A Fumax váratlan bejelentéséről mit sem sejtve már hónapokkal ezelőtt megvásároltam a God of Thunder széria jelentős részét eredeti nyelven, ami mostanáig a polcomon pihent. A Complete Collection tartalmazza többek között a hamarosan magyarul is megjelenő God Butcher és Godbomb című sztorikat is. Meglepődve olvastam a Marvel Magyarország oldalán olyan kommenteket, hogy Thor unalmas karakter, valamint hogy csakis és kizárólag a filmeknek köszönhető a népszerűsége. Nos, aki ilyet írt, az még biztosan nem olvasta Jason Aaron képregényeit.
A Mennydörgés Istenét hatalmas dínom-dánom közepén találjuk. Hordószám fogy az ital, a teremben több nő jut egy férfira, mint amennyivel bárki elbírna. Ám nem tart sokáig az öröm: Egy hullát sodor partra a víz. A halott viszont nem akárki, hanem egy isten, akit kegyetlenül lemészároltak. Valaki halhatatlanokra vadászik, Thor arca pedig elsötétül, miközben felrémlik benne egy régi, ám annál élénkebb emlék: Ez csakis Gorr műve lehet!
Először is, hadd ragadjam meg az alkalmat, hogy elmeséljem Gorr, az Istenölő (kíváncsi vagyok hogy fordította a Fumax a God Butchert) mennyire zseniálisan kitalált ellenfél. A Thor képregények, mint azt tudjuk, mindig is a skandináv mitológiát vették alapul, így nem újdonság, hogy istenek szerepelnek bennük, de a hit és a vallás kényes kérdését nem érintették komolyabban. Főleg a Comics Code Authority idején erre aligha volt lehetőség, mivel hamar lecsaptak volna rá a cenzorok. Aaron ezzel szemben páros lábbal állt bele a témába: Gorr egyetlen motivációja nem más, mint a színtiszta istengyűlölet, miután úgy érzi azok cserben hagyták őt és népét. Amikor még manapság is olyan hírekkel szembesülünk, hogy a lengyeleknél Harry Potter könyveket égetnek, vagy hogy meghiúsították a Second Coming kiadását, el sem merem képzelni mit szólhattak a vallásfanatikusok a God of Thunder szériához. Az viszont biztos, hogy aki akarna, az bőven találna rajta támadási felületet, szóval csodálom, hogy Aaron munkássága nem generált különösebb tömeghisztériát, vagy ha mégis, én nem tudok róla. Mindenesetre nem hiszem, hogy Gorr valaha is tiszteletét teszi az MCU-ban, mert az arra hajlamosaknál könnyen lehet, hogy kivágná a biztosítékot. Kár, mert a sztori zseniális, elgondolkodtató, mi pedig állati szerencsések vagyunk, hogy a Fumax jóvoltából magyarul is megjelenik.
A történet egyébként sokat ugrál az időben, láthatjuk a fiatal (a pörölyre még méltatlan) Thort, a jelenbéli Thort, valamint a jövőbéli öreg Thort is, ahogy szembeszállnak az Istenölővel. Support cast nem igazán van, a Mennydörgés Istene ezúttal csak magára számíthat, habár válaszokért kutatva felkeresi Lord Librariant, vagyis a Könyvtárost, aki a Mindentudás Csarnokának őrzője. Ez utóbbi szintén Jason Aaron saját karaktere. A történet végén Thor jövőbeli unokái is felbukkannak.
A folytatásban Aaron elkezdte felvezetni a War of Realms című eventet, ami egyébként egészen elképesztő, tudatos képregényírásból 5-ös. Az író ugyanis már 2014-ban tudta milyen irányba akarja majd terelni az eseményeket 2019-ben. Hogy a Fumax vajon ezeket a sztorikat is kiadja-e, arról sajnos nincs információm, de szerintem érdemes: Malekith ugyanis megszökött a holtak birodalmából, kegyetlenkedésétől még saját népét sem kíméli. A fenyegetésre válaszolva új szövetség születik: A Birodalmak Ligája, amiben minden világból egy harcos képviselteti magát. A történet kifejezetten erős, ráadásul Malekith karakterét és könyörtelenségét is sikerült remekül kihangsúlyozni.
Az Istenölőről szóló történetek illusztrációt a horvát Esad Ribićnek köszönhetjük, akit a magyar olvasók a korábban szintén Fumax gondozásában megjelent Loki minisorozat révén ismerhetnek. A God of Thunder ebből a szempontból is mestermű, a képek egyszerűen lélegzetelállítóak, gyönyörűek, a kicsit fakóbb színvilág pedig kiválóan passzol a sztorihoz. A fantasy stílus minden kedvelője elégedetten fogja lapozgatni a képregényt, szinte már meg sem érdemeljük (na jó, de). A hatodik fejezetben beköszönt Butch Guice is, ebben a nagyon fontos részben ismerjük meg Gorr eredettörténetét. A váltás a megváltozott környezet miatt egyáltalán nem zavaró, a hetedik fejezettől pedig ismét Ribićnél volt a labda. A tizenharmadik részben, ahol Malekith visszatérése kezdődik Ron Garney ragadott ceruzát, akinél kifejezetten szórakoztatónak éltem meg a különböző mitológiai lények ábrázolását. A tizenkettedik, Once Upon a Time in Midgard című one shot Nic Klein érdeme.
A God of Thunder sorozat a valaha volt egyik legszórakoztatóbb olvasmányom, őszintén remélem, hogy rengeteg fogy majd a keménytáblás Fumax kötetekből, és előbb-utóbb a teljes szériát kiadják. Addig is keresd a Mennydörgés Istenét a kiadó webshopján!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése