Hazudnék, ha azt mondanám, hogy én vagyok a legnagyobb legnagyobb Alien fanatikus a világon. A franchise első filmje, magyar címén A nyolcadik utas a Halál ugyanakkor nem csak hogy szerintem is kiérdemelte helyét a kult klasszikusok között, de ráadásul meglepően jól is öregedett a korszak más azonos műfajú alkotásaihoz képest. A folytatások viszont sajnos vagy nem hagytak bennem akkora nyomot, vagy nem is láttam őket, az Alien vs. Predator például teljesen kimaradt az életemből, és amennyire tudom nem is maradtam le túl sok mindenről. A Dark Horse Comics Alien képregényeiről viszont sok jót halottam már, csak idő kérdése volt, hogy kicsit jobban is felfedezzem őket. Nem kellett hozzá más, csak egy hideg téli este, és egy kis borzongás utáni vágy.
2295-öt írunk. Miután egy szörnyű baleset történt egy űrállomáson, egy mérnöknek minden erejét latba kell vetnie, hogy túléljen az emberiség által ismert leghalálosabb lénnyel szemben. Mindössze három eszköz áll rendelkezésére: Egy időzítő, egy szerszámos láda, és a józan esze. A kötet az Aliens: Dead Orbit mind a négy fejezetét tartalmazza.
A képregényt James Stokoe írta és rajzolta, akinek munkásságához most első ízben volt szerencsém. Ez volt életem egyik leggyorsabb olvasmánya, az egész kötet 111 oldal borítókkal/bónusz grafikákkal együtt. A Dead Orbit története egyszerű, mint a faék, kimondottan kiszámítható, ráadásul cselekmény tekintetében kísértetiesen hasonlít az első filmre. Ugyanakkor védelmére szóljon, hogy minden szegmensében hozza az Alien hangulatot. Lehet nem fog sok újdonságot nyújtani azoknak, akik már jobban ismerik a franchise-t, újoncoknak viszont annál inkább. A Dead Orbit ugyanis önálló sztoriként is megállja a helyét, semmilyen előzetes ismeret nem szükséges hozzá. Magyarán akkor is nyugodtan nekivághatsz, ha semelyik Alien filmet nem láttad még, azt viszont garantálom, hogy ezek után kedvet kapsz majd hozzájuk.
Ami viszont kimondottan zavart, hogy a történet sokat ugrál az időben, az író pedig sem felirattal, sem máshogy nem jelzi, hogy most épp a jelenbéli, vagy pár órával korábban történt eseményeket szemléljük. Ez néha megkavart pár másodpercre, az ilyesmit azért szerintem illik az olvasó tudtára adni. Tovább rontják némileg az élményt az erőltetett, keménykedő, macsó dialógusok, amik miatt nem igazán van esélyünk megkedvelni egyik karaktert sem. Bár nem tudom jelen esetben számít-e ez egyáltalán, hiszen a legtöbben úgyis Xenomorph vacsiként végzik.
A kötet látvány terén a legerősebb. A Dead Orbit-ban bőven akadnak a nyugalom megzavarására alkalmas, hátborzongató képsorok, amit egy horror képregény lapozgatásakor el is vár az ember. James Stokoe egyúttal alighanem tudatosan is tisztelegni akart a 2014-ben elhunyt H. R. Giger munkássága előtt, aki a Nyolcadik Utas a Halál vizuális effektusaiért Oscar díjat is kapott. Ez sikerült is, szóval ha tetszett az Alien filmek látványvilága, akkor érdemes lecsekkolnod Stokoe történetét is.
Az Aliens: Dead Orbit összességében nem egy rossz sci-fi/horror képregény, de sok újdonságot azért ne várjunk tőle. Nekem viszont kimondottan meghozta a kedvem, hogy kipróbáljam az Alien: Isolation című videojátékot, amire korábban azért mondtam nemet, mert túlságosan paráztatósnak ítéltem. Azt hiszem ideje legyűrni a félelmeimet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése