Geoff Johns már eddig is a legeslegkedvencebb képregényíróm volt, és a mai cikkem írása előtt arra jutottam, hogy talán soha nem is lesz senki, aki az én szememben képes lesz őt valaha túlszárnyalni. Amiről most szó lesz, az bizony minden idők egyik legfontosabb és legjobb DC története, melynek elolvasása után még mindig csak hápogok, hogy mégis hogyan képes valaki egy ekkora sztorit összehozni. 2019-ben elkezdték 300-400 oldalas TPB kiadásokba gyűjteni az író legendás, 2005-ben indult Green Lantern sorozatát, az első két volumeról írt kritikámat ide kattintva tudjátok elolvasni. A kötet címe kicsit csalóka, hiszen Geoff Johns nem egyedül hozta össze mindezt, de tagadhatatlanul ő volt a mérnök, akinek olyan alkotók dolgoztak a keze alá, mint Peter J. Tomasi, Dave Gibbons és Sterling Gates. A gyűjtemény tartalmazza a teljes Sinestro Corps War sztorit, amit őszintén szólva nem tudom mivel lehetne ezek után felülmúlni, de biztos vagyok benne, hogy a sorozat még bőven tartogat számomra meglepetéseket.
Miután kiderült, hogy Sinestro zsarnokság árán tartott rendet a szülőbolygóján, a Zöld Lámpások vezetői, az Őrzők kizárták őt a rendből, és száműzték az antianyag univerzumba. Itt viszont nem maradt tétlen: Megalkotta a saját alakulatát, a sárga gyűrűket viselő Sinestro Corps-t, akik a Zöld Lámpásokkal ellentétben nem az akaraterőből, hanem a félelemből merítenek erőt. A bukott lámpás valóságos hadsereget állított fel olyanokból, akik képesek másokban rettegést kelteni, és eltökélte, hogy bosszút áll a Zöld Lámpás alakulaton. A háború egy másodperc alatt szétterjedt a világűrben, ami hamarosan valóságos mészárlásba csapott át, hiszen Sinestro hordájával ellentétben a Zöld Lámpások nem vethetnek be halálos erőt. Az Őrzőknek nincs választása, ha el akarják hárítani a veszélyt, nekik is változtatniuk kell a szabályokon...
A sztoriban felbukkan a Lámpások színe-java, természetesen Hal Jordan mellett John Stewart, Kyle Rayner és Guy Gardner, vagyis a Földön született lámpások kapták a főszerepet. Miután a háború elérte a Földet, az Igazság Ligája is beszállt a buliba, de az ellenséges oldalon még ennél is izgalmasabb volt a felhozatal. Sinestro ugyanis tényleg brutális erőt toborzott, élen a Hal Jordant egykor megszálló Parallax-al, az Anti-Monitorral, Cyborg Supermannel és Superboy Prime-al utóbbit épp a Zöld Lámpások börtönéből szabadították ki. Parallaxnak a félelem élő megtestesüléseként nyilván nincs szüksége gyűrűre, a többiek viszont, akik már amúgy is komoly ellenfélnek számítottak, mind kaptak, szóval ha csak egyet is ismertek az említett karakterek közül, úgy képzelhetitek, hogy mennyire súlyos volt a kialakult helyzet.
Mindemellett most kezdem csak igazán megérteni, hogy Sinestro miért a DC Univerzum egyik legzseniálisabb gonosztevője. Konkrétan csak azért csinált mindent ebben a történetben, hogy gúnyt űzzön a Zöld Lámpásokból, és bebizonyítsa, hogy azok semmivel sem jobbak nála. Ráadásul ha valamire rávilágított ez a sztori, az az, hogy a nagy és bölcs Őrzők sem olyan okosak, mint azt magukról hiszik. Konkrétan van egy prófécia a szent könyvükben, ami előre megjósolta a háborút (és még sok más szörnyűséget, ami később következik), ők mégis úgy döntöttek, hogy nem veszik figyelembe a jövendölést. Miért? Mert rettegtek az igazságtól. Sőt. Olyannyira féltek magától a félelemtől, hogy inkább megfosztották magukat az érzelmektől, aztán azzal hitegették magukat, hogy ettől jobb lesz a józan ítélőképességük. Magyarán épp az Őrzők voltak azok, akikből hiányzott a Zöld Lámpások legnagyobb erénye: Hogy képesek úrrá lenni a félelmen. Mert azzal, hogy elzárták, szőnyeg alá söpörték, még nem kerekedtek felül rajta. A kis Hupikék Törpikék (ahogy Guy Gardner hívja őket) arroganciája és gyávasága alighanem sokkal több halálhoz vezetett, mint amennyi Sinestro lelkén szárad. Hiába nem közvetlenül az ő kezükhöz tapad a vér, hiába vezérelte őket nemes szándék, mindez elkerülhető lett volna, ha nem dugják homokba a fejüket.
Emellett a történet azért is fontos, mert az alkotók első ízben leplezték le a többi lámpás alakulatot, akik az érzelmi spektrum más és más elemeiből nyerik erejüket. A Zöld Lámpásokon és a Sinestro Corps-on kívül vannak még Vörös Lámpások, Kékek, Rózsaszínek, Narancssárgák, már magam sem tudom hányféle. Számomra mind közül a Vörösek a legizgalmasabbak, akik a harag érzését fókuszálják a gyűrűiken keresztül, és akik épp a következő felvonásban, a Rage of the Red Lanterns című negyedik kötetben bukkannak majd fel először. Ne feledkezzünk meg természetesen a rettegett Fekete Lámpásokról sem, ugyanis az események lassan, de biztosan és elkerülhetetlenül haladnak a Blackest Night című event felé.
Ezek után azt kell mondjam, hogy Geoff Johns Green Lantern sorozata valószínűleg mindig toplistás lesz nálam, pedig még messze vagyok a végétől. Annyira epic az egész, hogy arra szavak nincsenek, minden DC rajongónak kötelező cucc. Alig várom, hogy írhassak a következő kötetről, addig viszont még tartogatok számotokra pár finomságot. Ha nem akartok lemaradni róla, kövessétek a MetaComix blogot! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése