Aki rendszeresen követi a MetaComixot az tudja, hogy nem igazán szoktam filmekkel és sorozatokkal foglalkozni. Van temérdek más oldal, akik megteszik ezt helyettem, a magam részéről én továbbra is első sorban a képregényekre szeretnék fókuszálni. Persze a Facebookon én is le szoktam hozni olykor filmes híreket, de akkor is inkább azokra az animációs cuccokra szeretek rámenni, amik nem a nagyközönségnek, hanem sokkal inkább a rajongók keménymagjának készülnek.
A Netflix új Transformers szériája bizony pontosan ebbe a kategóriába tartozik, szóval úgy döntöttem, hogy kivételesen megszegem a saját szabályomat. A készítők a mostanra már nagyon elfáradt élőszereplős filmek helyett elhatározták, hogy inkább visszatérnek a gyökerekhez, és megörvendeztetik a G1 és az IDW képregények rajongóit egy animációs trilógiával. Szerencsére realizálták azt is, hogy a célközönségük már nem gyerekekből áll, hiszen a legtöbb Transformers fanatikussal leginkább a 40-es korosztályban találkozhatunk. Ha nem hiszed, nézz körül bármelyik TF figurák gyűjtésével foglalkozó csoportban!
A trilógia első felvonása a Siege, ami hat, kb. húsz perc hosszúságú epizódból áll. A történet elejétől a végéig Cybertronon játszódik, amivel én máris megkaptam azt, amiért évek óta könyörögtem: Nincsenek emberek, sem az Űrdongó filmben tapasztalt felesleges tini-dráma. Csak mechanoid űrlények, egy kietlen bolygó, és egy könyörtelen háború, ahol nincsenek győztesek. Az Autobotok közül alig maradt már valaki életben, patkányként bujkálnak az Álcák elől, energiaforrásaik pedig vészesen megcsappantak. Megatron attól sem riad vissza, ha csak népirtás árán nyerheti meg a háborút, Optimus pedig akár a bolygót is hajlandó feláldozni, ha ezzel megmentheti bajtársait.
A sztori nem túl csavaros, és igazából sok újdonságot nem fog nyújtani azoknak, akik átfogóbban ismerik a franchise-t. A lényeg sokkal inkább a tálalásban rejlik: Ugyanis az Autobotok és az Álcák harca a képregényeken kívül talán még sosem volt ilyen dark, és ami azt illeti, nagyon ráfért ez a kis vérfrissítés kedvenc robotjainkra. Bár a Siege sokat merít a G1-ből, annak bugyutaságát teljesen maga mögött hagyta, az egész alaphangulat elejétől a végéig kimondottan nyomasztóra sikerült.
A sorozat egyik legnagyobb erőssége, hogy mélységet adott a karaktereknek, és nagy hangsúlyt fektet azok egymással való kapcsolatára is. Külön kiemelném Űrdongót, aki hála istennek kicsit sem hasonlít a Michael Bay féle kis cuki-muki robothoz, vagy Optimust, akinek vezetői képességei több ponton is megkérdőjelezhetők, miután elkeseredésében hibát hibára halmoz. Az összes szereplő közül talán a legnagyobb kedvencem a fembot Elita-1, aki zseniális reprezentálása az erős női karaktereknek, miközben egy pillanatra sem áraszt magából erőltetett feminizmus szagot.
Furcsa módon az egyik legnagyobb negatívum a széria kapcsán éppen az, amiről a bevezetőben is beszéltem, és amit általában pont, hogy pozitívumként szoktam megélni: A Siege túlságosan is a fanatikusokat célozta be, az átlag sorozatnézőnek közel sem lesz akkora élmény, mint az ős-rajongóknak. Ha nem ismered a G1-et, akkor lehet, hogy a felénél megunod az egészet, és keresel valami mást, ami nem követeli meg már az elejétől a rajongásodat. Főleg, hogy van egy rakás easter egg, ami felett így simán el fogsz siklani, holott az utalások teszik teljessé az élményt. Mintha nem láttad volna az eredeti Star Wars trilógiát, és úgy próbálnád megnézni a Zsivány Egyest.
Az animáció szerintem valami egészen elképesztő lett, zseniálisan ötvözi a CGI-t a klasszikus rajzfilmek látványvilágával. Iszonyat jól néz ki, ahogyan meghagyták a szereplők körvonalait, amitől az eredmény egyszerre lett hyper-modern és iszonyat retro. A karakterdizájnok ismerősek lesznek azoknak, akik gyűjtik a Transformereket, hiszen a Takara/Hasbro már a trilógia megkezdése előtt is forgalmazta a Siege figurákat. A játékok modelljeit egy az egyben fogták, és belerakták a sorozatba, és azt kell mondjam brutális feelingje van, amikor a polcomon pihenő robotok egyszer csak mozgásba lendülnek a képernyőn. Sajnos egy ponton azonban kiütközik a készítők lustasága: A háttérkarakterek dizájnjai (akiket egy élőszereplős filmben statiszták alakítanának) pontosan ugyanúgy néznek ki, mint a főszereplők, csak más színt kaptak. Copy-paste, Ctrl C/Ctrl V. Legalább a fejeket lecserélhették volna, hogy ne legyen ilyen szembetűnő. Tudjuk jól, hogy a Transformers figuráknál mindig is divat volt az átfestés, de egy ilyen szintű produkcióban sajnos elég kínos volt ezt így látni, igazán megerőltethették volna magukat egy kicsit.
Sokan panaszkodtak arra, hogy a sorozatban látható alt-modeok túlságosan is földi járművekre hasonlítanak, és miért van ez, amikor még el sem hagytuk Cybertront. A válasz egyszerű: MERT ÍGY TUDJÁK A LEGTÖBB FIGURÁT ELADNI. Lássuk be, senki nem venne meg olyan Transformereket, amik valami alaktalan, autókra/repülőkre kicsit sem emlékeztető izékké alakulnak át. A Transformers első sorban mindig is egy toy brand volt, a War for Cybertron pedig valójában egy nagy gonddal elkészített akciófigura reklám. Ez mindig így nézett ki, szóval kár is fennakadni rajta. Egyébként ha már logikus magyarázatot akarsz: Azért hasonlítanak földi járművekhez, mert vannak más, kisebb robotok, akik nem autókká/repülőkké alakulnak. Márpedig ha ők utazni akarnak, akkor ahhoz elengedhetetlen egy utastér, és akkor már miért ne hasonlíthatnának az ottani autók a földiekéhez?
Bár én is elismerem, hogy a Siege nem tökéletes, a károgók között van egy típus, akiket egyszerűen ki nem állhatok. Ők azok, akik azért húzták le a sorozatot, mert nem Peter Cullen és Frank Welker kölcsönözték Optimus és Megatron hangját. Béláim! Ezek a szinkronszínészek 70-80 évesek! Hadd menjenek már nyugdíjba, szerintem megszolgálták az idejüket. Ennyi idősen én örülök, ha majd egyedül fel tudom húzni a nadrágomat, és nem kell pelenkát hordanom. A magam részéről egyáltalán nem zavartak a szinkronok, Soundwave esetén kicsit állítottam volna még a vokóderen, meg Irohidenak jobban állt volna valami mélyebb, izmosabb hang, de ennyi. Ami inkább fura volt, az az, hogy a szereplők végig iiiiisszonyaaat laaaassaaaan beszééélteeeek. Ezzel próbálták fokozni a drámai hatást, de egy idő után sajnos elég erőltetett volt, hogy minden mondatnak csigatempóban kellett elhangzania.
Egy szó mint száz, a War for Cybertron Trilogy - Siege-nek megvannak a hibái, ugyanakkor messze ez a legjobb dolog, ami a franchise-al történt az IDW képregények és a War for Cybertron videojátékok óta. Az irány jó, és ami engem illet, alig várom a trilógia második felvonását, ami az Earthrise alcímet viseli majd. Addig is nézzetek szét a figurák kínálatában, mert higgyétek el nekem, manapság már csak azok miatt megéri Transformers rajongónak lenni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése