Tom King Batman sorozatáról több alkalommal is volt már szerencsém szót ejteni a blogon. Az író bőven kapott hideget és meleget egyaránt a rajongóktól, amiért teljesen új szemszögből közelítette meg az egész Sötét Lovag mítoszt, ezzel nem kicsit felforgatva Bruce Wayne világát.
Bár nekem túlnyomórészt tetszett amit olvastam, nem mindenki fogadta jól az olyan újításokat, mint a mentális zavarok, vagy éppen a romantikus szálak fókuszba helyezése. Míg magyarul csak nemrég kezdték el kiadni a King szériát, eredeti nyelven már 2019 decemberében véget ért, a finálét pedig nemrég jelentették meg két csinos hardcover kötet formájában. A City of Bane első és második része tartalmazza a 2016-ban indult Batman sorozat számait #75-85-ig, valamint a 2019-ben megjelent Annual #4-et.
Miután Bane ismét megtörte Batmant, uralma alá hajtotta Gotham összes bűnözőjét, és vasmarokkal irányítja a várost. Ha bárki ellenáll neki, annak Thomas Wayne-el, vagyis a Flashpoint Univerzum Batmanjével kell szembenéznie. Az új Sötét Lovagnak ráadásul nincs szabálya az öldöklésre, így jaj annak, aki az útjába kerül. Mindeközben Bruce Selina segítségével lábadozik és felkészül, hogy egyszer és mindenkorra szembenézzen ellenfeleivel...
Bár a storyline címe City of Bane, sajnos szomorúan tapasztaltam, hogy éppen ő kapta a legkevesebb szerepet. Ez már csak azért is fura, mert King hosszú időn át teaselte és készítette elő a nagy leszámolást, ami aztán gyakorlatilag egy nagy nulla lett. Emellett szerintem Bane kicsit ki is esett a karakterből. Mint azt sokan tudjátok, a figurát Chuck Dixon teremtette meg a Batman: Knightfall oldalain, később pedig Gail Simone volt az, akinek sikerült elmélyítenie a Secret Six-ben. Itt viszont kicsit az a kellemetlen érzésem volt, mintha ez nem ugyanaz a Bane lenne, akikkel az imént felsorolt képregényekben találkoztam. Ez ugyanakkor nem végzetes hiba, hiszen viszonylag hamar egyértelművé vált, hogy itt valójában nem is ő a fő ellenfél. De akkor kicsoda?
Bizony nem más, mint a Flashpoint Univerzum Batmanje, Thomas Wayne. És bizony teljesen jogos a kérdés, miszerint miért akarná Bruce édesapja tönkretenni a saját fiát? Thomas motivációi egyszerre logikusak és teljesen logikátlanok, és végül nincs rájuk más ésszerű magyarázat, minthogy teljesen becsavarodott. Az ő világában ugyanis Bruce halt meg a sikátorban, ami után ő lett Batman és Martha Wayne lett Joker (bármilyen klisé is ez.) Mivel ő pontosan tudja, hogy micsoda teher nehezedik a fiára, gyakorlatilag bármire hajlandó, hogy Brucenak soha többet még csak eszébe se jusson felvenni a jelmezt. És a bármit jelen esetben tényleg azt jelenti, hogy bármit, még ha ezzel árt is neki. Batmannek lenni átok, Thomas pedig mindent megtesz, hogy "megmentse" fiát ettől a sorstól.
A történet legfontosabb része ezúttal is a Bruce/Selina közti szerelemi szál, ami ha eddig nem tetszett, akkor ezután sem fog. Nekem ez még bőven az a nyál mennyiség, ami belefér, bár megértem, ha valaki szerint nem erről kell szólnia egy Batman képregénynek. King gyakorlatilag ebben a két kötetben vonta le az egész sorozat tanulságát: Batman igenis lehet boldog és nem szükségszerűen a saját nyomorából kell táplálkoznia a karakternek. Sőt. Azzal, hogy talált maga mellé egy szerető társat, még erősebbé is vált, és együtt talán olyanokra is képesek, amikre külön nem.
Nem lehet viszont szó nélkül elmenni amellett a bizonyos gyilkosság mellett, amivel kapcsolatban talán már bele is futottál spoilerekbe, ha nemzetközi szinten követed a képregényes híreket. Sőt, ami azt illeti, elég a második kötet hátulján elolvasnod a leírást, hogy tudd kiről van szó. Mert bizony, a Batman franchise egyik legfontosabb karaktere veszett oda ezeken az oldalakon, King pedig egészen biztosan szerzett magának néhány ellenséget ezzel a húzással. Főleg mivel a szóban forgó szereplőnek igazából csak azért kellett ilyen brutális hirtelenséggel meghalnia, hogy sokkolja valamivel az olvasókat. Bár ez elsőre bosszantónak és értelmetlennek tűnhet, az író nálam jóvátette azzal, hogy gyönyörű és megható módon búcsúztatta el a karaktert.
Bizony nem más, mint a Flashpoint Univerzum Batmanje, Thomas Wayne. És bizony teljesen jogos a kérdés, miszerint miért akarná Bruce édesapja tönkretenni a saját fiát? Thomas motivációi egyszerre logikusak és teljesen logikátlanok, és végül nincs rájuk más ésszerű magyarázat, minthogy teljesen becsavarodott. Az ő világában ugyanis Bruce halt meg a sikátorban, ami után ő lett Batman és Martha Wayne lett Joker (bármilyen klisé is ez.) Mivel ő pontosan tudja, hogy micsoda teher nehezedik a fiára, gyakorlatilag bármire hajlandó, hogy Brucenak soha többet még csak eszébe se jusson felvenni a jelmezt. És a bármit jelen esetben tényleg azt jelenti, hogy bármit, még ha ezzel árt is neki. Batmannek lenni átok, Thomas pedig mindent megtesz, hogy "megmentse" fiát ettől a sorstól.
A történet legfontosabb része ezúttal is a Bruce/Selina közti szerelemi szál, ami ha eddig nem tetszett, akkor ezután sem fog. Nekem ez még bőven az a nyál mennyiség, ami belefér, bár megértem, ha valaki szerint nem erről kell szólnia egy Batman képregénynek. King gyakorlatilag ebben a két kötetben vonta le az egész sorozat tanulságát: Batman igenis lehet boldog és nem szükségszerűen a saját nyomorából kell táplálkoznia a karakternek. Sőt. Azzal, hogy talált maga mellé egy szerető társat, még erősebbé is vált, és együtt talán olyanokra is képesek, amikre külön nem.
Nem lehet viszont szó nélkül elmenni amellett a bizonyos gyilkosság mellett, amivel kapcsolatban talán már bele is futottál spoilerekbe, ha nemzetközi szinten követed a képregényes híreket. Sőt, ami azt illeti, elég a második kötet hátulján elolvasnod a leírást, hogy tudd kiről van szó. Mert bizony, a Batman franchise egyik legfontosabb karaktere veszett oda ezeken az oldalakon, King pedig egészen biztosan szerzett magának néhány ellenséget ezzel a húzással. Főleg mivel a szóban forgó szereplőnek igazából csak azért kellett ilyen brutális hirtelenséggel meghalnia, hogy sokkolja valamivel az olvasókat. Bár ez elsőre bosszantónak és értelmetlennek tűnhet, az író nálam jóvátette azzal, hogy gyönyörű és megható módon búcsúztatta el a karaktert.
Az illusztrációk túlnyomórészt nagyon jól sikerültek, némelyik közülük talán a legszebb, amivel Batman képregények oldalain találkoztam. Természetesen ezúttal is Mikel Janín vitte el a prímet, aki bár szintén búcsúzik a sorozattól, remélem, hogy még sokszor lesz alkalma lerajzolni a Sötét Lovagot. A tengerpart, ahol Bruce és Selina készült az összecsapásra egyenesen festői részletességű, ami a színekkel együtt valósággal megelevenedik a szemünk előtt. Sajnos azonban John Romita Jr. és Jorge Fornés rajzait korántsem élveztem annyira, és nem szükségszerűen azért, mert rosszak, hanem mert Janín munkásságához képest sehol sincsenek.
Mindent egybevéve szerintem ez egy tisztességes lezárása volt King Batman sorozatának, még akkor is, ha nem volt hibátlan. A magam részéről nagyra értékelem, amit az író adni szeretett volna ezzel a szériával, bár azért kicsit remélem, hogy ezután visszatérhetünk a hagyományosabb hangvételű Batman sztorikhoz. Egy biztos, ez volt minden idők talán legmegosztóbb Sötét Lovag sorozata. És bár ezért sokan lesznek, akik még egy ideig utálni fogják Kinget, az biztos, hogy ő egy merész, újító szellemű és ambiciózus író!
Mindent egybevéve szerintem ez egy tisztességes lezárása volt King Batman sorozatának, még akkor is, ha nem volt hibátlan. A magam részéről nagyra értékelem, amit az író adni szeretett volna ezzel a szériával, bár azért kicsit remélem, hogy ezután visszatérhetünk a hagyományosabb hangvételű Batman sztorikhoz. Egy biztos, ez volt minden idők talán legmegosztóbb Sötét Lovag sorozata. És bár ezért sokan lesznek, akik még egy ideig utálni fogják Kinget, az biztos, hogy ő egy merész, újító szellemű és ambiciózus író!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése