Miután Wally végre valahára visszakapta a családját és a korábbi életét, úgy döntött szögre akasztja a szuperhős jelmezt, és önként lemond az erejéről is. Barryt és a Liga tagjait megdöbbentette a bejelentés, ám a többség elfogadta hősünk döntését. Amikor azonban megpróbálták leválasztani őt a sebességmezőről, váratlan dolog történt: Egy különös erő magával ragadta, és visszarepítette őt az időben egy ősember testébe, aki mint kiderült, maga is szupergyors képességekkel bír. A jelenség többször megismétlődött: Wally hol a jövőben, hol pedig másik dimenziókban találta magát, mindig valaki olyan bőrében, aki nem mindennapi gyorsasággal van megáldva. Valami gáz van a sebességmezővel, és úgy tűnik Wally-ra vár a feladat, hogy téren és időn átkelve szembenézzen a legfurcsább anomáliákkal, miközben barátai próbálják kitalálni, hogy miképp juttassák haza...
Őszintén szólva fogalmam sem volt mire számítsak, mikor elkezdtem Jeremy Adams-féle szériát, de azt kell mondjam, hogy A-TYA-ÚR-IS-TEN! Ez az egyik legmókásabb, legszórakoztatóbb, legőrületesebb képregénysorozat, amivel valaha dolgom volt! Az alapkoncepció nyilván kicsit bugyuta, de ettől csak még inkább imádnivaló az egész. Van itt minden: A történet elején Wally egy szupergyors dinoszaurusz elől menekül, aztán hirtelen a jövőben találja magát, csak hogy aztán ismét visszarepüljön a múltba, ahol magával a Führerrel, Adolf Hitlerrel és a végzet lándzsájával kell szembenéznie. Nem, nem viccelek, és amikor már azt hittem mindezt nem lehet fokozni, hősünk egyszer csak a Super Friends című Hanna Barbera tévésorozat világába csöppen. De most komolyan, ki talál ki ilyet!?
Adams ráadásul iszonyatosan ráérzett Wally karakterére, megkockáztatom, hogy Mark Waid legendás képregénysorozata óta nem született ennyire szórakoztató Flash sztori. Hősünk laza, ontja magából a poénokat és amikor informálták, hogy a saját testének valószínűleg búcsút mondhat, az az első reakciója, hogy mit szól majd ehhez az asszony, ha megtudja. Az író tényleg szívét lelkét beleadta ebbe a szériába, és ez minden számon érezhető. Az illusztrációk szintén parádésak, a sztorihoz hasonlóan színesek, elevenek, telis-tele vannak élettel és frissességgel.
Mellékszereplők tekintetében szintén erősen nyit a széria: Barry, a Zöld Íjász és Mister Terrific Flash saját denevérbarlangjából, a sebesség laborból próbálják segíteni Wally-t, hogy visszatérjen a saját idejébe, testébe és dimenziójába. Az író nem csak Wally karakterét találta el, Barryből ugyanis maximálisan előhozta a tudományos kocka énjét. Végülis jelenleg ez az egyetlen, amire számíthat, ugyanis ez nem az a helyzet, amit a szupererejével meg lehet oldani. Többet ésszel, mint gyorsasággal! Vagy mi.
A történet arra is nagyszerűen rávilágít, hogy valójában még mindig mennyire keveset tudunk a sebességmezőről: Az író elhintette, hogy ez a rejtélyes erő talán egy ÉLŐ VALAMI, és hogy valószínűleg tudatosan választotta ki Wally-t, amikor annak idején belőle lett Kid Flash. Gondoljuk csak végig! Mégis mennyi volt rá az esély, hogy egy az egyben megismétlődjön pontosan ugyanaz a baleset, melynek következtében Barry lett a világ leggyorsabb embere? Avagy szerintetek mi a ráció arra, hogy ugyanoda kétszer csapjon be a villám? Emellett tagadhatatlan, hogy Wally kapcsolata mindig is különlegesnek számított a sebességmezővel, ami olyan képességekkel is felruházta, amivel másokat nem.
Sajnos még csak ezt a négy számot tudtam elolvasni ebből a sorozatból, magyarán még közel sem értem a sztori végére, viszont azt kell mondjam, hogy le a kalappal Jeremy Adams előtt. Nagyon remélem, hogy hosszú ideig ontja még magából a Flash sztorikat, mert ez egyszerűen pazar élmény volt. Ha valaha el akarnám adni ezeket a füzeteket, valaki hívjon dilidokit, mert tuti elment az eszem. Addig is biztos, hogy meg fogok kattanni a következő számokig, remélem mihamarabb kézhez kapom őket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése