Nemrég megkérdeztünk titeket, hogy milyen képregényekről olvasnátok szívesen, és a többség egyhangúan a Justice League Dark mellett voksolt. James Tynion IV 2018-ban megkezdett sorozatának első része már egy ideje szerepel a gyűjteményemben, ugyanakkor ezidáig nem volt alkalmam nekivágni.
Amit viszont nem tudtam, hogy a Wonder Woman & The Justice League Dark: The Witching Hour című sztori nélkül nem is érdemes elkezdeni a szériát, mivel a két történet jelentősen összefügg. Ha nem olvasod őket a megfelelő sorrendben, akkor bizony bőven lesznek majd olyan részek, amiknél csak vakarni fogod a fejedet, mert egy csomó fontos infóról lemaradtál. Őszintén szólva nem is értem, hogy miért nem tudták ezt a két sztorit egy sorozatba belesűríteni, elvégre még a szereplők is teljesen ugyanazok, bár tény, hogy a Witching Hour erősen Wonder Woman központú. Mindenesetre úgy döntöttem, hogy a két kötetet érdemes egy cikkben kivesézni. A helyes olvasási sorrend: Justice League Dark #1-3, Wonder Woman & The Justice League Dark: The Witching Hour (összes), végül pedig Justice League Dark #5-6 (A 4. számot tartalmazza a Witching Hour).
Fontos továbbá, hogy a szóban forgó Justice League Dark sorozat a Justice League: No Justice eseményeiből robbant ki, ami a Dark Nights: Metal című 2017-es event folytatásaként értelmezhető. A No Justice Scott Snyder és James Tynion IV közös munkája, és nem szépítem, egyszerűen borzalmas. A képregényről írt korábbi cikkemet itt olvashatjátok, de elég ha annyit tudtok, hogy egy élvezhetetlen katyvasz az egész, és semmi értelme nem volt azon kívül, hogy újraszervezték a Ligát, valamint a Sötét Igazság Ligáját is. Mindez okot adott arra, hogy megnyomják a relaunch gombot, melynek köszönhetően a Justice League és a Justice League Dark is ismét első számtól indult. Ugyanakkor ez is több sebből vérzik, hiszen a relaunchnak pont az lenne a lényege, hogy egyszerű belépési pontot kínáljon az új olvasóknak. Ezzel szemben a Justice League és a Justice League Dark is megköveteli, hogy ha csak nagyjából is, de tisztában legyél az elmúlt évek eseményeivel. Ráadásul az újraindított Justice League első, The Totality című sztorijához már volt "szerencsém", és legnagyobb elképedésemre még a No Justice-nál is sokkal, de sokkal rosszabb. Nagyon ritka, hogy egy képregényt képtelen vagyok néhány számnál tovább olvasni, de itt pontosan ez történt, és mivel egyszerűen nem bírtam átrágni magamat rajta, így tisztességes kritikát sem tudtam róla írni. Erről a sorozatról tudni érdemes, hogy szintén Tynion IV és Snyder tollából származik, ugyanakkor a Justice League Dark-hoz utóbbinak nincs köze. Mindebből azt a következtetést vontam le, hogy itt bizony Scott Snyder a probléma forrása, ugyanis a Justice League Dark-tól, bár a fentiek miatt eleinte komolyan tartottam, legnagyobb meglepetésemre nagyon élvezetes. Ami nem kis teljesítmény, tekintve hogy Tynion IV a korábbi romhalmazra építette fel az egészet.
De mi is az a Justice League Dark? A Sötét Igazság Liga egy különálló egység a Ligán belül, akik olyan küldetésekre specializálódtak, amikkel a hagyományos szuperhősök nem bírnak el. Ide tartozik minden paranormális, mágiával kapcsolatos és természetfeletti ügy. A csapat első saját sorozata 2011-ben debütált a New 52 relaunch részeként, és bár már korábban is feltűntek Swamp Thing képregényekben, akkor még nem használták a Sötét Igazságliga nevet. 2017-ben a DC Animációs Univerzum is megörvendeztette a rajongókat egy Justice League Dark filmmel.
Tynion IV történetében, miután a No Justice eseményei során meghasadt a multiverzum fátyla, valamint gyökeret vert a Földön a titokzatos "csodafa", a mágia irányíthatatlanná és veszélyessé vált. A változást minden mágus érzi, ám konok módon úgy döntenek, hogy a problémát nekik kell megoldaniuk, nem holmi varázstalan kívülállóknak. Wonder Woman épp ezért hiába igyekszik csapatot toborozni, a legtöbben elfordulnak tőle. Ám hamarosan a fenyegetésnek már neve is lesz: Ők a "Másfajták", élükön a gonosz és ijesztő "Fejjel Lefelé Emberrel". Egykor ők birtokolták teljes egészében a mágiát, és most eljönnek, hogy visszavegyék, ami az övék. Ráadásul, ha mindez nem lenne elég, Wonder Woman rejtélyes és irányíthatatlan erőre tesz szert, ami komolyan megrémíti társait. Mint kiderül, hatalmának forrása egy Hecate nevű boszorkány istennő, aki a Másfajtákhoz hasonlóan szintén nem kíván lemondani hatalmáról. Hőseinknek egymás után két mágikus katasztrófát kell elhárítaniuk, ha nem akarnak búcsút inteni világuknak, és minden lelki erejükre szükségük lesz, ha mindezt ép ésszel át akarják vészelni.
A The Last Age of Magic és a The Witching Hour olvasása során kicsit az a kellemetlen érzésem volt, mintha Tynion IV megpróbálta volna belesűríteni a sztorijába még egyszer ugyanazt a történetet, csak rövidebben. Miután azonban a végére értem a két kötetnek, rájöttem, hogy a hasonlóságok nem véletlenek, és hogy bár az alapkoncepció sok mindenben egyezik, a kivitelezés számos ponton eltér. Ráadásul a Másfajták történetének még közel sem értem a végére, szóval el tudom képzelni, hogy az író teljesen más irányba terelte az eseményeket a következő kötetben. Tynion IV harmadik személyként, regényszerűen narrálja az eseményeket, ami az egyik legnagyobb hibája volt a fentebb említett, katasztrofális Justice Leauge: The Totality című képregénynek, és amit ebben médiumban egyáltalán nem szoktam kedvelni. Épp ezért meglepődve tapasztaltam, hogy itt nem csak hogy remekül működik, de az író ráadásul tényleg nagyszerűen bánik a szavakkal.
Ne legyenek kétségeink továbbá afelől, hogy a Justice League Dark vérbeli horror cucc. A Másfajták érkezését és a mágia világának felborulását mindenféle iszonyatos, földöntúli borzalmak kísérik, amik rémálmaikban kísértik a szereplőket, és persze az olvasókat. Tynion IV emellett remek kis csapatot szedett össze a sorozathoz, akik közül mindenkiben van valami érdekes. A Justice League Dark hivatalos tagjai ebben a két kötetben Wonder Woman, Detective Chimp, Zatanna, Man-Bat, valamint Swamp Thing. Feltűnnek továbbá a régi New 52 sorozat karakterei is, akik bár segítik hőseinket, hivatalosan nem részei a csapatnak. Ilyen például John Constantine, aki ennek ellenére fontos szereplője a történetnek, valamint Deadman, Frankenstein, Phantom Stranger, Black Orchid és a vámpír Andrew Bennett is. Fontos szereplő a DC Univerzum egyik legnagyobb varázserővel bíró karaktere, Doctor Fate is, akit nem véletlenül nem a szövetségesek között említettem, bár fogalmam sincs Tynion IV milyen szerepet szán neki a későbbiekben.
Annak ellenére, hogy már rettenetesen unom, hogy egyik multiverzumot megrengető esemény követi a másikat az Igazság Ligája képregényekben, azt kell mondjam, hogy a Justice League Dark tisztességes alkotás. Újoncoknak azonban semmiképp sem ajánlom, csak azoknak, akik tudják mi történt az elmúlt években a DC képregényeiben. Ebben az esetben viszont kimondottan kellemes élményben lesz részed, főleg ha hozzám hasonlóan neked is kijutott a main Justice League füzetek okozta szenvedésből. Bízz bennem, ez sokkal jobb lesz, vágj neki bátran!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése