Powerpuff Girls: Super Smash-Up by Derek Charm

2020. január 1., szerda

Pár hónapja az egyik belvárosi pláza gyorséttermében jártam, ahol egy kb. velem egykorú srác vette fel a rendeléseket. Az úriember karja tele volt színes tetoválásokkal, amik mind Cartoon Network karaktereket ábrázoltak. Lelkesedésemet ha akartam volna sem tudtam volna visszatartani, hiszen én is ezeken a rajzfilmeken nőttem fel. A srác azóta már nem dolgozik ott, de ha esetleg valaki felismeri leírás alapján, az kérem küldje el neki a cikket, nélküle ugyanis nem születhetett volna meg ez az írás.

Az eset után szöget ütött a fejemben, hogy annyi mindenből csináltak már képregényt, pont a Cartoon Network karakterek maradtak volna ki? Rövid keresgélés után felfedeztem, hogy bizony vannak a jobb napokat is látott csatorna rajzfilmjein alapuló kötetek, amik fellapozása után nagyon nehezen álltam meg, hogy ne egy émelyítően szentimentális cikket írjak a gyerekkoromról, és arról, hogy mennyi emlékem fűződik ezekhez a sorozatokhoz. Azt viszont muszáj leírnom, hogy kimondhatatlanul hálás vagyok azokért az időkért, amikor még nem nézték hülyének a gyerekeket, és mertek felnőtt szemmel is vicces, elmeroggyant, marhaságokkal teli rajzfilmeket gyártani. Ha lenne kölköm, biztos százszor előbb néznék vele Dexter Laboratóriumát, mint az idegtépő, gülüszemű kis Minyonokat, vagy az Emoji filmet. 



Sajnos azonban lehetetlen nem szót ejteni a Cartoon Network zuhanórepüléséről. Bizonyára sokan tapasztaltátok, hogy a csatorna már régóta csak árnyéka önmagának, és hogy az elmúlt évtizedben legyártott műsoraik túlnyomó része meg sem közelíti a klasszikusokat. Hogy mi minden vezetett a rajzfilmek minőségbeli romlásához, arról könyvet lehetne írni, de megpróbálom röviden összefoglalni:

Fennállása óta több csere is történt a Cartoon Network vezetőségében: 2001-ben az alapító elnök, Betty Cohen helyét Jim Samples vette át, akinek ideje alatt a csatorna valóságos aranykorát élte. A már meglévő rajzfilmek mellett olyan új sorozatok kerültek képernyőre, mint a Samurai Jack, a Billy és Mandy kalandjai a Kaszással, valamint a Codename: Kids Next Door. Az ő nevéhez fűződik a Cartoon Network-öt késő este leváltó, felnőtt rajzfilmeket sugárzó Adult Swim, valamint a csak igazi klasszikusokra fókuszáló Boomerang is. Samples azonban sajnos lemondott a 2007-es bostoni bomba pánikot követően, amit egy félresikerült gerillamarketing váltott ki. Az Adult Swim egyik sorozatát városszerte elhelyezett, villogó kis LED mütyürökkel próbálták népszerűsíteni, amik a műsor egyik figuráját ábrázolták. A baj csak az volt, hogy az emberek nem tudták mire vélni őket, és robbanóeszközre gyanakodtak. Az eset nagy port kavart, de a legrosszabb csak ezután jött. 



Az igazi pusztítást Samples utódja, Stuart Snyder okozta, akinek első dolga volt levenni a műsorról az olyan rajzfilmeket, mint a már említett Billy és Mandy, valamint megszüntette a népszerű anime blokkot, a Toonamit is. Itt azonban nem állt meg, ugyanis megpróbálta iszonyatosan kínos, élőszereplős tini sorozatokkal felhígítani a csatornát. Snyder azóta már nem dolgozik a CN-nél, de ámokfutása után máig nem igazán sikerült talpra állniuk. Mindezen nem segített a nemrég lemondott elnök, Christina Miller munkássága sem, akinek olyan műsorokat köszönhetünk, mint a nem túl népszerű Teen Titans Go.

Tovább rontotta a már amúgy is katasztrofális helyzetet, hogy időközben a streaming szolgáltatók lettek a piac urai, amikkel a kábel csatorna már nem igazán tudott versenyezni. 


Most, hogy mindezt tisztáztuk, beszéljünk végre a képregényről! 
Nem hiszem, hogy akad olyan a generációmban, akinek be kéne mutatni a Pindúr Pandúrokat, hiszen a Cartoon Network szuperhős paródiája a csatorna valaha volt egyik legikonikusabb rajzfilmje. A sorozatot pár éve megpróbálták feltámasztani, ám hatalmas bukás lett a vége - a reboot jelenleg 3,5 ponton áll az IMDB-n, így ezek után nem sok kedvem volt kísérletezni vele. El sem tudom képzelni, hogy mit lehetett ennyire elrontani, de talán jobb is, ha sosem tudom meg. Mindezek után reménykedtem, hogy legalább az IDW képregényein keresztül újra átélhetem kicsit a klasszikus Cartoon Network hangulatot. Szerencsére nem csalódtam. 

A történetben Utónium Professzor és a lányok kirándulást tesznek Dexter Laboratóriumába, ahol a Prof betekintést nyerhet a kölyök zseni tudományos titkaiba. Ám ahogy az lenni szokott, Dee-Dee ismét galibát okoz, csakhogy ezúttal az egész multiverzum veszélybe kerül... 


A Super Smash-Up igazi fan service az ős-Cartoon Network rajongóknak. Amellett, hogy egy hatalmas nosztalgia bomba az egész, kimondottan vicces és szórakoztató is. A multiverzum koncepciója jelen esetben azt takarja, hogy hőseink egyik CN rajzfilm világából a másikba csöppennek. Ennek köszönhetően szerepel Bátor, Boci és Pipi, ellátogatnak Fosterék házába, valamint a Lazlo Táborba is. A fő sztorit a karakterek rövid, saját kis történetei szakítják meg, csak hogy aztán ismét visszatérjünk az eredeti crossover kalandhoz. Az egyik ilyen kis szösszenetben Billy-t, Mandy-t és a Kaszást is láthatjuk, ami nekem csak azért volt fura kicsit, mert ők egyáltalán nem szerepelnek a multiverzumos sztoriban. De kit érdekel? Ez a Cartoon Network, ami csak a szórakozásról szól. 

Az egyetlen negatívum, amit fel tudok hozni, hogy kissé átverve érzem magam, ugyanis Ed, Edd és Eddy, valamint Johnny Bravo egyáltalán nem szerepeltek a képregényben. Nem tudok értelmes magyarázatot adni rá, hogy ennek ellenére miért kerültek fel a borítóra. Értem én, hogy ők is CN karakterek, de hát akkor is. Pedig nagyon vártam, hogy ők is felbukkanjanak a sztoriban, nem is kellett volna sok ész hozzá, hogy valamilyen módon beleillesszék őket. 


A Super Smash-Up fő történetét és illusztrációt Derek Charmnak köszönhetjük, akinek sikerült remekül visszaadnia a rajzfilmek képvilágát. A kiegészítő sztorikat Jeremy Whitley, Sean E. Williams, Rachel Deering, Ivan Cohen, valamint Mariah Huehner követte el. Billy és Mandy kalandja rajzok tekintetében is kilógott kicsit a sorból, az illusztrátor Christine Larsen a karakterek körvonalait furcsán kriksz-krakszosra vette a rajzfilmhűség helyett. Viszont a tartalom, a poénok és a nosztalgia annyira lekötött, hogy mindez egy fikarcnyit sem érdekelt, a legkisebb mértékben sem vett vissza az élményből. 

A Powerpuff Girls: Super Smash-Up igazi múltidéző nyalánkság, ha a '90-es/2000-es években voltál gyerek, akkor ez neked való cucc. A jövőben tervezek több CN témájú cikket is, remélem, hogy az IDW is előrukkol még néhány hasonló képregénnyel. 

És így a világ újra megmenekült, hála a Pindúr Pandúroknak!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése