Idén jelentették be, hogy a Warner Bros. hamarosan visszahozza a képernyőkre a Flintstones-t, a Hanna-Barbera páros világszerte ismert kőkorszaki családját, ráadásul ezúttal kifejezetten a felnőtt közönséget tervezik becélozni. Sokan meglepetéssel fogadták a hírt, pedig az igazság az, hogy nem új ötletről van szó. A DC Comics ugyanis már 2016-ban útjára indította a Hanna Barbera Beyond névre keresztelt projektjét, ami az egykori rajzfilmgyártó stúdió több alkotását is modernizálta a képregények lapjain. Ennek a kezdeményezésnek volt a része többek között a Scooby Apocalypse is, ami egészen zseniális módon értelmezte újra a Kotnyeles Kölykök koncepcióját. A Flintstone család újrakevert változata viszont legnagyobb meglepetésemre az egyik legjobb képregény, amihez valaha volt szerencsém hozzájutni. (A cikkben szándékosan a karakterek eredeti, angol nevét használtam.)
És lőn vala az első civilizáció, és jő vele az első család, akiket csak Flintstone néven ismert a világ. Az egykori háborús veterán, Fred Flintstone nem igazán találja helyét a kőkorszakban, ahol az élet és a fejlődés rohamosan felgyorsult. Folyamatosan a bányában gürizik, mégis azon retteg, hogy egy nap majd nem tudja eltartani nejét, a festőművész Wilma-t, valamint tinédzser lányát, Pebbles-t. A hétköznapok okozta stresszt barátjával Barney-val vezeti le, akivel hol bowlingozni jár, hol pedig veterán találkozókra egykori bajtársaikkal. A kőkorszaki szakik kalandjai még sosem voltak ennyire aktuálisak - vajon jót tett az emberiségnek a civilizáció? Vagy jobb lett volna inkább az ősemberek szintjén megmaradni?
Mint azt sokan tudják, az eredeti Hanna Barbera rajzfilm a '60-as évek Amerikájának paródiája volt, a DC képregénye ezzel szemben sokkal inkább a mai világ elé állít görbe tükröt. Annak ellenére, hogy egy nyilvánvaló szatíra az egész, melynek szerves része a humor, a valósággal szembesülni nem mindig vicces. Sőt, sokszor kifejezetten nyomasztó. Az egyik fejezet megnevettet, a következő viszont sokkol valami húsbavágó igazsággal, ami aztán napokig ott motoszkál majd a fejedben. Az író olyan társadalmi és politikai kérdéseket figuráz ki, mint a házasság, a vallás, a mértéktelen fogyasztás, a dolgozók kizsákmányolása, az elavult oktatás, a demokrácia működésének megkérdőjelezhetősége, valamint hogy vezetőink tényleg alkalmasak-e arra, hogy vezessenek minket. És ezzel még nem is mondtam el mindent, rengeteg aktuális téma van, amibe a Flintstones páros lábbal beleállt. Szerencsére!
Fred Flintsone egy sokkal kevésbé zsémbes, szerethetőbb karakter, mint az eredeti rajzfilmekben, ez pedig kifejezetten előnyére vált. Pebbles és Bamm-Bamm tinédzserként való bemutatása is jóval működőképesebb, mintha meghagyták volna őket gügyögő csecsemőknek, talán Barney és Betty karaktere változott a legkevésbé. A Flintstones képregényekben az a jó, hogy nincsenek öncélú, drasztikus torzítások - minden szegmensében fel lehet ismerni az eredeti alapanyagot, és minden amit változtattak, az hozzátett valamit az értékéhez. Ha mostantól valaki kimondja a "modernizálás" szót, akkor tuti ez az alkotás lesz az első, ami eszembe jut majd.
A széria betekintést enged a család "háztartási gépeinek" életébe is - ha valaki emlékszik, a Flintstones rajzfilmekben minden használati tárgy, vagy elektronikai berendezés feladatát valamilyen állat látta el. Elefánt volt a zuhanyzó, madár volt a lemezjátszó... Ez a mulatságos elem a sorozat humorának egyik állandó forrása volt. Na, hát itt nem az. Ez a képregény leges-legnyomasztóbb, életről lehozóbb, legelborultabb, legsötétebb része. Nem Fred háborús emlékei, nem a társadalomkritika, hanem szerencsétlen tárgyiasított kisállatok. Miért kell így bánni szegényekkel? MIÉÉÉÉÉRT? :'((((((
A sorozat nagy részét Steve Pough rajzolta, akit néhány szám erejéig Scott Hanna és Rick Leonardi váltott fel. IMÁDTAM a Flintstones karakterdizájnjait, amik amellett hogy modernebbek, realistábbak és részletesebbek a régi rajzfilmeknél, kifejezetten a képregény médiumhoz lettek igazítva. Az illusztrátorok között azért lehetett érezni a különbséget, közülük egyértelműen Pough tett hozzá a legtöbbet a sorozathoz, akinek a belső oldalak mellett a legjobban sikerült borítókat is köszönhetjük.
Őszintén remélem, hogy a Warnernél készülő Flintstones reboot ennek a sorozatnak a nyomán készül. Ha így lesz, akkor engem máris elkönyvelhetnek a nézők között, ugyanis ez valami egészen parádés volt. Alig várom, hogy többet is megtudjak a produkcióról, addig is mindenkinek - de tényleg, MINDENKINEK ajánlom ezt a képregényt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése