Brian Michael Bendis Ultimate Spider-Man sorozatát életem egyik legfontosabb olvasmányaként tartom számon. A képregények iránti rajongásom nem kis százalékban ennek a szériának köszönhető, és nagyban hozzájárult ahhoz, hogy csaknem két évtizeddel később (jesszus, de öreg vagyok) megszülessen a MetaComix. A 2000-es évek elején én még főként a Fox Kidsen sugárzott Spider-Man rajzfilmsorozatnak köszönhetően ismertem Peter Parker karakterét, ami annyira magával ragadott, hogy szinte sorszerű volt, hogy előbb-utóbb megvegyem a helyi újságos bódéban az első Pókember füzetemet, amiket akkoriban még a Semic kiadó jelentetett meg itthon. Elsőre sikerült kifognom egy különszámot, ami még a 616-os Földön játszódott, másodjára viszont már az Ultimate Univerzumba ugrottam fejest. Itt jött a felismerés, hogy ez a Pókember egészen más, mint amit korábban a rajzfilmekből megszokhattam. És tudjátok mit? Egy kicsit sem bántam.
Az Ultimate Spider-Man ugyanis új volt, modern és egyszerűen hihetetlenül menő. A készítők pedig pontosan ezt a hatást akarták elérni, a sorozat nem titkolt célja az volt, hogy bevonzzák a hozzám hasonló új, fiatalabb olvasókat. Az eredettörténettől kezdve újramesélték Pókember kalandjait, a legtöbb esetben azonban csavartak némileg a sztorin, hogy az élmény egyszerre legyen új, de mégis ismerős. Emellett a karaktereket is korszerűsítették, például az Ultimate Univerzum-béli Peter Parker jóval cingárabb volt, mint a 616-os Földön élő megfelelője, Ben bácsi hippi volt a '60-as években, Gwen Stacyből pedig igazi zűrös csajt csináltak, aki simán kést rántott az első iskolai napján.
Az elmúlt hónapokban az Ultimate Spider-Man első négy TPB-jét volt szerencsém újraolvasni eredeti nyelven, így most ezekről szeretnék több szót ejteni. A gimnazista Peter Parkert az Oscorpnál tett osztálykirándulás során éri baleset, melynek következtében ő lett Pókember. Ben bácsi halála hamar megtanítja rá, hogy a nagy erővel nagy felelősség jár, ráadásul Norman Osborn is tudomást szerez különleges képességeiről. Norman Peter esetén felbuzdulva úgy dönt, hogy magán folytat kísérleteket, és beadja magának az OZ szérumot, amit azon a bizonyos pókon teszteltek...
Ha valamiért igazán zseniálisnak tartom az Ultimate Spider-Mant, azok az ok-okozati összefüggések. Bendis ugyanis valóságos láncreakciót indított be az Oscorpban történt balesettel, és szinte minden későbbi esemény visszavezethető ahhoz az egy pillanathoz, amikor Petert megcsípte a pók. Pókembernek rá kell jönnie, hogy attól még hogy szuperereje van, és sztreccs szerkót húz még nem lesz mindjárt szuperhős. A kezdeti időszakban rengeteg amatőr hibát vét, amik természetesen nem maradnak következmények nélkül. Bendis továbbá remekül kihangsúlyozta, hogy Peter és barátai még csak a kamaszkorukat élik, ami kicsit sem könnyíti meg hősünk helyzetét, ráadásul megpróbáltatásai közel sem sem érnek véget Ben bácsi halálával.
Az első négy TPB-ben bőven kerülnek újra-bemutatásra klasszikus Pókember ellenfelek, köztük Doctor Octopus, Kingpin, Electro, Kraven, a fő antagonista viszont mindvégig a Zöld Manó marad. Az Ultimate Univerzum-béli Norman Osbornnál ijesztőbb és gonoszabb karakterrel nem sokszor találkoztam képregények lapjain. A 616-os Föld-béli megfelelőjével ellentétben nem húz maszkot, az OZ szérum ugyanis valódi zöld szörnyeteget csinált belőle. A formula növeli az erejét, mellékhatásként viszont teljesen becsavarodott tőle. Bendis zseniálisan reprezentálta a karaktert, talán még jobban is szeretem ezt a változatot, mint az eredetit, akit Stan Lee álmodott meg a '60-as években. Emellett itt találkoztam először a fiatalabb Nick Furyval, akit Samuel L. Jacksonról mintáztak, és aki már jóval azelőtt feltűnt a képregényekben, hogy a színész eljátszotta volna a szerepet.
Az Ultimate Spider-Man túlnyomó részét Mark Bagley illusztrálta, aki már korábban is rajzolt Pókember képregényeket. Azonban itt vizuális szempontból is ki kellett emelni, hogy ez az Ultimate univerzum, és hogy ez a Pókember más, mint a 616-os Földön élő megfelelője. Ennek köszönhetően az Ultimate Spider-Man teljesen egyedi látványvilággal és karakterdizájnokkal rendelkezik, ami szintén növelte a sorozat népszerűségét. Ha ezer képregényes rajz közül kéne kiválasztanom, hogy melyik származik az Ultimate Spider-Manből, akkor is felismerném.
Az Ultimate Spider-Man a valaha volt egyik, ha nem a legjobb Pókember képregénysorozat, ami egyaránt bővelkedik humoros, akciódús, drámai és sötét pillanatokban. Ráadásul húsz év elteltével is épp ugyanolyan szórakoztató, mint amikor először megjelent, kicsit sem érezni elavultnak. Kezdj neki bátran, garantálom, hogy nem tudod majd letenni.
Remek írás, s a képregény is valóban Bendis talán legjobb sorozata. Egyébként szerintem jó lenne a cikkekben feltüntetni, hogy az olvasott tpb-k mely számokat tartalmazzák, így könnyebben be lehet lőni, hogy a sztori mely részéről is írtál.
VálaszTörlésEgyébként csak így tovább, jó látni, hogy valaki eredeti nyelvű köteteket is bemutat mgyar nyelven.
Szia! Általában akkor szoktam odaírni melyik számokról van szó, ha én is füzetekre bontva olvasom az adott sorozatot, vagy ha egy bizonyos kötet több különböző szériából is válogat. TBK-kre azért többnyire elég ráguglizni, és kiadja, hogy mit tartalmaz pontosan a könyv. Ettől még persze hallom amit mondasz, ha ez tényleg igény, akkor nem tart sokba beleírnom a jövőbeli cikkekbe.
VálaszTörlésJavarészt eredeti nyelvű cuccokkal foglalkozunk, ezt a jó szokásunkat pedig megtartjuk a jövőben is. Z.