Ha van képregényíró, akinek valószínűleg sosem fogok tudni betelni a munkásságával, az Geoff Johns. A New 52-nek kétség kívül voltak gyengébb húzásai, a Forever Evil viszont az egyik - ha nem a legjobb történet, amit ebből a korszakból volt szerencsém elolvasni. Ez az elmúlt évtized egyik legélvezetesebb DC crossover eventje, és alighanem az egyik legjobb Lex Luthor sztori, amit ismerek. A Forever Evil a Trinity War című képregény folytatása, valamint a Darkseid War előzménye - tehát voltaképpen egy trilógia második részeként értelmezhető. Mindhárom említett történet Geoff Johns érdeme. Ha kíváncsi vagy az előzményekre, úgy mindenképp érdemes a Trinity War-al kezdened. Ha ez kimaradt, akkor INNENTŐL SPOILER VESZÉLY, SZÓVAL CSAK SAJÁT FELELŐSSÉGRE OLVASS TOVÁBB!!!
Az Igazság Ligája halott. A világ gonosz hasonmásaik kezébe került, akik a Bűn Szindikátusának nevezik magukat, és akik multiverzum 3-as számú Földjéről érkeztek. A Szindikátust Superman félelmetes és kegyetlen alteregója, Ultraman vezeti, akinek látszólag nem akad ellenfele a bolygón. A világ szupergonoszai ultimátumot kaptak: Engedelmeskedjenek, különben az életükkel fizetnek. Ezúttal senki sem számíthat a hősökre, egy csapat gonosztevő azonban szembeszáll az elnyomókkal...
A Bűn Szindikátusa már a New 52 előtt is létezett, a gonosz hasonmások a Justice League America 29. számában tűntek fel először 1964-ben. Azóta több történet is napvilágot látott, melyben szerepeltek, köztük a 2010-es Crisis on Two Earths című animációs film, amit szintén csak ajánlani tudok. Az alteregók tényleg ijesztő ellenfelek, Ultraman különösen para, ami pedig kifejezetten érdekessé teszi őket, hogy bár számtalan dologban ugyanolyanok, mint az Igazság Ligája, mégis szöges ellentéteiknek tekinthetők.
A főszereplő Luthort olyan gonosztevők segítik, mint Bizarro, Black Manta, Sinestro, Deathstroke, Black Adam, Captain Cold, az író igazán impozáns kis csapatot verbuvált össze ehhez a remek sztorihoz. Johns ráadásul remekül használja ezeket a karaktereket, az összecsapásokat is sikerült remekül összepárosítani, hogy azok tényleg érdekesek legyenek. Sinestro vs. Power Ring, Black Adam vs. Ultraman, Captain Cold vs. Johnny Quick, a képregény tele van epikus és néhol brutális harcokkal, amire csak rátesznek az elmaradhatatlan bunyó közbeni beszólások.
A Forever Evil rajzait David Finch készítette, akinek munkásságát főként Batman és Wonder Woman képregények révén ismerhetik a rajongók, emellett Marvel és Image Comics kiadványokban is találkozhattatok már a nevével. Finchnek sikerült minden karaktert a lehető legjobban elkapnia ebben a sztoriban, a hamisíthatatlan DC Comics élmény garantált. A borítókat szintén neki köszönhetjük.
Noha bőven vannak még olvasásra váró New 52 képregényeim, az biztos, hogy a Forever Evil jelenleg az első számú kedvencem ebből a korszakból. Ha szeretnél Lex Luthorról többet olvasni, akkor ezzel a sztorival egyszerűen nem lőhetsz mellé. A helyes olvasási sorrend betartása erősen ajánlott! Trinity War -> Forever Evil -> Darkseid War!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése