Fantastic Four by Mark Waid and Mike Wieringo: Ultimate Collection - Book Two

A mai cikkemben ismét az egyik kedvenc alkotóm, Mark Waid munkásságához nyúlnék vissza, aki rendszeres visszatérő az oldalon. Az írót én elsősorban a Flash történetei miatt szeretem, ugyanakkor ezen felül is rengeteget adott a képregényvilágnak. Waid 2002-ben vette át a Fantastic Four füzetek írását, az ezeket egybegyűjtő Ultimate Collection első kötetéről írt kritikámat keresd vissza az oldalon. Ma a második lesz terítéken, ami a teljes Unthinkable című sztorit tartalmazza. 

A történetben Doctor Doom revansot vesz a Fantasztikus Négyesen, ám most kicsit más irányból közelíti meg a dolgokat. Doom ugyanis ezúttal nem a technológiai fölényére támaszkodik, hanem egy sokkal rejtélyesebb, megfoghatatlanabb erőt hív segítségül: a mágiát. Mindez ráadásul nem minden, ugyanis bosszúja beteljesítéséhez semmilyen eszköztől sem riad vissza, még attól sem, hogy a gyerekeiken keresztül okozzon fájdalmat Sue-nak és Reed-nek. Mister Fantasticnak ezúttal nincs más választása, a varázst csak varázzsal lehet legyőzni, ám ez nem megy, amíg egy tudós fejével gondolkozik... 

Őszintén szólva szerintem már az Ultimate Collection első kötete is eszméletlen jó volt, de a második minden várakozásomat felülmúlta, ami teljesen váratlanul ért. Mert hát a legkevésbé sem számítottam arra, hogy A FANTASTIC FOUR ENNYIRE DARK TUD LENNI! Ez egy iszonyatosan meredek történet, és egyszerűen csodálatos milyen komoly kontextusba lehet helyezni olyan karaktereket is, akik közül az egyik egy nyúlékony gumiember, a másik meg egy beszélő kőhalom. Reed és Sue gyerekei közül az egyik (Franklin) a szó legszorosabb értelmében megjárta a poklot, és a kötet végén olyan kicsit sem vidám témák is előjöttek, mint például a poszttraumás stressz. Waid nagyszerűen használja a szereplőket, nagy hangsúlyt fektet a belső vívódásaikra, amivel sikerült még emberibbé tennie őket. Mindent egybevéve ez volt az egyik legsúlyosabb dolog, amit a Fantasztikus Négyes valaha átélt, és az biztos, hogy a legnagyobb ellenségüknek sikerült mély sebeket ejtenie, amiket aztán nem volt egyszerű kiheverniük. 

Doctor Doom egyszerűen zseniális ebben a sztoriban. A kötet első száma kifejezetten rá fókuszál, így nem csak a motivációit ismerjük meg, de megtudjuk azt is, hogy mindent és mindenkit feláldozna a hatalomért. Amit aztán kicsinyes bosszúra használ, ez pedig nem tudom eldönteni, hogy ijesztő-e, vagy inkább szomorú. Főleg annak fényében, hogy egyébként micsoda lángelme. Akárhogy is, ezek a jellemvonásai esélyessé teszik arra, hogy nekem is az egyik kedvenc gonosztevőmmé váljon. Szégyenkezve bevallom, hogy még közel sem olvastam annyit a karakterről, mint kellene, de ezek után már kezdem érteni, hogy mitől annyira népszerű az olvasók körében. Érdekesség egyébként, hogy Doom egy időben Magyarországon élt, és hogy az egyik neves városunk, Miskolc is említést kap a történetben. 

Őszintén szólva még mindig kicsit sokkhatás alatt vagyok, mivel nem ezt vártam egy Fantasztikus Négyes képregénytől, ugyanakkor mindezt a lehető legjobb értelemben mondom. Ismét szentül megfogadom előttetek, hogy a jövőben többet fogok olvasni a Marvel elképesztő kvartettjéről, szóval görbüljek meg, ha nem folytatom a Mark Waid sorozatot. Addig viszont még van pár izgalmas dolog a tarsolyomban, ne maradj le azokról sem! ;)