Mivel korábban sosem olvastam szóló Aquaman képregényeket, úgy döntöttem, hogy ez az időszak most pont alkalmas arra, hogy pótoljam ezt a hiányosságot. Néhány tapasztaltabb véleményt figyelembe véve a 2011-es New 52 sorozatnak vágtam neki, ami kedvenc íróm, Geoff Johns egyik legnépszerűbb munkája. Aki otthon van a képregények világában, az tudja, hogy a New 52-őt máig sok kritika éri, amiért a korábbi kontinuitást kukába hajítva gyakorlatilag újraírták a DC Univerzumot, és sok esetben drasztikusan módosítottak a karaktereken. A többség ennek ellenére egyetért abban, hogy Aquamanre nagyon ráfért ez az időszak, ami lehetővé tette, hogy Arthur ismét komolyan vehető szuperhőssé váljon. Az elmúlt napokban a The Trench és a The Others című TPB-ket volt szerencsém elolvasni, melyek a sorozat első 13 számát tartalmazzák.
Mielőtt továbbmegyünk, nem árt tisztázni, hogy Aquaman miért is lett nevetség tárgya a való világban. A '70-es években a Super Friends című Hanna-Barbera rajzfilmsorozat meglehetősen méltatlan módon ábrázolta a karaktert, ami alapján az terjedt el róla, hogy ő a legbénább szuperhős, aki delfinek hátán szörfözik, halakkal beszélget, és a szárazföldön gyakorlatilag semmi haszna nincs. Később olyan más műsorokban is kiparodizálták, mint a Spongyabob, a Family Guy, valamint a South Park, ami szintén nem sokat javított Aquaman megítélésén. Miért lényeges mindez? Mert ez a The Trench című sztori egyik fontos témája. Arthurt ugyanis a képregényekben is utolérte a rosszindulat, és a legkevésbé sem örül annak, hogy kinevetik/gúnyolják az emberek. Geoff Johns ezúton foglalt állást a témában, miszerint ez az előítélet teljesen alaptalan, és Aquaman nagyon is menőnek számít a DC szuperhősei között.
A bonyodalmak akkor kezdődnek, amikor a 2018-as filmből is ismert ijesztő és rejtélyes ároklakók feljönnek a felszínre, hogy belakmározzanak az emberekből. A DCEU mozija érezhetően sok mindent átemelt a New 52 képregényekből, de történet terén csak nagyon kis mértékben egyeznek. Arthur és Mera egészen a tenger fenekéig követik a szörnyeket, hogy megállítsák őket, ám váratlanul találnak valamit, ami mindent megváltoztat arról, amit Atlantisz történelméről hittek. Ezt követően Aquaman régi csapatát, a "többieket" összehozza egy szörnyű gyilkosság, ami mögött kiderül, hogy csakis Back Manta állhat...
A New 52 képregényei a fiatalabb Arthurra fókuszálnak, fontos viszont, hogy nem eredettörténetről van szó. Ennek ellenére ha nagyjából tisztában vagy a fontosabb karakterekkel, akkor a Trench című sztori remek belépési pont. Itt első sorban Arthurra, Merára és Black Mantára gondolok, a többi szereplőről minden szükséges információt rendelkezésre bocsát a képregény. A sztoriban feltűnik Dr. Stephen Shin is, a tudós, aki nagy szerepet játszott abban, hogy Arthur megtanuljon bánni különleges képességeivel.
Ha valamit megtanultam ezekből a képregényekből, az az, hogy Aquaman sok szempontból legalább annyira antihős, mint amennyire szuperhős. Arthur ugyanis forrófejű, bosszúszomjas, és egyáltalán nem riad vissza az öldökléstől. Ráadásul ha az ártatlanok védelme és a rosszfiú elkapása mellett kell döntenie, akkor nem biztos, hogy az előbbit választja. Fontos szerepet kap a Black Mantával kialakult kapcsolata is, ami mindkét oldalon a gyűlöleten alapszik. Nekem már eleve furcsa, hogy egy szuperhős ilyen szinten átadja magát ilyen heves, sötét érzelmeknek, viszont hazudnék ha azt mondanám, hogy nem tetszik, vagy hogy nem teszi érdekesebbé a karaktert.
A képregény illusztrációit Ivan Reis követte el, a végeredmény pedig hihetetlenül intenzív és szemet gyönyörködtető. Imádom, amikor ilyen könnyű dolgunk van a preview képek kiválasztásánál, kb. a fél képregényt belerakhattuk volna a cikkbe. Az összecsapások hihetetlenül látványosak, a karakterek remekül el lettek találva, ráadásul tényleg a legutolsó vízcseppig ki vannak dolgozva a rajzok, amire csak még egy lapáttal rátesz a profi kihúzás/színezés. A The Trench és a The Others vizuális szempontból talán a legnagyobb kedvencem azokból a képregényekből, amiket volt szerencsém a New 52-ből elolvasni. Ha bárki Aquaman tetkót tervez, én a helyében fellapoznám ezeket a köteteket.
Tagadhatatlan, hogy a New 52-nek voltak hibái, de a magam részéről sosem fogom tudni bukásnak elkönyvelni. A kedvenc DC képregényeim jelentős része ebben a korszakban született, és most már Geoff Johns Aquaman sorozata is erősíti ezt a mezőnyt. Ha szeretnél többet olvasni a karakterről, úgy bátran vágj neki ennek a szériának, nem fogod megbánni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése