nélkül nem is érdemes nekivágnod a King in Black-nek. Bevallom, néhány filler volume nekem is kimaradt, de az első pár kötetet muszáj elolvasnod ahhoz, hogy értékelni tudd ezt az eventet. Fontos megemlítenem, hogy a King in Black vásárlásakor az európai Panini Comics-féle kiadást választottam, ami a Venom néhány utolsó számát is tartalmazza, és amik tagadhatatlanul sokat hozzátettek a sztorihoz. 

A szimbióták istene tehát elérkezett a földre, a helyzet súlyosságát pedig mi sem szemléltethetné jobban, mint hogy a Marvel Univerzum egyik legerősebb karaktere csak pár másodpercig bírta ellene. Knull a szó legszorosabb értelmében feketébe borítja a világot, a föld hősei pedig hiába veszik fel a kesztyűt, senki sincs, aki megállíthatná. Venom, a Bosszúállók, a Fantasztikus Négyes, az X-ek - Mindenki összegyűlt, hogy a sötétség útjába álljanak, ám félő, hogy ezúttal nem a fény győzedelmeskedik... 

A King in Black főhőse a rengeteg ismerős karakter ellenére nyilvánvalóan Eddie Brock kellett legyen, ám van még rajta kívül egy fontos kulcsfigura, kinek szerepét már szintén régóta teaselte az író. Így ha az előzményeket ismered, bizonyára nem lep meg, hogy az ifjú Dylan Brockról, azaz Eddie fiáról van szó, aki nem mellékesen egy ember/szimbióta hibrid, és aki így egészen rendkívüli képességekkel bír. Mindemellett szerintem sokan örülnek majd Flash Thompson, aka. Agent Venom visszatérésének, aki 2011 és 2013 között volt a Venom képregények főszereplője. Muszáj megemlítenem továbbá Pókembert, akinek imádtam a monológjait ebben a sztoriban, és újfent több ízben megmutatta, hogy miért is ő az egyik legemberibb szuperhős. Van viszont valami, ami nekem kissé csalódást okozott, mégpedig az, hogy Hulk konkrétan semmi szerepet nem kapott az eventben. Pedig még a main coveren is rajta van, jelen volt az eseményeknél, csak épp semmit nem láttunk belőle. Külön beszerezhető ugyan egy 34 oldalas Immortal Hulk tie-in, de azért az mégsem ugyanaz, mintha a fő attrakcióból is kivette volna a részét. Minden hasonszőrű Marvel eventnél várom, hogy a zöld behemót majd egyszer csak előkerül, aztán az esetek 90%-ban nem lesz belőle semmi. Na mindegy, lapozzunk.

Ezt a kis apróságot leszámítva azt kell mondjam, hogy a King in Black egy nagyszerű Marvel event. Sötét, de mégis reménnyel teli, epikus, ráadásul Eddie Brock végre méltóvá vált arra, hogy tényleg szuperhősnek lehessen nevezni. Cates emellett nem esett bele abba a gyakori hibába, hogy túl sok karaktert tuszkolt a sztoriba, akik közül mindenkit ugyanannyira fontosnak próbál feltüntetni, csak hogy aztán egy merő káosz legyen az egész. Az egyetlen dolog, amin szerintem pár olvasónál elhasalhat a történet, az az, hogy az író a deus ex machina módszerrel tett pontot az események végére - lényegében szó szerint isteni beavatkozás történt, és bár máshol lehet én is belekötnék ebbe, szerintem ennél az eventnél kifejezetten jól működött. 

Mindent egybevéve a King in Black méltó befejezése - vagy inkább betetőzése a 2018-as Venom szériának, viszont semmiképp sem ajánlom, hogy csak úgy fejest ugorj a közepébe. A megfelelő kontextus hiányában nem fogod különösképpen élvezni, a jó hír azonban, hogy csak pár kötetet kell előtte elolvasni ahhoz, hogy minden fontos infóval tisztában legyél. Ha érdekel a karakter, mindenképp vágj neki, csak kezdd az elején, a Venom: Rex című sztorival! :)

Venom Vol. 3: Absolute Carnage by Donny Cates

Olyannyira kínosan éreztem magam a Venom 2. filmelőzetesének nézése közben, hogy egyszerűen muszáj volt ezek után valami képregényt elolvasnom a karakterről, hogy helyreálljon a lelki békém. Ennél rosszabb már csak akkor lehetett volna ez a trailer, ha még néhány fingós poént is beleraktak volna, de gondolom azzal kiesett volna az általuk betargetelt gyerek közönség jelentős része. Na mindegy. Mivel már amúgy is több ízben foglalkoztam Donny Cates Venom sorozatával, így célszerűnek láttam azt folytatni, az első két kötetről szóló kritikáimat szintén megtalálod az oldalon. A harmadik a sorban az említett szériából kirobbant azonos című sztori, vagyis az Absolute Carnage kiegészítése (amiről szintén cikkeztem korábban), viszont fontos, hogy ne keverjétek össze a tie-ineket a main eventtel! Ugyanaz a cím, ugyanazok a készítők, viszont más a tartalom. Magyarán ma a 2018-as Venom sorozat 16., 17., 18., 19. és 20. számával foglalkozunk, ezeket keressétek a borító hátoldalán! Persze csak a main event elolvasása után. A cikk kemény egy LÉNYEGESEBB SPOILERT TARTALMAZ, légyszíves ennek tudatában olvass tovább! 

Bár a Facebookon Venom vs. Carnage sztorit ígértem nektek, sajnos csalódást kell okozzak. Cletus Kasady ugyanis szinte nem is szerepelt a kötetben, mivel épp New York városában hagyta maga után a hullahegyeket. A sztori sokkal inkább Venom fiára, Dylan-re fókuszál, aki egyenlőre még nem tudja, hogy valójában milyen rokoni szálak fűzik Eddie Brock-hoz. Apja azonban mindent elkövet, hogy biztonságban tudja őt a véres küzdelem alatt, így jobb híján Maker-re (az Ultimate Univerzum Reed Richards-ára) bízta őt és Normie Osborn-t (Norman Osborn unokáját), aki maga is Carnage célpontja. Hirtelen azonban felbukkannak más vérszomjas szimbióták is, és a helyzet hamar elharapódzik... 

Bevallom, ezt a kötetet feleannyira sem élveztem, mint a sorozat korábbi számait, vagy akár magát az Absolute Carnage evetnet, viszont tagadhatatlanul megvoltak a maga pillanatai. A történetben felbukkanak olyan népszerű Marvel karakterek is, mint Pókember, Rozsomák, a Lény, Bruce Banner, Amerika Kapitány és így tovább. Mégis a legfontosabb információ, amit megtudtunk, hogy Eddie fia egy szimbióta/ember hybrid, és hogy fontos szerepe lesz majd a King in Black című eventben, ami Donny Cates Venom szériájának betetőzése, és ami épp nemrég ért véget. 

Viszont bármennyire ciki, ennél többet igazán nem tudok elmondani erről a volume-ról, és kicsit haragszom is Donny Catesre, amiért a tie-ineket mindenképp a folytatásos sorozatba kellett beletuszkolni, és nem valahogy külön lettek kiadva. Az a baj, hogy ez tényleg csak egy kiegészítése az Absolute Carnage-nek, az egyetlen igazán fontos dolgot a kötetben pedig ellőttem egy bekezdéssel feljebb. Kb. át is ugorhattam volna ezt a felvonást, semmiről nem maradtam volna le. Önmagában értékelhetetlen, mint tie-in működik, de ennyi. 

Kicsit reménykedtem benne, hogy ennél jobb cikkel állhatok elő nektek, de ez most ilyen, nem tudok a végtelenségig rizsázni olyanról, amiről igazából már megtettem egyszer. Olvassátok el a korábbi kritikámat az Absolute Carnage című eventről, illetve ne csak azt, hanem magát a sztorit is, mert tényleg remek cucc. Utána ha úgy érzed, olvasd el ezeket a tie-ineket, de egyáltalán nem kötelezőek. A negyedik volumetól és főleg a King in Black-től ennél már kicsit többet remélek!

Venom by Donny Cates Vol. 2: The Abyss

Donny Cates Venom sorozata nem először téma a blogon, a képregényt a rajongók és a kritikusok egyaránt a 2019-es év egyik legjobbjának választották, én pedig csak helyeselve bólogatni tudok. Az Eddie Brock és a szimbióta különös kapcsolatát előtérbe helyező szériával lehetetlen betelni, tényleg bármennyit el tudnék viselni belőle.

Nincs többé Venom!? Amikor már azt hittük, hogy a nagysikerű történetet nem lehet tovább fokozni, Donny Cates a feje tetejére állítja Eddie Brock világát - megint! De ezúttal nincsenek sem sárkányok, sem istenek, de még nyaktörő akció sem. Eddie-re ezúttal egy olyan érzelmi zuhanórepülés vár, amire még nem volt példa a Marvel Univerzumban. Miután hősünk hosszú idő után először maradt ténylegesen egyedül, a csend fülsiketítő. Ráadásul egykori otthona, San Fransisco sem tartogat túl sok vidám percet számára, köszönhetően elhidegült apjának és kisöccsének, akinek létezéséről mostanáig nem is tudott! Eddie hazatérése olyan titkokat fed fel, amikről lehet jobb lett volna, ha inkább nem szerez tudomást... 



Sokszor csak akkor jövünk rá milyen fontos számunkra valaki, miután elveszítjük. Cates története akár egy könnyfakasztó romantikus dráma is lehetne, csak hogy jelen esetünkben a szerelmes pár egyik fele egy űrbéli parazita. Ennek mi pedig csak örülhetünk, ugyanis az író olyan zseniálisan végigvezette pszichológiailag ezt a furcsa köteléket, hogy egy pillanatra sem hiányoltam az akciót. Eddie és a szimbióta kapcsolata igazából sokkal intimebb, mint bármilyen szerelmi viszony, és pont ezért sokkal szélsőségesebb mélységeket, vagy magasságokat érhet el. Például a szimbióta a legőrültebb barátnőket megszégyenítő módon manipulálhatja "partnerét", ha attól fél, hogy az el akarja hagyni őt.

A történetben Eddie apján és öccsén kívül csak egyetlen mellékszereplő van, ez pedig Maker, akit egykor az Ultimate Univerzum-béli Mr. Fantastic-ként ismertek az olvasók. De ez már jó régen volt, az 1610-es Földről érkezett Reed Richards manapság inkább gonosztevőként tengeti napjait. Az eredmény meglehetősen creepy, annak ellenére is felállt a karaktertől a szőr a hátamon, hogy történetben inkább segítette a főhőst (még ha ez nem is volt mindig egyértelmű). Mindenesetre eldöntöttem, hogy valamikor jobban is utánaolvasok, mert érdekel hogy lett belőle az, ami.

Az illusztrációkat az előző volume-ból is ismert Ryan Stegman, valamint Joshua Cassara és Iban Coello követte el. Észre sem vettem a váltásokat, szeretem, amikor ennyire egymás keze alá dolgoznak a rajzolók, és nem kell új stílust megszoknunk minden fejezetben. A korábban megkedvelt komor látványvilág ezúttal is megmaradt, emellett sikerült a főszereplő vonásait is remekül kihangsúlyozni. Ez az az Eddie Brock, akit szeretünk, kívül-belül!

Donny Cates Venom sorozata kiérdemelte helyét a 2019-es toplistákon, az egyik legszórakoztatóbb olvasmány, amihez az utóbbi időkben szerencsém volt. Nem tudom, hogy vajon tervez-e ebből magyar változatot megjelentetni a Fumax, de én a helyükben fontolóra venném egy HC kiadás lehetőségét, főleg mivel nem ez lenne az első Donny Cates képregény a kiadónál. Venom kalandjai a War of the Realms lapjain folytatódnak, aminek az elolvasását már nem sokáig tudom halogatni, jövőre feltétlenül sort kerítek rá. Addig is kellemes ünnepeket kívánok minden képregény fanatikusnak! 🎄

Venom by Donny Cates Vol 1: Rex

A tavaly Októberben bemutatott, Tom Hardy főszereplésével készült Venom film meglehetősen megosztotta a közönséget. Akik főként csak a mozikban találkoztak a Marvel Univerzummal kellemesen szórakoztak, akik viszont a képregények lapjairól, vagy akár csak a Pókember rajzfilmsorozatból ismerik a karaktert, azok csalódottan dobták ki a maradék pattogatott kukoricát kifelé menet. Sajnos én az utóbbi táborba tartoztam, bár ez némileg az én tájékozatlanságomnak is köszönhető. Tudtam ugyanis, hogy Pókember nem lesz benne a filmben, azt viszont nem, hogy egyáltalán semmilyen utalás nem lesz rá, mintha soha nem is létezett volna. Az eredeti origin story legfontosabb része Eddie és a szimbióta közös motivációja, ami nem más, mint a Peter Parker ellen irányuló gyűlölet. Emellett Venom is csak azután születik meg, hogy Pókember sorsára hagyja az idegen organizmust. Ezzel szemben a filmből még a karakter mellkasán díszelgő ikonikus fehér pók-szimbólum is lemaradt, bár ez volt a produkció legkisebb problémája. Úgy látszik ez most egy újfajta trend, amivel szándékosan szúrják tökön magukat a készítők, hiszen érkezik a Pókember mentes Morbius, valamint a Batman mentes Joker is. Mondanom sem kell, hogy egyikhez sem fűzök különösebb reményeket. 

A film premierjénél korábban, Júliusban startolt el Donny Cates Venom képregénysorozata, amit mind az olvasó közönség, mind a kritikusok is a 2018-as év egyik legjobb Marvel képregényének választottak. Az író nevéhez fűződik a hamarosan magyarul is megjelenő Thanos Győz, a Cosmic Ghost Rider, a Venom mellett pedig a jelenleg futó Galaxis Őrzői sorozat borítóin is az ő neve díszeleg. A Venom első hat számát tartalmazó TPB Decemberben jelent meg. 

Eddie Brock szörnyű lidércnyomásból ébred. Egy számára ismeretlen nyelven álmodott, egy olyan helyről és időről, ahol még sosem járt. Az egésznek semmi értelme. Majd tudatosul benne, hogy ez nem is az ő álma... Hanem a szimbiótáé. A szimbiótáé, aki fél. De mégis mi lehet az, amitől még ő is ennyire retteg?

A sztori az első pillanattól kezdve generál egy egyedi, nyomasztó hangulatot, ami borzongásra készteti az olvasót, és ami egyértelműen a képregény egyik sajátossága.
Az új antagonista, Knull csak még inkább rátesz erre egy lapáttal dacára annak, hogy szimbolikus volta miatt egy kevésbé tapasztalt író kezében valószínűleg kissé elcsépeltnek hatna (fény és sötétség, élet és üresség szembeállítása). A történet húzóereje nem is maga a cselekmény, hanem sokkal inkább az Eddie és a szimbióta közötti intim kapcsolat, amit Catesnek sikerült nagyszerűen kihangsúlyoznia. Az amúgy is meglehetősen kurta, két főt számláló support cast egyetlen szélesebb körben ismert tagja Miles Morales, mellette pedig megismerjük Rex Stricklandet, akire a cím utal és akiről a szeptemberben megjelenő Venom Unleashed képregényben többet is megtudhatunk. 

Ryan Stegman sokat hozzáadott a sötét atmoszférához. Az illusztrátor korábban olyan Pókember képregényeken is dolgozott, mint a Renew Your Vows, a Venom Inc., valamint a Superior Spider-Man sorozat. Épp ezért Venom egyáltalán nem ismeretlen számára, már korábban is készített rajzokat a karakterről. A képregény legtöbbet használt színe a narancssárga, ami a sötét tónusokkal vegyítve meglehetősen lehangoló, apokaliptikus hangulatot kelt, ez pedig kiválóan illik a koncepcióhoz. Mindez Frank Martin színező érdeme. 

A Donny Cates féle Venom tényleg az egyik legjobb jelenleg is futó Marvel képregénysorozat, ráadásul az okosan lógva hagyott befejezésnek köszönhetően mind a tíz körmömet le fogom rágni a második rész érkezéséig. Erre viszont szerencsére nem kell sokat várni, hiszen Eddie Brock kalandjai Május 7-én folytatódnak a „The Abyss” című TPB-ben. 

A cikkemet a Marvel Magyarország oldalán is megtalálhatjátok. 

The Venom movie with Tom Hardy premiered in last October got quite mixed reviews. Those who mostly know the Marvel Universe from the movie theatres enjoyed it, but fans who are more familiar with the character due to comics or animated shows were let down. Sadly I was the latter. However, the fact that I was poorly informed also played a part in my disappointment. I knew that Spider-Man was not going to be in the movie, but I didn’t know there also won’t be any references to him, like he never even existed. The most important part of the original origin story is that Eddie and the symbiote shared a motive, which was their hatred towards Peter Parker. Not to mention that Venom was born only after Spider-Man rejected the alien organism. Instead the creators even left out the iconic white spider symbol, but this was the least of the problems of the movie. It seems kicking yourself in the balls is the new trend in Hollywood, since we know the Morbius movie is also in development without Spider-Man, and the Joker is also coming without Batman. Needles to say I don’t expect much from either of these productions. 

A bit earlier than the movie, Marvel launched their Venom series in July. The new comics from Donny Cates were praised by both fans and critics as one of the publishers best run of 2018. The author is also known for Thanos Wins, Cosmic Ghost Rider, and he also writes the ongoing Guardians of the Galaxy series. The TPB that collects the first six issues of Venom was released in December. 

Eddie Brock wakes up from a terrible nightmare. He was dreaming in a language he doesn’t know, and was in a place and time where he has never been. It doesn’t make any sense. Then he realizes the nightmare is not his. It’s the symbiote’s. And the symbiote is scared. But what can it be that even makes the alien organism terrified?

The story creates a unique, depressing vibe from the beginning, that you can’t get from any other comic. The new antagonist, Knull makes it even creepier. However, he is quite a symbolic villain that could have ended up a bit corny in the hands of a less experienced writer (darkness set against light, life set against emptiness). The real strenght of the comic is not even the story, it’s the intimate relationship between Eddie and the symbiote, which was really nailed by Cates. The support cast is quite short and only one of it’s two members is better known. He is Miles Morales, and we also meet Rex Strickland, who’s name the comic refer in it’s title. We can learn more about him in the Venom: Unleashed TPB in September.

Ryan Stegman also played a huge part in the creation of the dark atmosphere.
The illustrator worked on Spider-Man titles before, such as Renew your Vows, Superior Spider-Man, and Venom Inc., so he’s not unfamiliar with drawing Venom. The mostly used color of the comic is orange, which mixed with the darker tones gave the panels a very depressing, apocalyptic vibe, which really suits the story. Credits for the colorist, Frank Martin. 

Venom by Donny Cates is indeed one of the best ongoing Marvel titles. Due to the clever open ending I’m going to go nuts until I get the next volume. Luckily it’s very close, the adventure of Eddie Brock continues in the TPB called „Abyss” released on the 7th of May.