A főként regényíróként ismertté vált Brad Meltzer bibliográfiája meglehetősen karcsú képregények terén, mégis neki köszönhetjük a 2000-es évek legmegosztóbb DC eventjét, az Identity Crisist. Az olvasók vagy imádják és a legjobbak között emlegetik, vagy ki nem állhatják, és innentől datálják a kiadó zuhanórepülését. Bár az utóbbi tábornak joga van a véleményéhez, szerencsére nem tudok velük egyetérteni egyik ponton sem - Az Identity Crisis a személyes all-time favorite listám első helyét foglalja el, és nem is hiszem, hogy bármi le tudná taszítani a trónról - legalábbis egyhamar biztosan nem.
Elongated Man feleségét, Sue Dibnyt megölték a saját otthonában, a szuperhős közösség lesújtva áll a történtek előtt. Siratják az elhunytat, szeretteiket pedig még közelebb tartják magukhoz, mint eddig. A temetés után azonnal nyomozásba kezdenek, hogy megtalálják a gyilkost. Egy maroknyi hős azonban sejti ki lehet az elkövető... Évekkel korábban, hogy megvédjék Sue-t és a hozzá hasonlókat a gonosztevőktől a Zöld Íjász, Fekete Kanári, Atom és Zatanna átléptek egy határt, és most a rég eltemetett, sötét titok zilálja szét a szuperhős közösséget...
"Ki az az Elongated Man?" - Kérdezitek most sokan. A kérdés abszolút jogos, hiszen valóban nem éppen A listás karakterről van szó. Igazából én is csak annyit tudok róla, hogy ereje kb. megegyezik a Marvel képregényekben szereplő Mr. Fantasticéval. Ez volt Meltzer egyik nyerő húzása, szándékosan kevésbé ismert karaktereket használt, akiknek ráadásul direkt jól utána is nézett az Identity Crisis megírása előtt. Az ilyen jellegű szereplők mélyebb ismerete ugyanakkor nem szükséges a sztori megértéséhez.
Mitől félnek legjobban a szuperhősök? Attól, hogy személyazonosságuk nyilvánosságra kerül, és ezt szeretteik sínylik meg. Jómagam nyíltan elutasítom azt a jelenséget, amikor a DC világát szükségszerűen a "dark" kategóriába próbálják meg beskatulyázni, de az tagadhatatlan, hogy az Identity Crisis egy elég meredek és kimondottan komor sztori. Sokaknak túlságosan is: Olvastam olyan véleményt, hogy valaki azért utálja, mert egyszerűen lehozta az életről. Szerintem azonban pont ebben rejlik a zsenialitása - az Identity Crisis a DC többi krízisével ellentétben nem valami hatalmas, kozmikus fenyegetés köré épül, hanem egy mélyen emberi, szívszorító történetet mesél el. Viszont maximálisan megértem, ha valakinek sok ez egyszerre, főleg hogy Meltzer olyan tabutémáktól sem kíméli az olvasót (és a szereplőket), mint a nemi erőszak. Ha ezek után bárki azt mondja, hogy a szuperhősös képregények gyerekesek, annak bizony kijár egy haltasli.
Nem beszéltünk még a legfőbb okáról annak, hogy miért utálják sokan ezt a képregényt, ez pedig abban keresendő, ami utána jött: Az Identity Crisis nem pusztán csak kihatott a későbbi eseményekre, hanem konkrétan az Igazság Ligája végét jelentette. Ezután relaunch következett, és a liga három legfontosabb tagjának (Batman, Superman, Wonder Woman) teljesen újra kellett szerveznie a csapatot a 2006-os Justice League America lapjain, melyből az első két volume szintén Brad Meltzer érdeme.
Az Identity Crisis rajzait Rags Moralesnek köszönhetjük, aki emellett a Countdown to Infinite Crisis, valamint a New 52 Action Comics révén is ismert. A kötet vizuális szempontból is a maximumot hozza, a gyászoló szuperhősök képe az egyik legemlékezetesebb képregényrajz, amit valaha láttam. A borítókat Michael Turner követte el.
Az Identity Crisis a legeslegkedvencebb DC történetem. Egy elképesztő gyilkossági rejtély sztori, tele drámával és mellbevágó érzelmekkel. Igazából máig értetlenül állok a tény előtt, hogy valaki zsigerből utálja ezt a képregényt, mikor én olvastam egy szuszra ledaráltam, majd mikor kivégeztem percekig csak meredtem magam elé. Meleg szívvel ajánlom mindenkinek, de készüljetek fel, kemény lesz!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése