Jason Aaron rendszeres visszatérő az oldalon, az író vitán felül az iparág egyik legtehetségesebb alkotója, akinek munkásságát a hazai kiadók is előszeretettel jelentetik meg. Legutóbb a Thor: A mennydörgés istene című képregénye kápráztatta el a magyar olvasókat, emellett Star Wars történeteinek jelentős része is elérhető már itthon. Immáron sokadik alkalommal volt szerencsém meggyőződni róla, hogy a Disney filmtrilógiájával ellentétben a Marvel Star Wars képregényei jóval az elvárt szint fölött teljesítenek. Ha hozzám hasonlóan az elmúlt években megingott a franchiseba vetett hited, akkor különösen érdemes fellapoznod néhány Marvel kötetet, garantálom, hogy igazi felüdülés lesz. A cikkben taglalt képregény magyarul Leszámolás a csempészek holdján címmel jelent meg.
A kötet elején Obi-Wan visszaemlékezéseibe nyerünk betekintést. Lukenak hátrahagyott naplójában elmeséli, hogy milyen volt az élete a Tatooinon, valamint hogy milyen nehéz volt hátrahagynia jedi múltját, és nem felfednie magát. A történet után valóságos csodának tűnik, hogy Obi-Want nem őrjítette meg teljesen a remete lét. Aaron remekül kitöltötte ezt a hézagot a Sithek Bosszúja és az Új Remény között, ha érdekel mit csinált a jedi mester ebben az időszakban, akkor imádni fogod ezt az egyrészest.
A folytatásban Luke elhatározza, hogy ellátogat Coruscantra, hogy válaszok után kutatva felkeresse az egykori jedi templomot. Csakhogy a főváros a galaxis talán legőrzöttebb pontja, a be és kijutás egyaránt komoly problémát jelent. Épp ezért úgy dönt, hogy előbb a Shaddát veszi célba, más néven a csempészek holdját, ahol azt reméli talál majd olyan elvetemült gazfickót, aki képes lesz őt átjuttatni az ellenőrző pontokon. Természetesen hősünk hatalmas kalamajkába keveredik, miután a dolgok nem éppen terv szerint alakulnak. Mindeközben Han és Leia lehetséges helyet keresnek az új lázadó bázisnak, ám hamarosan egy egészen váratlan ellenfélbe botlanak: Sana Soloba, aki azt állítja, hogy ő Han felesége...
Higgyétek el, nálam jobban senki sem örülne, ha végre búcsút inthetnénk a Skywalkereknek, és végre olyan Star Wars filmeket kapnánk, ahol még csak meg sem említik őket. Épp ezért értetlenül állok a tény előtt, hogy Jason Aaron képregényei mindennek ellenére ilyen szinten képesek magukba szippantani. Ennek legfőbb oka, hogy bár 1000%-ban hozzák az eredeti trilógia hangulatát, ugyanakkor mégsem a nosztalgiára építenek. A Leszámolás a csempészek holdján egy hihetetlenül kreatív, kalandos, sosem látott történet, amit minden rajongónak kötelező elolvasnia.
A sztoriban szerepel egy érdekes ellenfél, név szerint Grakkus a hutt, aki bár sok tekintetben hasonlít Jabbára, mégis számtalan dologban különbözik tőle. Grakkus a galaxis legnagyobb jedi ereklye gyűjtője, ami ugyanakkor nem jelenti azt, hogy tisztelné is a jedi lovagokat, vagy azt, amiért küzdöttek. A gyűjtemény szerves részét képezik a titokzatos jedi holocronok is, amik információkat tárolnak a rendről és annak tanairól. Persze ahogy azt sejteni lehet, a Birodalom nem nézi túl jó szemmel Grakkus tevékenységét, aki gyakorlatilag egy időzített bombán ücsörög.
A gyűjtemény rajzait és borítóit is Stuart Immonen készítette, akit főként X-Men, Pókember és Superman képregények révén ismerhetnek az olvasók. A vérbeli Star Wars hangulat az illusztrációkon is visszaköszön, ráadásul a karakterek küllemét is sikerült nagyszerűen elkapni. Külön kiemelném a bevezető sztoriból a már korosodó, de még nem aggastyán Obi-Want, valamint a kisfiú Luke-ot, aki egyszerre hasonlít felnőtt önmagára és a Baljós Árnyakból megismert Anakin Skywalkerre is. A készítők érezhetően remek összhangban voltak a képregény készítésekor, mindig öröm látni az ilyesmit.
Ha eddig nem kezdted el beszerezni a Marvel Star Wars képregényeit, akkor húzz bele, mert érdemes. A Leszámolás a csempészek holdján nagyszerű történet, amit nem csak hogy évekkel később is élmény lesz újraolvasni, de ráadásul a Star Wars kánonba is remekül passzol. Hogy a filmekhez miért nem képesek ilyen tehetséges írókat találni, teljesen érthetetlen számomra, ugyanakkor továbbra is azt mondom, hogy amíg ilyen képregényekkel kényeztetnek minket, addig nem igazán van okunk panaszra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése