Az Immortal Hulk első „Or is He Both?” című TPB-jéről már írtam korábban, Al Ewing és Joe Bennett közös szerelemgyermeke kimondottan sikeresen indult, miután mind az olvasók, mind a kritikusok az egyik-ha nem a legizgalmasabb jelenleg futó Marvel címnek választották, ami a 2018-as Fresh Start kezdetével látott napvilágot. A napvilágot azonban most igyekszünk minimálisra csökkenteni, hiszen a halhatatlan szörnyeteg csak éjszaka bújik elő. Az alkotók az első 5 számban sikeresen megteremtették a nyomasztó alaphangulatot, emellett azt is egyértelművé tették, hogy az Immortal Hulk sem a korábbi inkarnációkhoz, sem más képregényekhez nem hasonlítható. Ha pedig azt hitted, hogy a sorozatot nem lehet már tovább fokozni, akkor tévedtél.
A „Green Door” után az első szó, ami elhagyta a számat, az a „kegyetlen”. Egy szuszra ledaráltam az egészet, egyszerűen nem lehetett lerakni. Az Ewing/Bennett páros a kezdeti sikerek után érezhetően egyre könnyebben találja meg a saját hangját, az eredmény pedig végtelenül súlyos. Képregényolvasóként az egyik legostobább sztereotípiák egyikének tartom, amikor azzal skatulyázzák be a két vezető mainstream képregénykiadót, hogy a Marvel csak lightos lehet, a DC meg szükségszerűen dark. Az Immortal Hulk ennek egyik ékes cáfolata. Sokszor már indokolatlanul brutális, az első részhez képest most sokkal nagyobb szerepet kaptak a gore elemek, szóval aki csípi az ilyet, az szeretni fogja.
A sorozat szerintem könyörög egy filmfeldolgozásért, de azt már alsó hangon csak R rating mellett lehetne megvalósítani, valamint az is biztos, hogy Mark Ruffalo arca már túl kedves lenne hozzá. Mert az Immortal Hulk nem kedves, nem kegyelmez, a második részben vicceskedésnek már nyoma sem volt. Ízig-vérig hardcore cucc.
Az első rész végén a kórházban, ahol Hulk és Sasquatch összecsapott négy ember is életét vesztette az ütközet következtében. Banner feltámadása többé nem titok, többen is a keresésén fáradoznak, de nem mindenkinek békések a szándékai. Carol Danvers, vagyis Marvel Kapitány vezetésével a Bosszúállók Banner útját állják, a harc elkerülhetetlen.
De hogy lehet ártalmatlanítani egy olyan Hulkot, aki nem csak erősebb mint volt, de ráadásul halhatatlan is? Mindeközben a Bosszú Angyalainál sokkal sötétebb erők is munkálkodnak...
Joe Bennett hozza az első részben megkezdett minőséget, az Immortal Hulk vizuális szempontból is az egyik kedvenc jelenleg futó Marvel címem. Egy dolgot szeretnék külön is kiemelni, ez pedig She-Hulk ábrázolása. Az általam ismert képregényekben Jennifer Walters megtartotta nőies vonásait átváltozásai során-aminek valójában nem volt sok értelme, soha nem is rajongtam különösebben a „szexi Hulkért”, a női szuperhősökön perverz módon élvezkedő, túltolt erotikától csöpögő képregényes illusztrációkért meg még annyira sem. Bennett tudatosan szembement ezzel és őt is szörnyeteg képében rajzolta meg, ami számomra sokkal szimpatikusabb, úgy érzem a XXI. században ilyen karakterek esetén sokkal nagyobb létjogosultsága van a torz külsőnek, mint az indokolatlanul duzzadó melleknek.
Az Immortal Hulkról továbbra is csak azt tudom mondani, hogy egyszerűen fantasztikus, az Ewing-Bennett párost biztosan sokáig emlegetni fogják az iparban. A sorozat 3. része a sokatmondó „Hulk in Hell” címmel jelenik meg Május 26-án, ami a 11-ediktől a 16-odik számig tartalmazza majd a halhatatlan zöld szörnyeteg kalandjait. Az eddigiek után azt mondom, hogy vétek lenne kihagyni!
A cikkemet a Marvel Magyarország oldalán is megtalálhatjátok.
I already wrote an artice about the first TPB of The Immortal Hulk called „Is He Both?”. The lovechild of Al Ewing and Joe Bennett became popular really fast, it was praised by both fans and critics as one of the best ongoing Marvel titles in the publisher’s „Fresh Start” relaunch initiative. The creators already set up the dark mood of the series and they also made it clear, that Immortal Hulk is nothing like the previous incarnations and it’s also not like other comic books. If you thought they can’t surpass the beginning, you were wrong.
The first thing that came out of my mouth when I finished The Green Door was „savage”.
I had read it all at once, just couldn’t put it down. Due to their immediate success the Ewing/Bennett team seems to find their tone even easier than they did in first volume. The result is pretty hardcore. As a comic fan I always hated the stereotype, that Marvel is light while DC is neccesarily dark. Immortal Hulk refused that statement. Sometimes it’s brutal beyond reason, you can find a lot more gore stuff than in the first volume, so if you are OK with that you are going to like this. The series is screaming for a movie adaptation, but it couldn’t be done below R rating and Mark Ruffalo would be too nice for the role. Because the Immortal Hulk is not nice, it shows no mercy and you can’t find any funny parts in the second volume. It’s quite serious stuff.
At the end of the first volume four people died in the conflict between the Hulk and the Sasquatch. Banner’s resurrection is not a secret anymore, everyone is looking for him.
The Avengers led by Carol Danvers aka. Captain Marvel tried to stand in Banner’s way. Fight was anavoidable. But how do they stop the Hulk, who’s not just stronger, but also Immortal? Meanwhile there are much darker forces in work, than the Avengers...
Bennett bringed the same quality he did in the first volume. The only thing I’d like to highlight is the presentation of the She-Hulk. In the comics I know Jennifer Walters kept her soft, feminine features when she transformed - which made no sense at all, I never was a fan of the „sexy Hulk”, and I really, realy hate perverted, disgusting, over-sexualized presentation of female superheroes. Joe Bennett did the exact opposite, he drew her as a monster just like the Hulk. I liked this approach a lot more than oversized boobs.
All I can say is The Immortal Hulk is still incedibly good, the Ewing/Bennett duo is going to be praised for a long time in the industry. The third volume „Hulk in Hell” is coming on the 26th of May, which collects issues 11-16.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése