Új nap, újabb Joshua Williamson kötet és ismét egy The Flash kritika, amiből valószínűleg csak azok fognak bármit is érteni, akik már eddig is követték a szériát. Persze mindent meg fogok tenni annak érdekében, hogy érthetően elmagyarázzam mi történt ebben a sztoriban, de nem lesz egyszerű. Emellett bár minden hibája ellenére én kifejezetten szeretem ezt a sorozatot, most első ízben éreztem azt, hogy most már kezd egy kicsit... Nem is tudom. Sok lenni.
Miután Barry és Wally kis versenyfutásának köszönhetően megrepedt a multiverzum fala, új, a sebességmezőhöz hasonló kozmikus erők szabadultak a világra. Ezeket megpróbálom a lehető legérthetőbben lefordítani és elmagyarázni, hogy mi is a lényegük:
- A nyugalmi mező (still force): Aki hozzá tud férni ehhez az erőhöz, az képes megállítani a körülötte lévő világot.
- Az erő mező (strenght force): Brutális fizikai erővel ruházza fel a használóját.
- A szellemi mező (sage force): Megnöveli az intelligenciát pszichikus erők, többek között telepatikus és telekinetikus képességek kíséretében.
Barry szinte semmit sem tud ezekről az új, rejtélyes erőkről, így összehívta az összes Flash-t mind az 52 világból remélve, hogy talán ők okosabbak ezen a téren. Mindeközben az erő és a szellemi mező elszabadult, és véletlenül épp a Zsiványok két tagját fertőzték meg...
Szóval ja, mint mondtam, nem igazán lehet értelmesen beszélni erről a sztoriról, kb. úgy érzem most magam, mintha a nagymamámnak próbálnám meg mindezt elmagyarázni. Az az óriási gondom, hogy Williamsonnak szerintem kicsit elszállt a képzelőereje, és egyszerűen nem tudta átültetni úgy az ötleteit a valóságba, mint azt szerette volna. Mindemellett durván túl is tolta ezt az egész sztorit: A kedvencem az volt, amikor azt kellett néznem, ahogy Barry a szellemi mezővel megfertőzött Heatwave elméjében rohangászik, és akkor még nem is beszéltünk az erő mezőtől felturbózott, izomagyú Flashről, amire aztán tényleg semmi szükség nem volt. Legalábbis nem hiszem, hogy bárki azon morfondírozott volna, hogy "Hm. Vajon milyen lenne Barry Hulk testével?", de ha mégis, akkor most megkapod a választ. Igazából már akkor sejtenem kellett volna, hogy ebből orbitális káosz lesz, amikor képbe kerültek a megmagyarázhatatlan kozmikus erők, az ilyesmi nagyon ritkán szokott jól elsülni. Ráadásul olvasás közben végig az járt a fejemben, hogy mennyire röhejesen festene ez az egész, ha megpróbálnák adaptálni mondjuk az élőszereplős CW The Flash sorozatba, ami sokak szerint már így is a trash kategória.
Mindennek ellenére azért nem mondanám, hogy minden rossz volt ebben a kötetben. Az artwork például ezúttal is jó, a jövőből itt ragadt Commander Cold karakterét pedig kifejezetten csípem, aki sok tekintetben szöges ellentéte Flash ellenfelének, Captain Coldnak, de közben mégis ugyanolyan. Emellett Irisnak kezdenek eszébe jutni az emlékei a korábbi életéből, vagyis még a Flashpoint előtti korszakból, amiben azért látok lehetőséget. Viszont kicsit aggódom, mivel a soron következő kötetek még mindig ezekkel az új erőkkel foglalkoznak, és perpillanat nehezen tudom elképzelni, hogy ebből a koncepcióból még túl sok jót ki lehet hozni. Viszont az a baj, hogy túl nagy Flash rajongó vagyok ahhoz, hogy ne olvassam el a folytatást, szóval... Ha rossz, akkor így jártam.
Kicsit szomorú vagyok, mert ez bizony határozottan nem lesz a kedvenc Flash sztorim. Ez volt az első alkalom, hogy kifejezetten gyengének éreztem Joshua Williamson munkáját, remélem ezek után sikerült visszatérnie a sorozat korábbi színvonalához.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése