BRZRKR #1-3 by Keanu Reeves, Matt Kindt & Ron Garney

Ha van valami, ami vitán felül áll, az az, hogy Keanu Reeves az egyik legjobb arc Hollywoodban. A nyilvánvaló tehetsége mellett híres az olyan random kedvességeiről, mint hogy a tömött metrón átadja az ülőhelyét, vagy hogy tetemes összegeket ajánl fel gyermekkórházaknak. Emellett mindig tisztelettel bánt a rajongóival, és nem szokása nemet mondani, ha közös fotóra invitálják, vagy ha alá kell írnia valamit. Az elmúlt években a John Wick filmek csak tovább növelték a színész népszerűségét, tavaly pedig a Boom! Studios-al közösen bejelentették, hogy képregényt készít Matt Kindt író és Ron Garney rajzoló közreműködésével. A BRZRKR egy 12 számos limitált széria, melynek főhősét nyilván nem is mintázhatták volna másról, mint magáról Keanu Reevesről. A Netflix már egy élőszereplős sorozatot és egy animét is berendelt a képregény alapján - amit erős túlzásnak érzek, igazán megvárhatták volna, hogy kijöjjön az utolsó szám is, vagy hogy mit szól egyáltalán az egészhez a közönség. Mindenesetre a kérdés, ami mindenkit foglalkoztat: Vajon Keanu Reeves írói vénája is van-e olyan jó, mint a filmes alakításai?

A történet főszereplője egy halhatatlan szuperkatona, aki valóságos terminátorként aprítja az ellent. A karakter több, mint 80.000 éves, és jelenleg egy titkos kormánylétesítménynek dolgozik, akikkel alkut kötött: Segítsenek neki megtalálni a halandóság kulcsát, cserébe bárkit eltesz láb alól, sőt, azt is hagyja, hogy több hozzá hasonló gyilkológépet gyártsanak. Az intézmény egy kutatójának segítségével feltárják a magányos harcos múltját, és igyekeznek válaszokat találni megmagyarázhatatlan létezésére... 

Nem mondanám azt, hogy egyáltalán nem élveztem ezt a három számot, viszont ha ez alapján kell értékelőt írnom, akkor nekem ez sajnos kicsit kevés. A képregény 100%-ban a brutalitásra helyezte a hangsúlyt, szinte alig találni olyan oldalt, ahol nem fröcsög a vér, szakad le egy végtag, vagy lapul ki egy fej. Amivel alapvetően nem is lenne gond, csak emellett minden más háttérbe szorult. Maga a történet akár még érdekes is lehetne dacára annak, hogy frusztrálóan lassan halad előre, de ami a legnagyobb gond talán, az a szerethető főhős hiánya. Keanu Reeves karaktere végtelenül egysíkú, a kiüresedésen más hangulatot nem ismer, és nincs semmi, ami ebben a három füzetben igazán izgalmassá tette volna. Az, hogy nem találja a helyét a világban szerintem ide nem elég. Vegyük például a fentebb említett John Wick filmeket: Képzeld el, hogy az első részben nem ölik meg szerencsétlen főhős kutyáját, ami végül az egyébként csak nyugalomra vágyó Johnból előhozta a vadállatot. Na, ez a BRZRKR. A főszereplő csak gyilkol és gyilkol és gyilkol, és nincs egy pont, ahol akár csak egy picit is tudnánk azonosulni vele, vagy bármi, ami kicsit felmenthetné őt a tettei alól. "Az ilyennek született" számomra nem elfogadható magyarázat, pláne ha volt 80.000 éve fejlődni. Mindent egybevéve kicsit olyan az egész, mintha John Wicket és Rozsomákot megpróbálták volna összegyúrni, ám egyelőre nem estem hanyatt az eredménytől. 

A rajzok és a borítók abszolút rendben vannak, igényesek, és mindig megmosolyogtatja az embert, amikor sikerült jól eltalálni Keanu Reeves vonásait. Mert lássuk be, a legtöbben ezért szerzik be a képregényt, nem azért, mert annyira különleges, vagy mert egetrengetően jó a sztorija. Azért biztos vagyok benne, hogy a színész még fejlődhet ezen a téren, és ki tudja, talán mással is megörvendeztet még minket a médiumban. 

Ha agyatlan akcióra és indokolatlan mennyiségű erőszakra vágysz, akkor nyugodtan ess neki a BRZRKR-nek, de mást ne nagyon várj tőle. Mindenesetre azért mindenképp jár a tisztelet Keanu Reevesnek, hogy kipróbálta magát ebben a világban is. Bízok benne, hogy a következő számokban sikerült érdekesebbé tennie a sorozatot, és a saját magáról mintázott főhőst.