Punk Rock Jesus by Sean Murphy

A következő cikk valószínűleg ki fogja verni néhány embernél a biztosítékot, bár ezt beleszámoltam a megírásakor. Sokáig rugóztam rajta, hogy beleálljak-e ilyen témákba a blogon, mivel ezzel gyakorlatilag célkeresztet rajzolok a saját hátamra. Még mielőtt azonban bárki istenkáromlónak bélyegezne, leszögezném, hogy nem én írtam a szóban forgó képregényt, csupán egy kritikát róla, és csak annyit viszek bele a saját nézeteimből, amennyit feltétlenül szükséges. Bár azért némileg árulkodik az álláspontomról, hogy egyáltalán ilyesmit olvasok. MINDENESETRE NYOMATÉKOSAN MEGKÉREK MINDENKIT, AKINEK A VALLÁS ÉRZÉKENY TÉMA, HOGY ITT HAGYJA ABBA AZ OLVASÁST!

Beszéljünk inkább kicsit arról, hogy én mennyire szeretem a punk rockot, és hogy annak világszemlélete amúgy egyáltalán nem áll messze tőlem. Imádom a Ramonest, a Bad Religion pedig konkrétan életem egyik legnagyobb hatású zenekara. A No Control című lemezük sok szarságon átsegített a 20-as éveim közepén, amikor egyszerűen nem tudtam mit kezdeni a bennem fortyogó dühvel és szorongással, ők meg konkrétan kimondták helyettem azt, amit éreztem. És akkor már úgy vélem, hogy nem maradhat ki ebből a felsorolásból a Pennywise nevű csudálatos banda sem, ha pedig mostanában megyek valahova, akkor leginkább Exploited szól a fülemben. Na de elég volt belőlem, beszéljünk inkább a képregényről!

Sean Gordon Murphy nevével biztosan sokan találkoztatok már, hiszen nem is olyan rég jelent meg nálunk egyik legnagyszerűbb munkája, a 2017-es Batman: Fehér Lovag. Ez minden kétséget kizáróan az egyik legjobb Batman/Joker macska-egér sztori, ami valaha napvilágot látott, Murphy ráadásul nem csak írta, de rajzolta is a képregényt. A Punk Rock Jesus korábban, 2012-ben indult, emellett itt is ő követte el mind a történetet, mind az illusztrációkat. 

A sztori a nem túl távoli jövőben, az Egyesült Államokban játszódik, ahol káoszt szült egy valóságshow, melyben Jézus Krisztus klónja a főszereplő. A műsor neve J2, a klónt pedig egyszerűen csak "Chris"-nek hívják, mivel az hasonlít leginkább a "Christ"-ra. Mindez megosztja a vallásos csoportokat, egy részük gyűlöli a showt, mások úgy vélik, hogy ez a második eljövetel. A politikusok aggódva figyelik, hogy milyen hatással lesz ez az egész a nemzetre, a tudósok pedig megkérdőjelezik, hogy helyes dolog-e egyáltalán embert klónozni, nem még magát Isten fiát.

Thomas McKael, a klón testőre, az IRA egykori tagja viharos múltja ellenére vállalta, hogy megvédi az új Jézust. A fiút, aki magával ragadta a világot, csak hogy aztán egy dühös tinédzserré cseperedjen.

Miután a csatorna elválasztja Christől édesanyját, a fiú megtagadja vallási örökségét, hogy punk rock zenekart alapítson. Ami Thomas számára bébiszitter melónak indult, az epikus küzdelemmé vált, miközben Jézus háborút indít a médiacsoport ellen, mely megalkotta őt...

Mikor először hallottam a képregényről azt hittem, hogy Murphy elsősorban a híveknek állított görbe tükröt, ám kiderült, hogy ez csak a legkisebb része a történetnek. Az író ugyanis inkább a vallást, mint eszmét kritizálja, azt is inkább dühösen, mintsem gúnyosan. Nem csak a keresztény vallást, hanem az összes többit is. Sőt. Egész Amerikát, híveket és nem híveket egyaránt, de legfőképpen a média gátlástalanságára próbálja felhívni a figyelmet. Emellett olyan témákat is érint, mint a terrorizmus, vagy épp a globális felmelegedés.

A mellékszereplők szintén nagyon érdekesek, főképp Thomas, akinek több ponton is betekintést nyerünk tragikus múltjába, és akitől Chris átveszi az egész punk rock attitűdöt. És bár ez nem szuperhősös képregény, azért innen sem hiányozhatott egy velejéig romlott antagonista. Ő Slate, aki egy személyben testesíti meg azokat a médiát uraló pszichopatákat, akik a nézettségért gyakorlatilag bármire képesek. Például elhitetik a közönséggel és magával a főszereplővel is, hogy isteni csodatétel történt. 

De miért lázadt fel Chris és miért ment szembe a vallással? Mert ha nincs vallás, nem lett volna szükség erre az egész műsorra, amit valójában csak azért hoztak létre, hogy cirkuszi majomként mutogassák őt. Fogolyként tartották fogva a szigeten, ahol a J2-őt forgatták, dogmákkal tömték a fejét, és kb. nem hagytak neki mást olvasni, csak a Bibliát, hogy felkészítsék arra, hogy ő legyen az új megváltó. Csoda, hogy mindez rosszul sült el? Ironikus módon a végeredmény az lett, hogy őt kiáltották ki az antikrisztusnak, holott a keresztény tanítás nagy szerepet játszott abban, hogy minden úgy alakult, ahogy. Végül hősünk arra a következtetésre jutott, hogy a világ számára csak az jelenthet megváltást, ha a vallás, mint olyan megszűnik létezni. 

Mindent egybevéve nekem nagyon tetszett ez a sztori, bár már az elejétől fogva meglehetősen kellemetlenül éreztem magam olvasás közben. Hiszen ez az egész J2 cirkusz egész egyszerűen embertelen, függetlenül attól, hogy vallásos-e az ember, vagy sem. Szerintem ha embert klónoznának a valóságban, az valószínűleg pont ugyanilyen felhajtással járna, sőt. Megkockáztatom, hogy talán már meg is tették, csak részben emiatt nem verték nagydobra. A képregény rendesen megosztotta a közönséget is, többen kritizálták Murphy nihilista látásmódját, vagy titulálták gyerekesnek az egészet. Őszintén szólva nem tudom mégis mit várt bárki egy olyan képregénytől, aminek az címe, hogy Punk Rock Jesus, hiszen a punk és a nihilizmus mindig is kéz a kézben jártak.

Az egyetlen dolog, ami tényleg zavart, az az artwork. A képregény ugyanis elejétől a végéig fekete-fehér aminek nyilván megvan a maga helye, viszont sajnos én itt kimondottan hiányoltam a színeket. Murphy egyedi rajzstílusát egyszerűen imádom, de a kötet végére került borítókon is látszik, hogy fel lehetett volna dobni az egészet pár árnyalattal. Remélem egyszer megjelenik majd egy felturbózott, színezett kiadás is, el tudom képzelni, hogy benevezek rá.

A Punk Rock Jesus értelemszerűen nem mindenkinek való olvasmány, szóval ennek tudatában vágjatok neki. Mindezek után remélem, hogy nem szednek darabokra a cikkemért, de akárhogy is, nem most érintettük utoljára a vallást, mint témát.