Donny Cates Venom sorozata nem először téma a blogon, a képregényt a rajongók és a kritikusok egyaránt a 2019-es év egyik legjobbjának választották, én pedig csak helyeselve bólogatni tudok. Az Eddie Brock és a szimbióta különös kapcsolatát előtérbe helyező szériával lehetetlen betelni, tényleg bármennyit el tudnék viselni belőle.
Nincs többé Venom!? Amikor már azt hittük, hogy a nagysikerű történetet nem lehet tovább fokozni, Donny Cates a feje tetejére állítja Eddie Brock világát - megint! De ezúttal nincsenek sem sárkányok, sem istenek, de még nyaktörő akció sem. Eddie-re ezúttal egy olyan érzelmi zuhanórepülés vár, amire még nem volt példa a Marvel Univerzumban. Miután hősünk hosszú idő után először maradt ténylegesen egyedül, a csend fülsiketítő. Ráadásul egykori otthona, San Fransisco sem tartogat túl sok vidám percet számára, köszönhetően elhidegült apjának és kisöccsének, akinek létezéséről mostanáig nem is tudott! Eddie hazatérése olyan titkokat fed fel, amikről lehet jobb lett volna, ha inkább nem szerez tudomást...
Sokszor csak akkor jövünk rá milyen fontos számunkra valaki, miután elveszítjük. Cates története akár egy könnyfakasztó romantikus dráma is lehetne, csak hogy jelen esetünkben a szerelmes pár egyik fele egy űrbéli parazita. Ennek mi pedig csak örülhetünk, ugyanis az író olyan zseniálisan végigvezette pszichológiailag ezt a furcsa köteléket, hogy egy pillanatra sem hiányoltam az akciót. Eddie és a szimbióta kapcsolata igazából sokkal intimebb, mint bármilyen szerelmi viszony, és pont ezért sokkal szélsőségesebb mélységeket, vagy magasságokat érhet el. Például a szimbióta a legőrültebb barátnőket megszégyenítő módon manipulálhatja "partnerét", ha attól fél, hogy az el akarja hagyni őt.
A történetben Eddie apján és öccsén kívül csak egyetlen mellékszereplő van, ez pedig Maker, akit egykor az Ultimate Univerzum-béli Mr. Fantastic-ként ismertek az olvasók. De ez már jó régen volt, az 1610-es Földről érkezett Reed Richards manapság inkább gonosztevőként tengeti napjait. Az eredmény meglehetősen creepy, annak ellenére is felállt a karaktertől a szőr a hátamon, hogy történetben inkább segítette a főhőst (még ha ez nem is volt mindig egyértelmű). Mindenesetre eldöntöttem, hogy valamikor jobban is utánaolvasok, mert érdekel hogy lett belőle az, ami.
Az illusztrációkat az előző volume-ból is ismert Ryan Stegman, valamint Joshua Cassara és Iban Coello követte el. Észre sem vettem a váltásokat, szeretem, amikor ennyire egymás keze alá dolgoznak a rajzolók, és nem kell új stílust megszoknunk minden fejezetben. A korábban megkedvelt komor látványvilág ezúttal is megmaradt, emellett sikerült a főszereplő vonásait is remekül kihangsúlyozni. Ez az az Eddie Brock, akit szeretünk, kívül-belül!
Donny Cates Venom sorozata kiérdemelte helyét a 2019-es toplistákon, az egyik legszórakoztatóbb olvasmány, amihez az utóbbi időkben szerencsém volt. Nem tudom, hogy vajon tervez-e ebből magyar változatot megjelentetni a Fumax, de én a helyükben fontolóra venném egy HC kiadás lehetőségét, főleg mivel nem ez lenne az első Donny Cates képregény a kiadónál. Venom kalandjai a War of the Realms lapjain folytatódnak, aminek az elolvasását már nem sokáig tudom halogatni, jövőre feltétlenül sort kerítek rá. Addig is kellemes ünnepeket kívánok minden képregény fanatikusnak! 🎄
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése