Ezzel a cikkel már adósotok vagyok egy ideje, több alkalommal is megígértem, hogy hamarosan sort kerítek rá, így most a legnagyobb örömmel jelenthetem be, hogy végre itt van, ezt is megértük. Aki követi a blogot, az egészen biztosan találkozott már Jason Aaron nevével, akinek gigászi terjedelmű Thor sorozata valóságos legendává nőtte ki magát a Marvel Univerzumban. A War of the Realms nem egyéb, mint ennek a szériának a tetőpontja, amit az író ráadásul hét éven keresztül, tudatosan épített. Ennek fényében a rajongóknak komoly elvárásai voltak a szóban forgó crossoverrel kapcsolatban, a kérdés csak az, hogy vajon sikerült-e ezeknek megfelelni?
Asgard. Alfheim. Heven. Jotunheim. Muspelheim. Niffelheim. Nidavellir. Svartalfheim. Vanaheim. Az összes birodalom elesett Malekith serege előtt, egyet kivéve: Midgard, az emberek hazája. A Birodalmak Háborúja végül elérte a Földet, és valósággal lángba borította azt! New Yorkban elszabadul a pokol, miközben Malekith és szövetségesei megkezdik az inváziót, és hőseink tehetetlenül nézik, ahogy világuk elesik. Ráadásul Thor mindeközben csapádba esett a jégóriások világában! De akkor mégis ki állhat a pusztítás útjába?
A War of the Realms egyértelműen az egyik legnagyobb crossover a Marvel történetében, ahol nincs hiány ismert szereplőkben: Vasember, Amerika Kapitány, Doctor Strange, Pókember, Venom, a Szellemlovas, Punisher, Fekete Párduc, She-Hulk, a Fantasztikus Négyes, Rozsomák... Napestig lehetne sorolni a kedvencebbnél kedvencebb karaktereinket, de akkor sosem érnénk a cikk végére. Jane Foster viszont azt hiszem külön szót is érdemel, ugyanis ebben a képregényben még egyszer utoljára(?) kiérdemli a vihar istennője címet. Odin és Freyja királynő szintén fontos karakterei a történetnek, talán az ő pillanataik voltak leginkább a személyes kedvenceim. Loki szerepel ugyan a sztoriban, viszont ha róla szeretnél többet olvasni, akkor erre nem éppen a War of the Realms a megfelelő képregény - az event nagy részét teljesen kihagyta, csak az elején és a végén láthatjuk őt.
A War of the Realms semmihez sem fogható, epikus kalandot kínál, amit biztosan nem kaphatsz meg máshol. Itt aztán tényleg minden van: Tündék, törpök, valkűrök, jégóriások, tűzgoblinok, és a jó ég tudja még micsodák mind a tíz birodalomból. Vasember szavaival élve olyan, mintha felrobbantottak volna egy Dungeons and Dragons bombát New York közepén. A sötét tündék gyepálása mellett azért szerencsére jutott hely némi humornak is, itt-ott egy-egy vicces beszólás formájában. Kicsit olyan érzést keltenek ezek a poénok, mint amikkel az MCU filmek feszültségét szokták megtörni, hogy véletlenül se vegyük túl komolyan a dolgokat. A történet több szálon fut ugyan, de egyáltalán nem kaotikus, kimondottan egyszerűen követhető. Ahogy az általában lenni szokott az ilyen eventeknél, hőseink csapatokba szerveződnek, és minden alakulatnak megvan a saját feladata. Hol az egyik csoportot kísérjük figyelemmel, hol a másikat, és bár az ilyen grandiózus eventeknél gyakori hiba, de jelen esetünkben egyetlen pillanat erejéig sem esett szét a narratíva. Ráadásul az sem tragédia, ha nem olvastad Aaron teljes Thor sorozatát, én is csak a töredékét ismerem, de így sem éreztem magam elveszettnek egy percre sem. Ha a God of Thunder Reborn című kötetet olvastad, az már bőven elég, hogy nekivágj.
A War of the Realms rajzait Russell Dauterman készítette, aki szakított az Aaron-féle Thor képregényre jellemző, festményszerű látványvilággal. Mivel ez egy elég sok szereplőt felvonultató crossover, ezért célszerűbb volt visszatérni a hagyományosabb képregényes ábrázolásmódhoz. Bár összességében kimondottan ínyemre való a végeredmény, néhol azért kicsit az volt az érzésem, hogy túl sok minden történik a paneleken. Ezt sikerült azzal ellensúlyozni, hogy a rajzok remek összhangban vannak a dialógusokkal és a narrációval, amik szintén növelték a képregény követhetőségét.
Nem tagadom, azért bőven vannak kérdéseim a War of the Realms elolvasása után. Az első, hogy hol volt Hulk ez idő alatt? Bruce Banner ugyanis teljesen kimaradt a történetből, ami szerintem óriási kihagyott ziccer, és nincs rá értelmes magyarázatom, hogy ez miért alakult így. A másik bajom, hogy a legtöbb ilyen event végén szokott lenni valami epilógus, amikor a hősök a nagy csata után takarítják a romokat, újraszerveződnek, levonják a tanulságot, örülnek, hogy megmenekült a világ, vagy épp szomorkodnak az őket ért veszteségek miatt. Na, itt nincs ilyen, egyszer csak puff, vége van, kész, passz, ennyi. Ez nem akkora tragédia, viszont engem kicsit zavar, hogy nem tudtuk meg hány áldozattal is járt pontosan midgardi ütközet (mert biztos, hogy rengeteggel). És a legfontosabb kérdés, hogy mi jön ezután? Egy ekkora esemény teljességgel kizárt, hogy nem hat ki a későbbi képregényekre, de az ég világon semmilyen utalást nem kaptunk, hogy mire számítsunk. Mindezek amúgy nagyon minimális negatívumok, és a prok így is ezerszeres fölényben vannak a kontrákkal szemben.
Ha igazán jó Marvel crossoverre vágysz, a War of the Realms-el nem nyúlhatsz mellé. Thor rajongóknak különösen kötelező, ha magadra ismersz, egy pillanatig ne habozz a vásárlással. Ez az egyik legjobb Marvel event, amihez valaha szerencsém volt, szóval hidd el nekem, nem érdemes kihagyni!
