Requiem Vampire Knight #1-11 by Pat Mills & Olivier Ledroit

Ma alighanem a legfurább dologról lesz szó, amit valaha bemutattam a blogon. Az igazat megvallva mostanáig magam sem hallottam erről a sorozatról, és talán sosem bukkanok rá, ha nem keresek valami kifejezetten Castlevania jellegű gothic horror képregényt. És bár értem, hogy az internet népe miért ajánlotta, ez a széria sokkal, de sokkal súlyosabb, mint a Castlevania. A Requiem Vampire Knight a brit képregények keresztapjaként is emlegetett Pat Mills és a francia illusztrátor, Olivier Ledroit szentségtelen szerelemgyermeke, ami 2000-ben indult, és amiből mostanáig 11 volume jelent meg. A széria azonban 2011 óta parkolóvágányon van, és bár többször belengették már a folytatást, egyelőre semmi nem lett belőle. Előre jelzem, hogy erősen 18+-os tartalomról beszélünk, és sokakat sokkolhatnak majd ezek a kötetek, ugyanakkor én pontosan ezért imádtam őket. 

Történetünk a pokolban játszódik, ahol az idő visszafelé telik, a rossz a jó, a fejlődés helyett a hanyatlást hirdetik és ahol mindenre az ópium a megoldás. "Hősünk" egy Heinrich nevű, második világháborús német katona, aki a földön elkövetett szörnyűségei miatt abban a megtiszteltetésben részesülhetett, hogy vámpírként született újjá Requiem néven. Miközben felfedezi új, "csodálatos" lakhelyének borzalmait, lényeit és egymással szembenálló nemzetségeit, nem tudja kiverni a fejéből Rebeccát, a zsidó lányt, akibe még életében beleszeretett. Kiderül azonban, hogy Rebecca is a pokolban van, ám nem lehetnek együtt egy olyan helyen, ahol a szeretet érzése aberrációnak számít...

Sokaknál már az kiverheti a biztosítékot, hogy a főszereplő egy kicseszett náci, ám alighanem ez a képregény legkevésbé megbotránkoztató része, és Requiem még így is a pokol egyik legkevesebb lakójának számít. Na de beszéljünk inkább arról, hogy mitől annyira meredek ez a széria: A Requiem Vampire Knight egyik legfontosabb témája a sátánizmus, amit a készítők abszolút poénnak fogtak fel, ám sajnos köztudott, hogy nem mindenki érti a viccet. Ha valaki nem jön rá, hogy ez egy szatíra, sőt, szándékos polgárpukkasztás, az jó eséllyel meg fog botránkozni rajta. Az egész gonoszság téma szándékosan túl van tolva a történetben, és bár a képregénynek csak egy részét teszi ki a humor, épeszű ember szerintem nem vesz semmit komolyan, amit ezeken az oldalakon lát. Biztos ami biztos, azért inkább rejtsd el mélyen a vallásos ismerőseid elől, hogy elejét vedd a kínos magyarázkodásnak. 

Ebben a bizarr Rómeó és Júlia történetben talán Rebecca az egyetlen, aki a szó klasszikus értelmében szerethető, és akinek valójában semmi keresnivalója sincs a pokolban. A sors fintora azonban, hogy mindenki ide kerül, függetlenül attól, hogy ki hogyan élte az életét, ráadásul minél gonoszabb dolgokat követett el, annál erősebb lényként születik újjá az illető. A sztoriból természetesen nem hiányozhat Drakula, a vámpírok fejedelme, aki ellen nem mellékesen a fél pokol puccsot tervez. Most meg van lepve bárki!? A pokolban kár is hűséget keresni. Szerepelnek továbbá olyan valós személyek is, mint Aleister Crowley, Néró, Báthory Erzsébet, akik ugyancsak egytől egyig velejéig romlott, lelketlen, gonosz szörnyetegek. Mint szinte mindenki más is a sztoriban. Mindennek ellenére nem volt nehéz kiválasztani a kedvenc karakteremet Lord Cryptos személyében, aki csecsemőként valóságos aggastyánnak számít a vámpírok között, és aki annyira groteszk figura, hogy egyszerűen képtelen voltam nem imádni. Vannak azonban olyan veszélyes vámpírok is, mint például Hitler, akik egyszerűen túl erősek, és akiket pont ezért inkább hibernáltak. 

Ha az eddig leírtak nem győztek meg, hogy fellapozd Requiem kalandjait, akkor vess egy pillantást Olivier Ledroit rajzaira. Soha életemben nem láttam még olyan képregényt, ahol az illusztrációk ekkora művészeti értékkel bírtak, minden egyes oldal egy újabb és újabb bizarr műalkotás. Kicsit arra emlékeztet, mint amikor általánosban felfedeztem a metált, és elkezdtem koponyákat, démonokat, meg mindenféle egyéb ocsmányságot rajzolni. A Requiem Vampire Knight ennek az érzésnek a teljeskörű kimaxolása, ha annakidején ügyesebb lettem volna, pontosan ilyeneket rajzoltam volna én is. Van itt gore, sátánista motívumok, meztelenség és persze mindenféle aberrált, istentelen erkölcstelenség. Nyugi, semmi igazán pornográf nincs, de azért ne is mutogasd egy babazsúron. Mindent egybevéve aki csípi az ilyet, annak egyszerűen muszáj lecsekkolnia, hihetetlenül egyedi alkotásról van szó.

Ha bírod a metált, a vámpírokat, a Sátánt, Lucifert és a jóságos Belzebubot, akkor a Requiem Vampire Knight-ot egyenesen imádni fogod. Ha viszont ezek bármelyikének a puszta említésénél is keresztet vetsz, akkor inkább kerüld el. Bízok benne, hogy egy nap még befejezik a sorozatot, de legyünk reálisak, azért a 72 éves Pat Mills sem lesz már fiatalabb. Hacsak újjá nem születik a pokolban. Én szurkolok neki.