Matt Fraction neve nemrég szerepelt az oldalon, legutóbb munkásságának egyik legfontosabb darabjáról, a 2008-as The Invincible Iron Man sorozatról írtam pár sort. Ezúttal egy másik Bosszúálló felé kacsintgattam, és a 2012-es Hawkeye szériát lapoztam fel, ami legnagyobb meglepetésemre talán a múltkori Vasember sztorinál is jobban szórakoztatott. Mostanra meggyőződtem róla, hogy Fraction igazi nagyágyú, aki egy pillanat erejéig sem hagyja unatkozni az olvasót. Nézzük!
Clint Barton, aka. Sólyomszem a világ legjobb mesterlövészévé vált, később pedig csatlakozott a Bosszúállókhoz. De mit csinál, amikor épp nem velük van küldetésen? Természetesen az igazságért harcol. Vagy épp tetőtéri barbecue partykon lazít. Máskor pedig Kate Bishoppal, a másik Sólyomszemmel alkot verhetetlen párost. Hol rablásokat próbálnak meghiúsítani, hol pedig nyaktörő autós üldözésekben vesznek részt. Egy nap azonban a S.H.I.E.L.D. felkeresi Bartont egy ellopott videókazetta miatt, ami könnyen a világ legüldözöttebb emberévé teheti őt...
Az első kérdésem a My life as a Weapon elolvasása után az volt, hogy MÉGIS MI AZ ISTENÉRT NEM CSINÁLT A MARVEL SZÓLÓ HAWKEYE FILMET!!!??? Clint valószínűleg a leglazább karakter, akivel valaha találkoztam képregények lapjain, a legveszélyesebb szituációkban is nevetségesen higgadt marad, ami a történetek humorának elsőszámú forrása. Érdekes szupererők híján leginkább a személyisége az, ami elviszi hátán a sorozatot. Az egész alaphangulat sokkal könnyedebb, mint a fentebb említett Invincible Iron Man szériában, öröm látni, amikor egy író ennyire sokoldalú. Továbbá az is biztos, hogy ez a legkirályabb képregény azok közül, amiket a 2012-es Marvel Now relaunchból olvastam. Sólyomszem mindenre úgy reagál, mintha minden, ami vele történik a legtermészetesebb dolog lenne a világon, pedig biztosíthatlak, hogy az élete minden, csak nem átlagos.
Kate Bishop szintén imádnivaló karakter, ráadásul mint sidekick is remekül megállja helyét. Miután Clintet egy időben halottnak hitték, Kate vette át a szerepét, kezdett íjjal lövöldözni, valamint a Fiatal Bosszúállók közé is belépett. Mikor az eredeti Sólyom visszatért, ő már a Ronin nevet használta, később viszont ismét magára öltötte az eredeti jelmezt. Így lett egy Sólyomszemből kettő, nekünk pedig nincs okunk bánni, hogy mindez így alakult. A gyűjteményben helyet kapott a Young Avengers Presents 6. száma is, ami első találkozásukat meséli el.
A sorozat első három számának illusztrációit David Aja követte el, akinek filctollszerű rajzai elsőre talán nem olyan látványosak, de néhány oldal után egyértelműen érezhető, hogy tökéletes választás a kicsit földhözragadtabb sztorikhoz. A negyedik és ötödik számokban Javier Pulido ragadott ceruzát, akinek munkásságában azért bőven lehet hibákat találni. A karakterek sok helyen elég nyomott fejűre sikerültek, amibe nekem azért igencsak szokásom belekötni. A Young Avengers 6. számának rajzait Alan Davis készítette, stílusát tekintve ez áll legközelebb a hagyományos, mainstream képregényes artworkhöz.
Ha szeretnél valami igazán badass képregényt olvasni, akkor ne keress tovább. Matt Fraction Hawkeye sorozata csordulásig tele van akcióval, abszurd, vicces helyzetekkel, a szórakozás garantált. Hamarosan folytatjuk a következő, Little Hits című kötettel. Ne hagyd ki! :)
Aki rendszeresen követ minket, az biztosan találkozott már Tom King nevével a blogon. Az írót főként Batman képregényei révén ismerhetik az olvasók, amik bizony rendesen megosztották a közönséget. A rajongók egy része egyenesen zseninek kiáltotta ki Kinget, míg mások jóformán pokolba átkozták a Sötét Lovag mellett töltött munkásságáért. A helyzet egészen hajmeresztő szintekig durvult, az író halálos fenyegetéseket is kapott, a 2018-as San Diego Comic Conon privát testőrnek kellett ügyelnie a biztonságára. A tavaly véget ért Heroes in Crisis című event szintén hasonló fogadtatásban részesült. Gondoltad volna, hogy írónak lenni ilyen veszélyekkel jár?
Amiben viszont egyetért a többség, az az, hogy a Mister Miracle az elmúlt évek egyik legfontosabb képregénye. Amíg nem olvastam azt hittem, hogy ez kontinuitás szempontjából értendő, és hogy majd történik benne valami, ami az egész DC Univerzumra hatással lesz. Kiderült azonban, hogy szó sincs ilyesmiről, ugyanis a Mister Miracle mint művészeti alkotás emelkedik a mainstream képregények fölé, és biztosíthatlak, hogy semmihez sem fogható, amit valaha olvastál. Mikor a történet végére értem nem is voltam benne biztos, hogy ez most kánon, avagy sem, de King 2018-ban megerősítette, hogy része a fő történetfolyamnak.
De kicsoda Mister Miracle, más néven Scott Free? A régi istenek között dúló viszály saját pusztulásukat idézte elő, hamvaikból azonban két új bolygó született: Az egyik Új Genezis, az új istenek hazája, ahol a jóságos Főatya uralkodik. A másik pedig a sötét, fortyogó Apokolipsz, a gonosz és rettegett Darkseid világa, ami leginkább a földön sokat emlegetett pokolhoz hasonlít. Darkseid le akarta igázni az egész univerzumot, és ehhez a világmindenség legveszélyesebb fegyverére vetett szemet: Az életellenes egyenletre, ami magát a reményt pusztítja el, és amivel bárkit az irányítása alá vonhat. Új Genezis és Apokolipsz között hosszú és véres háború robbant ki, míg egy nap megkezdődtek a béketárgyalások. A békéért azonban mindkét félnek komoly árat kellett fizetnie: A tárgyaló felek kicserélték nemrég született gyermekeiket. Így került Orion, Darkseid fia a paradicsomba, Scott Free, a Főatya fia pedig egyenesen a pokolba. Scott sosem adta fel a reményt, hogy egy nap megszökik Apokolipsz bugyraiból, míg egy nap, csodák csodájára, tényleg sikerült neki. Ezek után letelepedett a Földön, új életet kezdett, Mister Miracle néven, mint a világ legjobb szabadulóművésze, és házasságot kötött Big Bardával, a fúriák egyikével, aki valaha Darkseid egyik legjobb harcosa volt. Scottnak tehát mindene megvan, elsajátított minden trükköt, minden illúziót, minden szabaduló technikát... Csupán egy helyről nem szökött még meg: A halálból. Vajon képes rá? Hősünk kénytelen lesz megölni magát, hogy kiderüljön!
Ha valamit érdemes elolvasnod a Mister Miracle előtt, az Jack Kirby legendás New Gods című képregénye, de ha az említett nevekkel és fogalmakkal tisztában vagy, már az is bőven elég.
Először is muszáj kijelentenem, hogy Big Barda és Scott Free jelenleg az egyik legkedvencebb párosom, akikkel képregények lapjain valaha találkoztam. Tom King műve elsősorban a köztük zajló párbeszédekre épül, amiket ráadásul végtelenül abszurd helyzetekben bonyolítanak le a szereplők. Szerelmeseink csak normális, hétköznapi házas életre vágynak, csak az a gond, hogy ők maguk a legkevésbé sem egy átlagos házaspár. A történetben King több kedvelt témája is felbukkan: Depresszió, poszttraumás stressz, a gyerekvállalás felelőssége, valamint a félelem, hogy mi is elkövetjük ugyanazokat a hibákat, amiket a szüleink.
Mint feljebb írtam, a képregény része ugyan a DC kánonnak, de egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy mi az ami ebből tényleg megtörtént, és mi az, ami csak Scott fejében játszódott le. Az egész sztori egyetlen hatalmas, véget nem érő szorongás, amiről én személy szerint azt gondoltam, hogy az életellenes egyenlet egy mellékhatásaként fellépő hallucináció. Egy része biztosan az, egy része pedig biztos, hogy nem. King az olvasóra bízza, hogy eldöntse, mit jelent számára ez a történet, és nem biztos, hogy minden kérdésedre választ kapsz majd. És ez pont így van jól, garantálom, hogy még napokkal később is ezen fogsz rugózni.
A Mister Miracle illusztrációit Mitch Gerads készítette, aki a bevezetőt leszámítva majdnem végig tartotta az oldalanként 9 egyenlő panelre felosztott struktúrát. A képregényben legnagyobb örömömre helyet kapott a digitális művészet egy általam különösen kedvelt irányzata, a glitch art, amivel ezidáig teljesen érthetetlen módon sosem találkoztam a médiumon belül. Ha csíped az ilyesmit, a Mister Miracle neked való cucc, ha pedig bárki tud még példát hasonlóra, az ne legyen rest megírni nekem! :)
Ha képregények esetében valaha beszélhetünk szépirodalomról, akkor a Mister Miracle nagyon közel áll hozzá. Elvont, művészi és minden, csak nem egy szokványos szuperhősös képregény. Ha valami igazán különlegesre vágysz, mindenképp szerezd be!
Ha valaki felteszi a kérdést, hogy melyik Vasember képregényeket érdemes leginkább elolvasni, a tapasztaltabbak két dolgot biztosan megemlítenek: Az Extremist, valamint Matt Fraction Invincible Iron Man sorozatát. A Fraction féle széria 2008 és 2012 futott, az írót pedig 2009-ben Eisner díjjal jutalmazták munkásságáért. Mielőtt nekivágsz, nem árt, ha elolvasod az Extremist, valamint a Civil Wart, de nem kötelező. Ha a 2008-as Vasember filmet láttad, az már bőven elég ahhoz, hogy remek élményben legyen részed, sőt. Ennél jobb belépési pontot el sem tudok képzelni a Vasember képregények világába, a történet ráadásul Az Öt Rémálom címmel magyarul is megjelent a Nagy Marvel Képregénygyűjtemény részeként.
Tony Stark. Milliárdos, iparmágnás, feltaláló és immár a S.H.I.E.L.D. igazgatója is. Ám ezúttal szörnyű megmérettetés vár rá: Ezekiel Stane, aki nem más, mint Tony egykori ellenségének, Obadiahnak a fia! Az alma nem esett messze a fájától: Ezekiel szörnyű bosszút esküdött apja haláláért, és minden eszközt bevet, hogy elpusztítsa Tony Starkot, és vele együtt Vasembert!
Ha valaki még emlékszik, Obadiah Stane volt a 2008-as Iron Man film főgonosza, aki lemásolta a Vasember páncélt, és Tony életére tört. Ha azt hitted, hogy ő para, akkor még nem ismered a fiát. Ezekiel egy igazi pszichopata, tömeggyilkos állat, akit nem érdekel hány áldozattal jár a kis bosszúhadjárata. Igazán félelmetes gonosztevő, aki a terrorizmus fogalmát egészen új szintre emelte. Ráadásul mindemellett van annyira intelligens is, hogy a saját technológiáját használja Tony ellen, amit tovább is fejlesztett.
Ha valami miatt igazán zseniális ez a történet, az az, ahogyan bemutatja Tony Stark észjárását. A címben szereplő öt rémálom valójában ugyanarra az egy félelemre vezethető vissza: Hogy Tony elveszti uralmát a Vasember technológia felett, és hogy ez milyen következményekkel járhat. Fraction karakterizáció terén (is) sokat merített az első Vasember filmből, valamint a címszereplő intelligenciáját is sikerült remekül kihangsúlyoznia. Emellett érdekes support casttal is ellátta a főhőst: Szerepel Maria Hill, Pepper Potts, Mister Fantastic, az epilógusban pedig Pókember is beköszön.
A The Five Nightmares illusztrációit Salvador Larroca készítette, akit főként X-Men és Avengers képregények kapcsán ismerhetnek az olvasók. A képek azon részei, amik digitális technikával készültek mostanra szerintem némileg elavultak - kicsit olyanok, mintha egy régebbi videojáték átvezetőit néztem volna. Gondolok itt elsősorban olyan részletekre, mint a fények/árnyékok vetülése az arcokon. Persze 2009-ben ez még elég jónak számított, és én sem azt mondom, hogy ez egy ronda képregény. Szerintem egy szimpla "remastered" kiadás sokat javítana a rajta, a Marvel már csinált is korábban hasonlót. Larroca igyekezett realista módon ábrázolni a szereplőket, ami a sztori mellett szintén komolyan vehetőbbé tette a képregényt.
Ha szeretnél megismerkedni a Vasember képregényekkel, akkor a The Five Nightmares az egyik legjobb sztori, amihez hozzájuthatsz. Szinte biztos, hogy nem most írtam utoljára a sorozatról, szeretnék minél hamarabb sort keríteni a következő, World's Most Wanted című történetre is. Ne maradj le róla! :)
Tudtátok, hogy G.I. Joe volt a világ első akciófigurája? A brand már egészen a '60-as évek óta létezik, noha akkoriban még egészen más volt, mint később a '80-as években. Joe ugyanis eredetileg egyetlen karakter volt, a figura méreteit tekintve hasonló volt a lányok körében népszerű Barbie babákhoz. A bábu számtalan különböző változatban megjelent, mindegyikhez más-más katonai szerkó, fegyver, stb. járt a dobozban. A széria éveken át sikeres eladásokat produkált, a '70-es évekre viszont jelentős mértékben csökkent a népszerűsége. Ennek az egyik oka, hogy a vietnámi háború után már nem volt annyira menő a patriotizmus, de az utolsó szöget végül George Lucas ütötte be G.I. Joe koporsójába. A Star Wars ugyanis teljesen felforgatta a játékpiacot, a film alapján készült akciófigurák éveken át egyeduralkodónak számítottak, sok riválist kiszorítottak a versenyből.
A Hasbro a '80-as évek elején úgy döntött, hogy megpróbálkozik a G.I. Joe feltámasztásával, és teljesen, az alapoktól kezdve újragondolták a koncepciót. Az egyik első lépésük az volt, hogy a rivális Star Warshoz hasonlóan lekicsinyítették a figurákat, amik így 9,5 centisek lettek. Emellett kukázták az eredeti "egyszemélyes hadsereg" elképzelést, melynek köszönhetően G.I. Joe többé nem egyetlen katonát, hanem egy egész csapatot jelentett. Arról viszont fogalmuk sem volt, hogy miként vonzhatnák be a fiatal célközönséget, akik ebben az időszakban javában Star Wars lázban égtek. Ráadásul a Star Warsnak megvolt az az előnye, hogy a filmeknek köszönhetően volt történetük, a Hasbro pedig semmi ilyesmit nem tudott felmutatni. Ekkor jött a képbe Larry Hama, valamint a Marvel Comics, és született meg az eredeti G.I. Joe képregénysorozat. Hama maga is meglepődött, hogy a munkássága milyen népszerű lett, szerinte akkoriban a iparág lúzereinek számítottak azok, akik játékokhoz írtak promo képregényeket. Ennek ellenére kijelenthetjük, hogy mindennek óriási szerepe volt a G.I. Joe figurák reneszánszában, akiknek így végre megvolt a saját sztorijuk. Mára a képregények jogai átkerültek az IDW-hez, akik a modernebb feldolgozások mellett az eredeti Marvel szériát is újra kiadták.
Jómagam valamelyik rajzfilmsorozatnak köszönhetően nyertem először betekintést a G.I. Joek kalandjaiba, de az már nagyon, de nagyon régen volt. Jóformán semmire sem emlékszem belőle, épp ezért teljesen az elejéről kellett kezdenem. Szerencsére ez egyáltalán nem bizonyult nehéz feladatnak, viszonylag hamar megismerkedtem Hawkkal, Snake Eyes-al, Scarlettel, Stalkerrel és a többi karakterrel, ezek után pedig már semmi nem szabhatott határt a mókának. A gyűjtemény külön-külön is élvezhető epizódokból áll, ezek közül van egy, amelyik két részes. Néhány fejezet után garantált, hogy mindenkinek lesz legalább egy kedvenc szereplője, nálam egyértelműen Scarlett és Snake Eyes lett a befutó, amivel biztosan nem vagyok egyedül.
Bár a Joek nem szuperhősök, nekik is legalább annyira szükségük volt gonosztevőkre, másképp ki ellen harcoltak volna? Így született meg a Cobra, a rettegett terroristaszervezet, élükön a galád Cobra parancsnokkal és a Bárónővel. Bár szerintem remekül ki lettek találva, a gyűjtemény egyik negatívuma, hogy a katonák minden epizódban a Cobra ellen küzdenek, vagy kiderül, hogy a terroristák valamilyen módon kapcsolódnak az eseményekhez. Emiatt a fejezetek nem annyira változatosak, mint amennyire szeretnének lenni, egy idő után kicsit monotonná válik, hogy a G.I. Joeknak nincs más ellenfele rajtuk kívül. A képregényekbe belefért néhány olyan dolog is, ami a későbbi rajzfilmekbe már sok lett volna, például az összecsapások nem ritkán halálos áldozatokat is követeltek. Persze nem a Joek soraiban, elvégre nem véletlenül ők a világ legjobb terrorista elhárító egysége. Bármennyire hajmeresztő is a helyzet, valahogy mindig sikerül kikeveredniük belőle, noha ez sokszor csak a szerencsének köszönhető. Hama emellett az olyan valós eseményeket sem hagyta figyelmen kívül, mint a hidegháború, ami több fejezetben is visszaköszön.
Amitől a Hasbro katonái a világ legmenőbb játékai lettek, azok a különféle harci járművek, amiket a figurákhoz lehetett megvásárolni. Ezt már a képregények lapjain is megalapozták, a G.I. Joek felszerelése minden téren a lehető legmodernebb technológiát jelentette, persze ezek jelentős része még ma is csak science-fiction. Vannak itt lézer fegyverek, vízalatti tankok, jet packek és olyan terepjárművek, amiknek még a legnagyobb szakadékok sem állnak az útjába. Larry Hama egyébként maga is katona volt, ez pedig a G.I. Joe mellett töltött munkásságán is érezhető.
A képregényt Herb Trimpe, Don Perlin és Mike Vosburg illusztrálták. Az eredmény ízig-vérig hozza a '80-as évek akciófilmektől pezsgő hangulatát, mindezt a lehető legjobb értelemben. A készítők igyekeztek minden fontosabb szereplőt ellátni valamilyen rá jellemző külső stílusjeggyel, aminek köszönhetően az egyenruhák ellenére is meg tudjuk különböztetni őket. Ilyen Scarlett hosszú, vörös haja, vagy a személyes kedvencem Breaker, aki akkor is épp lufit fúj a rágóból, amikor épp szitává lőnek körülötte mindent. Mennyire laza már!?
Ha szeretnél nekivágni a G.I. Joe képregényeknek, akkor érdemes az eredeti Marvel sorozattal kezdened. Itt fektették le az alapokat, és a későbbi rajzfilmek/képregények is ezt a szériát vették alapul. Egyébként kíváncsi vagyok: Vajon milyenek a mai G.I. Joe figurák a régiekhez képest?
A DC Comics háza táján egyértelműen valami nagy dolog van készülőben, de hogy pontosan mi, arról még vajmi keveset tudunk. Az eddig nem hivatalosan 5G névre keresztelt projekt nagy szerepet játszott az utóbbi hetek pletykáinak és álhíreinek terjedésében, dacára annak, hogy a kiadó gyakorlatilag még semmit nem árult el arról, hogy mire is számíthatunk. Eddig Jim Lee nyilatkozata volt a legbeszédesebb, melyben megerősítette, hogy nem rebootot terveznek. Ebből arra tippelek, hogy az 5G valószínűleg egy a korábbi krízisekhez hasonló kozmikus event lesz, ami ugyanakkor nem írja maga körül újra a világmindenséget. Persze én is csak találgatok. A februárban bejelentett Generation Zero és Generation One című képregények nem titkolt célja, hogy némi betekintést engedjenek abba, hogy mit terveznek pontosan a kiadónál a jövőre nézve. A Generation Zero valamivel aktuális cikkünk témája, a Flash Forward eseményei után veszi fel a fonalat, így utóbbi alighanem kulcsfontosságú lesz a későbbi eseményekre nézve. Még mielőtt azonban belekezdenél a Flash Forwardba, mindenképp olvasd el a Heroes in Crisist, amiről már írtam korábban a blogon, és ami gyakorlatilag történetünk előzménye. Nagy rá az esély, hogy nem fog tetszeni, de akkor is elengedhetetlen, hogy tudd min ment keresztül korábban Wally West.
A Flash Forward történetét Scott Lobdell írta, akit főként a Red Hood and the Outlaws képregényei miatt ismernek a DC fanatikusok. Ezt a sorozatát én is az egekig magasztaltam több korábbi cikkemben is, sokan a Rebirth korszak legjobb szériájaként emlegetik. Jason Todd kalandjai után nagyon kíváncsi voltam, hogy vajon Lobdell mihez kezd a jobb napokat is megélt Flash karakterével (mert ugyebár Wally épp ugyanúgy kiérdemelte a Flash nevet, mint Barry Allen, vagy Jay Garrick.)
Wally West a világ leggyorsabb embere. Vagyis csak volt, míg a világegyetem újra nem íródott nélküle és a családja nélkül. Wally végül visszatért, és megpróbálta tovább élni az életét, de hiába, a tragédia sajnos megtörtént. A Heroes in Crisis eseményei után új kalandra kísérjük az egykori Flasht, hogy megváltást nyerjen a kozmoszban, ami minden erejével el akarta pusztítani őt...
A Rebirth korszak sokak szerint méltatlanul bánt Wallyval, akit valóban végighúztak az írók a sárban, szóval tényleg nagyon ráfért már egy jó sztori. Legnagyobb megelégedésemre Lobdell nagyszerűen hozta a karaktert, hosszú ideje most először éreztem, hogy ez ugyanaz a Flash, aki Mark Waid és Geoff Johns történeteiben szerepelt. Kicsit olyan ez, mint amikor rommá vernek valakit egy boxmeccsen, de aztán talpra áll, és az utolsó körben kiütéssel legyőzi az ellenfelet. Más szóval a DC Univerzumnak előbb meg kellett semmisítenie Wally Westet, hogy aztán ismét az egekig szállhasson.
A másik dolog, ami abszolút pozitív irányba döntötte a mérleget, hogy a történetben nagy szerepet kap a sötét multiverzum, ami szerintem az utóbbi évek egyik legjobb ötlete volt a DC-nek, pontosabban inkább Scott Snydernek. Ha nem vagy tisztában a koncepcióval, akkor érdemes elolvasnod a Dark Nights Metal című eventet, de azért nagy vonalakban elmondom miről is van szó:
A multiverzum alatt létezik az úgynevezett sötét multiverzum, ami szó szerint rémálom világok halmaza. Minden esetben valaki, vagy valakik legnagyobb félelmeinek megtestesülései, ahol mindig a lehető legrosszabb forgatókönyv játszódik le. Viszont pontosan emiatt ezek a Földek nem stabilak, eleve pusztulása vannak ítélve, csakhogy aztán újak lépjenek a helyükbe. Legalábbis többnyire, a Flash Forwardban éppen az okozza galibát, hogy az egyik ilyen világ nem akar meghalni.
A sok pro után most következzen némi kontra, ugyanis a képregénynek egyértelműen vannak hibái. A Flash Forward másik legfontosabb szereplője Tempus Fuginaut, egy kozmikus entitás, aki... Izé... Nos, pont olyan mint bármelyik másik kozmikus entitás. Az ő dolga, hogy felügyelje a multiverzumok biztonságát és ne hagyja, hogy közülük bármelyik felborítsa a teremtés/pusztulás egyensúlyát. Vagy valami ilyesmi. Ezúttal a sötét multiverzum kerekedett felül, Tempus pedig Wallyt bízza meg, hogy rendezze a helyzetet. Ami viszont kimondottan irritáló, hogy minden használható információt elhallgat hősünk elől, mondván "neked kell rájönnöd", holott mindenkinek az lett volna az érdeke, hogy minél előbb elhárítsák a katasztrófát. Tempus mellesleg egyfajta narrátor szerepet is betölt, viszont összességében szerintem egy elég fantáziátlan karakter, vagy legalábbis még nem volt alkalma kibontakozni.
A másik negatívum, hogy nem igazán tudom ezt az egészet teljes értékű történetnek nevezni, mivel nem kapott tisztességes lezárást. A Flash Forward sokkal inkább egyfajta felvezető, amivel elkezdtek megágyazni a későbbi fontos eseményeknek. Magyarán ez csak amolyan teaser sztori, ha olvastad a Rebirth korszakból a Batman/Flash: The Button című kötetet, na az pont ilyen volt. Mindenesetre engem kissé bosszant, hogy így lógva hagyták az egészet, viszont nyilván ezzel akarják elérni, hogy megvegyem a folytatást is. Igazából egy szavam nem lehet, mert valószínűleg tényleg meg fogom.
Az illusztrációkat Brett Booth készítette, aki leginkább arról ismert, hogy Jim Leevel közösen alkották meg Backlash karakterét a Wildstorm Comicsnál. A rajzok igényesek, ami pedig kifejezetten megfogott, az Wally mimikája, melyben szintén korábbi önmagát véltem felfedezni. A Flash Forward vizuális részére bizony nem lehet panasz, tényleg nagyon-nagyon szép munka.
A történet végére Wally Westből a DC Univerzum legnagyobb hatalommal bíró karaktere vált, de vajon mit jelent mindez a későbbiekre nézve? Az viszont biztos, hogy ezeknek az eseményeknek az ismerete elengedhetetlen lesz, amikor hőseinkre rászakad a... Nos, még nem tudjuk pontosan mi. 2020 nagyon izgalmas év lesz képregények terén, szóval nem árt, ha naprakész vagy a témában. Ha nem akarsz lemaradni semmiről, kövesd a MetaComix blogot!
