Aki rendszeresen követ minket, az biztosan találkozott már Tom King nevével a blogon. Az írót főként Batman képregényei révén ismerhetik az olvasók, amik bizony rendesen megosztották a közönséget. A rajongók egy része egyenesen zseninek kiáltotta ki Kinget, míg mások jóformán pokolba átkozták a Sötét Lovag mellett töltött munkásságáért. A helyzet egészen hajmeresztő szintekig durvult, az író halálos fenyegetéseket is kapott, a 2018-as San Diego Comic Conon privát testőrnek kellett ügyelnie a biztonságára. A tavaly véget ért Heroes in Crisis című event szintén hasonló fogadtatásban részesült. Gondoltad volna, hogy írónak lenni ilyen veszélyekkel jár?
Amiben viszont egyetért a többség, az az, hogy a Mister Miracle az elmúlt évek egyik legfontosabb képregénye. Amíg nem olvastam azt hittem, hogy ez kontinuitás szempontjából értendő, és hogy majd történik benne valami, ami az egész DC Univerzumra hatással lesz. Kiderült azonban, hogy szó sincs ilyesmiről, ugyanis a Mister Miracle mint művészeti alkotás emelkedik a mainstream képregények fölé, és biztosíthatlak, hogy semmihez sem fogható, amit valaha olvastál. Mikor a történet végére értem nem is voltam benne biztos, hogy ez most kánon, avagy sem, de King 2018-ban megerősítette, hogy része a fő történetfolyamnak.
De kicsoda Mister Miracle, más néven Scott Free? A régi istenek között dúló viszály saját pusztulásukat idézte elő, hamvaikból azonban két új bolygó született: Az egyik Új Genezis, az új istenek hazája, ahol a jóságos Főatya uralkodik. A másik pedig a sötét, fortyogó Apokolipsz, a gonosz és rettegett Darkseid világa, ami leginkább a földön sokat emlegetett pokolhoz hasonlít. Darkseid le akarta igázni az egész univerzumot, és ehhez a világmindenség legveszélyesebb fegyverére vetett szemet: Az életellenes egyenletre, ami magát a reményt pusztítja el, és amivel bárkit az irányítása alá vonhat. Új Genezis és Apokolipsz között hosszú és véres háború robbant ki, míg egy nap megkezdődtek a béketárgyalások. A békéért azonban mindkét félnek komoly árat kellett fizetnie: A tárgyaló felek kicserélték nemrég született gyermekeiket. Így került Orion, Darkseid fia a paradicsomba, Scott Free, a Főatya fia pedig egyenesen a pokolba. Scott sosem adta fel a reményt, hogy egy nap megszökik Apokolipsz bugyraiból, míg egy nap, csodák csodájára, tényleg sikerült neki. Ezek után letelepedett a Földön, új életet kezdett, Mister Miracle néven, mint a világ legjobb szabadulóművésze, és házasságot kötött Big Bardával, a fúriák egyikével, aki valaha Darkseid egyik legjobb harcosa volt. Scottnak tehát mindene megvan, elsajátított minden trükköt, minden illúziót, minden szabaduló technikát... Csupán egy helyről nem szökött még meg: A halálból. Vajon képes rá? Hősünk kénytelen lesz megölni magát, hogy kiderüljön!
Ha valamit érdemes elolvasnod a Mister Miracle előtt, az Jack Kirby legendás New Gods című képregénye, de ha az említett nevekkel és fogalmakkal tisztában vagy, már az is bőven elég.
Először is muszáj kijelentenem, hogy Big Barda és Scott Free jelenleg az egyik legkedvencebb párosom, akikkel képregények lapjain valaha találkoztam. Tom King műve elsősorban a köztük zajló párbeszédekre épül, amiket ráadásul végtelenül abszurd helyzetekben bonyolítanak le a szereplők. Szerelmeseink csak normális, hétköznapi házas életre vágynak, csak az a gond, hogy ők maguk a legkevésbé sem egy átlagos házaspár. A történetben King több kedvelt témája is felbukkan: Depresszió, poszttraumás stressz, a gyerekvállalás felelőssége, valamint a félelem, hogy mi is elkövetjük ugyanazokat a hibákat, amiket a szüleink.
Mint feljebb írtam, a képregény része ugyan a DC kánonnak, de egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy mi az ami ebből tényleg megtörtént, és mi az, ami csak Scott fejében játszódott le. Az egész sztori egyetlen hatalmas, véget nem érő szorongás, amiről én személy szerint azt gondoltam, hogy az életellenes egyenlet egy mellékhatásaként fellépő hallucináció. Egy része biztosan az, egy része pedig biztos, hogy nem. King az olvasóra bízza, hogy eldöntse, mit jelent számára ez a történet, és nem biztos, hogy minden kérdésedre választ kapsz majd. És ez pont így van jól, garantálom, hogy még napokkal később is ezen fogsz rugózni.
A Mister Miracle illusztrációit Mitch Gerads készítette, aki a bevezetőt leszámítva majdnem végig tartotta az oldalanként 9 egyenlő panelre felosztott struktúrát. A képregényben legnagyobb örömömre helyet kapott a digitális művészet egy általam különösen kedvelt irányzata, a glitch art, amivel ezidáig teljesen érthetetlen módon sosem találkoztam a médiumon belül. Ha csíped az ilyesmit, a Mister Miracle neked való cucc, ha pedig bárki tud még példát hasonlóra, az ne legyen rest megírni nekem! :)
Ha képregények esetében valaha beszélhetünk szépirodalomról, akkor a Mister Miracle nagyon közel áll hozzá. Elvont, művészi és minden, csak nem egy szokványos szuperhősös képregény. Ha valami igazán különlegesre vágysz, mindenképp szerezd be!
Ha valamit érdemes elolvasnod a Mister Miracle előtt, az Jack Kirby legendás New Gods című képregénye, de ha az említett nevekkel és fogalmakkal tisztában vagy, már az is bőven elég.
Először is muszáj kijelentenem, hogy Big Barda és Scott Free jelenleg az egyik legkedvencebb párosom, akikkel képregények lapjain valaha találkoztam. Tom King műve elsősorban a köztük zajló párbeszédekre épül, amiket ráadásul végtelenül abszurd helyzetekben bonyolítanak le a szereplők. Szerelmeseink csak normális, hétköznapi házas életre vágynak, csak az a gond, hogy ők maguk a legkevésbé sem egy átlagos házaspár. A történetben King több kedvelt témája is felbukkan: Depresszió, poszttraumás stressz, a gyerekvállalás felelőssége, valamint a félelem, hogy mi is elkövetjük ugyanazokat a hibákat, amiket a szüleink.
Mint feljebb írtam, a képregény része ugyan a DC kánonnak, de egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy mi az ami ebből tényleg megtörtént, és mi az, ami csak Scott fejében játszódott le. Az egész sztori egyetlen hatalmas, véget nem érő szorongás, amiről én személy szerint azt gondoltam, hogy az életellenes egyenlet egy mellékhatásaként fellépő hallucináció. Egy része biztosan az, egy része pedig biztos, hogy nem. King az olvasóra bízza, hogy eldöntse, mit jelent számára ez a történet, és nem biztos, hogy minden kérdésedre választ kapsz majd. És ez pont így van jól, garantálom, hogy még napokkal később is ezen fogsz rugózni.
A Mister Miracle illusztrációit Mitch Gerads készítette, aki a bevezetőt leszámítva majdnem végig tartotta az oldalanként 9 egyenlő panelre felosztott struktúrát. A képregényben legnagyobb örömömre helyet kapott a digitális művészet egy általam különösen kedvelt irányzata, a glitch art, amivel ezidáig teljesen érthetetlen módon sosem találkoztam a médiumon belül. Ha csíped az ilyesmit, a Mister Miracle neked való cucc, ha pedig bárki tud még példát hasonlóra, az ne legyen rest megírni nekem! :)
Ha képregények esetében valaha beszélhetünk szépirodalomról, akkor a Mister Miracle nagyon közel áll hozzá. Elvont, művészi és minden, csak nem egy szokványos szuperhősös képregény. Ha valami igazán különlegesre vágysz, mindenképp szerezd be!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése