Nemrég magyarul is megjelent Jonathan Hickman forradalmi X-Men története, a House of X/Powers of X, ami pár éve új korszakot nyitott a Marvel mutánsainak életében. Ez volt minden utána következő X képregény kiindulópontja, ami felállította az új status-quot, és amivel az író konkrétan a feje tetejére állította az egész franchiset. A House of X/Powers of X után következő első X-Men kötetről már volt szerencsém írni az oldalon, ma pedig ennek a szériának a folytatása lesz terítéken. A második volume #7-től #11-ig gyűjtötte össze az 2019-es X-Men sorozat számait. Ha esetleg lemaradtál, keresd vissza az oldalon a House of X/Powers of X-ről és az X-Men Vol.1-ről írt kritikáimat!
A kötet tagadhatatlanul nagyszerűen indult: Az X-Men #7-ben egy nem hétköznapi beavatási rítus szemtanúi lehetünk, melynek keretein belül azokat a mutánsokat fogadják vissza a közösségbe, akik a House of M című sztoriban elvesztették erejüket. Ám az egykori hatalom visszaszerzésének ára van: A szertartáson résztvevőknek bizonyítaniuk kell, hogy méltók a mutáns létre, cserébe pedig a szó legszorosabb értelmében újjászülethetnek. Az egész jelenet hihetetlenül zseniális: Egyrészt nagyon érdekes látni, hogy az evolúcióban lényegesen előrébb járó mutánsok is mennyire barbárok tudnak lenni, másrészt Küklopsz és Árnyék beszélgetése miatt, amit az olvasónak van szerencséje kihallgatni. Ebben a párbeszédben a legkülönösebb morális kérdések egyike merül fel: Mi van akkor, ha a földi paradicsomot csak szörnyűségek árán lehet felépíteni? Továbbá olyan témákat is érintenek, mint a vallás, hiszen Árnyék életének mindig is fontos része volt a hit, ám amit Krakoa szigetén tapasztal, az gyakorlatilag minden keresztény tanítással szembe megy.
A folytatásban a sziget lakói két új földönkívüli fenyegetéssel is megküzdenek, az egyik sztoriban az Új Mutánsok, a másikban pedig a Summers klán kapott fontosabb szerepet. És bizony itt kezdett kiütközni az, amitől már az elején tartottam, amikor nekivágtam az X-ek új korszakának: Egy csomó kontextus hiányzott a sztoriból, mivel eddig csak a main X-Men sorozatot olvastam, holott egy rakás fontos esemény más címekben történik. A House of X/Powers of X-ből az X-Men-en kívül öt másik képregényszéria is kirobbant, ezek a Marauders, az Excalibur, a New Mutants, az X-Force és a Fallen Angels. És itt jön a bökkenő: Nem elég csak az X-Men-t járatni ahhoz, hogy átlásd a teljes képet, mindenképp bele kell olvasnod a többi sorozatba is, ha nem akarsz úgy járni, mint én. Nyilván némelyik széria fontosabb, mint a többi, van ami abszolút kihagyható, viszont mivel pl. én még nem olvastam a New Mutants első kötetét, így sokszor csak vakartam a fejemet. Ezt a hiányosságot még hajlandó vagyok pótolni annak ellenére, hogy amúgy full hidegen hagynak az Új Mutánsok, viszont ha nem tetszenek az olvasottak, akkor lehet hagyom ezt az egész Dawn of X korszakot, mert nekem nincs erre kapacitásom. Én igazán hardcore képregényfannak tartom magam, de egyszerűen nem lehet ennyi címet egyszerre járatni, pláne ha mást is szeretnék olvasni mellette. Frusztráló egyébként az is, hogy amikor már azt hiszem, hogy eléggé ismerem az X-Men franchiset ahhoz, hogy nekivágjak ezeknek a sorozatoknak, akkor újra és rá kell jönnöm, hogy valójában semmit nem tudok. Arról meg már ne is beszéljünk, hogy így is tök nagy lemaradásban vagyok, hiszen Hickman már rég átadta másnak a stafétát, és egy újabb soft reboot után Gerry Duggan lett a sorozat írója. Egyszerűen túl feszes a tempó, esélyem sincs felzárkózni.
A látszólag egymástól független fejezetek biztos, hogy valahol összeérnek majd, viszont egyelőre nem igazán látom át, hogy hol és mikor. És az a gond, hogy perpillanat már egyáltalán nem vagyok biztos benne, hogy lesz türelmem kideríteni. A Hickman-féle X-Men tagadhatatlanul zseniális, viszont túl nagy elköteleződést kíván. Én személy szerint sokkal jobban szeretek olyan képregényeket olvasni, amik önmagukban is élvezhetők, és nem kell hozzájuk elolvasni még ezer másikat, hogy értelmet nyerjenek. Mindenképp adok még egy esélyt a New Mutants-nak, sőt, talán az X-Force-nak is és bizok benne, hogy valami igazán elmeroggyant dolog történik bennük, ami kicsit visszaadja a lelkesedésemet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése