Heroes in Crisis by Tom King

Végre. Ez a nap is elérkezett. Nem tagadom, iszonyatosan vártam, hogy megírhassam ezt a cikket, hiszen a Heroes in Crisis 2019 legmegosztóbb - sőt, talán leggyűlöltebb képregénye. A dühös rajongók egyenesen a DC rákfenéjének kiáltották ki az írót, Tom Kinget, aki mostanra már valószínűleg hozzászokott ehhez, hiszen a nemrég véget ért Batman sorozata is hasonló fogadtatást kapott. Megjegyzem, hibái ellenére én kifejezetten szeretem King Batmanjét, ami egy teljesen új perspektívából közelítette meg a Sötét Lovagot, és helyezte előtérbe a karakter mentális problémáit. A Heroes in Crisis koncepciója hasonló és olyan témát boncolgat, amit a volt CIA ügynök King nagyon is jól ismer: A poszttraumás stresszt. Szerencsére engem sosem diagnosztizáltak PTSD-vel, ellenben ismerek olyat, akit igen és biztos, hogy nem lennék a helyében. Azt viszont magam is megtapasztaltam, hogy milyen a gödör alján lenni, ahonnan én is csak külső segítséggel tudtam kimászni és úgy sem volt épp egyszerű menet. A mentális zavar nem tréfa és épp ezért nagyon érdekesnek ígérkezett az ötlet, hogy végre a képregények oldalain is láthatjuk miképp birkóznak meg kedvenc hőseink az őket ért traumákkal. Mert bizony, nekik aztán főleg kijutott belőlük, még akkor is, ha foggal körömmel ragaszkodunk az ideálokhoz, és mindenképpen tökéletesnek akarjuk látni őket. A napokban végre volt szerencsém elolvasni King történetét, a kérdés csak az, hogy vajon tényleg megérdemli-e a sárdobálást?

Köszöntünk a Szentélyben, egy eldugott kórházban, ahol a mentális problémákkal küzdő szuperhősöket kezelik. Az intézményt Batman, Superman és Wonder Woman hozta létre titokban és egy kriptoni technológiával működő mesterséges intelligencia kezeli a betegeket. Hőseink itt teljes diszkréció mellett könnyíthetnek a lelkükön, hogy aztán újult erővel térjenek vissza megmenteni a világot.
Valaki azonban meggyalázta a Szentélyt: Gyilkosság történt az intézményben, a két gyanúsított pedig nem más, mint Harley Quinn és az időutazó Booster Gold! Batman, Superman és Wonder Woman minden erejükkel igyekeznek elkapni a tettest, ám közben valaki kiszivárogtatta a kórház titkait a világnak...

A Heroes in Crisis egy nem éppen szokványos gyilkossági rejtély sztori, ahol az események csak nagyon lassan bontakoznak ki. A képregény sava-borsát adja, hogy végignézhetünk egy rakás felvételt, amit a Szentély számítógépe rögzített. Ezeken a videókon az itt ápolt hősök kezeléseit láthatjuk, ahogy teljesen megnyílnak a "terapeuta" felé, tudván, hogy ami ott elhangzik, az nem jut ki a szobából. Részben ezeknek a foszlányoknak köszönhető, hogy a Heroes in Crisis az elejétől fogva beszippantott és meggyőzött róla, hogy ennek a képregénynek bizony lelke van. Beleláthatunk kedvenc karaktereink fejébe úgy, ahogy még soha azelőtt, szinte már olyan, mintha nekünk próbálnák meg kiönteni a szívüket.

Bár Batman, Superman és Wonder Woman fontos szereplői a történetnek, a képregény nem őket helyezi előtérbe. A sztori legfontosabb karakterei Harley, Booster Gold, Poison Ivy, Batgirl és Wally West. King ott vétette az első hibát, hogy a szereplők sokszor nem önmaguk, és furcsán viselkednek. Ezt különösen Batgirl esetében éreztem, ám nála csak a személyisége volt az, ami nem igazán stimmelt. Wally viszont egy új, furcsa képességre is szert tett, ráadásul mindezt bármiféle magyarázat nélkül. Legalábbis én nem emlékszem, hogy a DC szupergyors karakterei képesek lennének beleszáguldani egy számítógép kiberterébe, hogy onnan nézzék át az ott tárolt adatokat. A sebességmező soha nem működött így, szerintem King sem tudna értelmes magyarázatot adni rá, hogy ezt miért éppen így oldotta meg, utólag viszont már nem lehet változtatni rajta.

A másik hiba az volt, hogy az író beletuszkolta a sztoriba az időutazást, ami miatt a végére kicsit szétesett a történet. King ugyanis létrehozott egy furcsa időhurkot, amit hiába próbáltam meg a képregény elolvasása után logikusan végigvezetni, csak belefájdult a fejem. Az író igyekezett ugyan a szereplőkön keresztül megmagyarázni, hogy mi történt, de ettől kicsit sem lett kevésbé kaotikus az egész. Persze lehet én vagyok a hülye, hogy a Bosszúállók: Végjáték után még logikát keresek egy időutazós sztoriban, mostanra már megtanulhattam volna, hogy felesleges.

Minden hiba ellenére a Heroes in Crisis képes volt az elejétől a végéig fenntartani az érdeklődésemet és azt kell mondjam, hogy tele van jó ötletekkel. King valószínűleg ott cseszte el, hogy ismét valami újító, formabontó történetet próbált elmesélni a hétköznapi szuperhős sztorik helyett, viszont pont emiatt beletört néhol a bicskája. Nem arról van itt szó, hogy ő nem tudna populáris, szélesebb körben fogyasztható sztorikat írni, hanem egyszerűen nem akar. Egyébként a történet gyilkossági rejtély része sokban hasonlít az Identity Crisis című Brad Meltzer sztorihoz, ami a maga idejében szintén megosztotta a közönséget.

A képregény rajzainál több művész is közreműködött, akik közül Clay Mann a legjelentősebb. Nem túlzok, a Heroes in Crisis a modern képregényes illusztrációk legmagasabb szintjét hozza, egyszerűen káprázatos az egész. Ez a kézzel készült rajzok és a digitális technológia találkozásának egyik ékköve, már csak emiatt is érdemes belelapozni. A karakterek szemének csillogása, a tájak, a színek, a fények... Komolyan mondom, ez az egyik legszebb képregény, amit valaha láttam. Ha ez a jövő, én örömmel nézek elébe.

A Heroes in Crisis-nek tagadhatatlanul vannak hibái és az is biztos, hogy nem való mindenkinek. Ha osztályoznom kéne, akkor 4-es alát adnék rá, amibe azért jócskán beleszámítanak a vizuális elemek is. Ha a cikkben leírtakat tudomásul vetted, és ezek után még mindig érdekel a sztori, szerintem érdemes adnod neki egy esélyt. Az ötlet jó, csak a kivitelezéssel vannak problémák.