A magyar olvasók Charles Soule nevét főként Star Wars képregények révén ismerhetik, amikből van, ami nálunk is megjelent. A Darth Vader: A Sith Sötét Nagyura az utóbbi idők egyik legpozitívabb visszhangot hozó Star Wars képregénysorozata, emellett írt már Poe Dameronról, Landoról, valamint Obi-Wanról és Anakinról is. A Marvelnél 2014-től ő felelt She-Hulk, 2015-től pedig Daredevil kalandjaiért. A 2014-es megjelenésű, 4 részből álló Death of Wolverine nem titkolt célja az volt, hogy drámai módon vessen véget az adamantium karmú mutáns életének. Vajon sikerült?
Logan sebezhetővé vált, öngyógyító képessége nincs többé. Karmait is csak szörnyű sérülések árán tudja használni, sebei ráadásul könnyen el is fertőződhetnek. És ha mindez még nem lenne elég, valaki vérdíjat tűzött ki a fejére. Rozsomáknak menekülnie kell, de sehol sincs biztonságban. Átlagosnál hosszabb élete során rengeteg ellenséget szerzett, de ezúttal vajon ki akarja őt elkapni és miért?
Ha valakit esetleg érdekelnek a történet előzményei, úgy érdemes beszerezni a Wolverine: Hunting Season, valamint a Killable című Paul Cornell képregényeket is. Ezeket azonban bármikor pótolhatjuk, a Death of Wolverine önmagában is élvezhető, rendelkezésünkre bocsátja a szükséges infókat, a tie-inek sem kötelezőek.
Ha valamiért levonnék néhányat az egyébként magas pontszámból, az az, hogy a cím előre lelövi a végkimenetelt, ami így sajnos nem üt akkorát. Ez kb. olyan, mintha egy Trónok Harca epizódnak az lenne a neve, hogy „xy halála”. Hova így a meglepetés? Értem én mit akartak ezzel a készítők, de míg Supermannél, aki a reményt szimbolizálja ez tök jól működött (Death of Superman), addig Rozsomák esetében már kevésbé. Emellett azt is tudjuk, hogy a képregények világában a halál semmit nem jelent, ezt egykor maga Stan Lee is megerősítette. Egy ilyen sztorinak akkor lett volna igazán súlya, ha vagy 10 évre jegelik a karaktert, ehelyett 2018-ban, 4 év elteltével viszonylag hamar visszahozták az életbe. Viszont szó sincs arról, hogy ne örülnénk ennek, hiszen Rozsomák a legizgalmasabb Marvel karakterek egyike, mi pedig bármikor szívesen olvasunk róla. Ha kíváncsi vagy a folytatásra, akkor érdemes beszerezned a Return of Wolverine és a Hunt for Wolverine képregényeket is.
A support cast meglehetősen szegényes, célkeresztet viselni a hátunkon bizony magányos teher. Az X-ek közül egyedül Kitty Pryde (Árnymacska) tűnik fel, valamint Reed Richards (Mr. Fantastic) a Fantasztikus Négyesből. Ellenfelekből már inkább kijutott, viszont ha mindet megnevezném, akkor a cím mellett már túl könnyű lenne összerakni a sztorit, ez viszont továbbra is az olvasó kiváltsága, amit én igyekszek tiszteletben tartani.
Az artwork a képregény egyik legerősebb része, ami egy ilyen fontos karakter életét lezáró történetnél el is várható, még ha csak ideiglenes is. Steve McNiven nagyszerű választásnak bizonyult, akinek az első Polgárháború mellett ez az egyik legjelentősebb munkája. A borítók is igazán kreatívak, az utolsó lezáró epizódé nekem külön személyes kedvencem lett.
A Death of Wolverine ajánlott olvasmány mindenkinek, aki nem csak az X-Men tagjaként, hanem szólóban is szereti a karaktert. Az utolsó oldalak után viszont ne itassuk az egereket, hiszen mint fentebb is írtam Logan nem örökre köszönt el tőlünk, sőt - azóta már volt néhány nem kevésbé izgalmas szereplése, Gerry Duggan pedig nemrég kozmikus szintre emelte az eseményeket a jelenleg futó Wolverine: Infinity Watch lapjain. Hogy mi sül ki ebből? Fogalmam sincs! De hogy idén még hallani fogunk róla, az fix!
Hungarian readers mostly know Charles Soule due to Star Wars comics, which were also released in our language. Darth Vader: The Dark Lord of the Sith is one of the most critically acclaimed Star Wars runs in recent memory, but he also wrote stories about Poe Dameron, Lando, Obi-Wan and Anakin. From 2014 he was responsible for the adventures of She-Hulk, and from 2015 Daredevil as well. It was no secret, that the goal of Death of Wolverine (2014) was to end the life of the adamantium clawed mutant in a dramatic way. Was it successful?
Logan became vulnerable, his healing factor is no more. Now he can only use his claws for a price of serious injuries, that can also get infected if he’s not careful. And if that’s not enough, he got a bounty on his head. Wolverine has to run, he’s not safe anywhere. He made many enemies during his abnormally long life, but who wants to get him this time and why?
If you want to learn about the events leading to Death of Wolverine you should also get Wolverine: Hunting Season and Wolverine: Killable from Paul Cornell. But you can do that anytime, Death of Wolverine is enjoyable on it’s own, it fills you in with the details, tie-ins are also optional.
I have to deduct a few points from the overall high score because the title spoils the outcome which is not going to hit you that hard enough. It’s like naming a Game of Thrones episode „The Death of XY”. Where’s the surprise? I get what the creators wanted, this worked very well with Superman, who’s the symbol of hope, but in case of Wolverine... not so much. And we also know that death means nothing in the world of comic books, even Stan Lee pointed this one out. This story could have more weight if they put the character on ice for ten years or more, but they bringed him back just four years later, which is pretty early. But we don’t mind at all, we love Wolverine, and we like to read about him as much as we can. If you’re interested in the sequels you should also get Return of Wolverine and Hunt for Wolverine.
The support cast is quite short, wearing cross-hairs on our back is a lonely burden. The comic only features Kitty Pryde (Shadowcat) from the X-Men and Reed Richards (Mr. Fantastic) from the Fantastic Four. There are many villains though, but I can’t name them all, it would be too easy to guess the plot due to the title, which is the ultimate spoiler itself. Exploring the story is still the right of the reader and I try to respect that.
The artwork is one of the strongest parts of the comic, but I think this is hardly a high expectation, when they try to end the life of such an important character, like Wolverine. Steve McNiven was the perfect choice for this, Death of Wolverine is one of his most notable works besides the first Civil War. The covers are also very creative, the last one became my personal favorite.
I recommend Death of Wolverine for everyone, who likes the character in solo, and not just as the member of the X-Men. And don’t cry once you finished the story, Wolverine is not gone forever, in fact he had some quite enjoyable comics since. Not to mention that Gerry Duggan bringed the character on a cosmic level on the pages of the ongoing Infinity Watch. Where this goes? I have no idea! But we are going to hear about it soon, that’s for sure!
Brian Michael Bendis tipikus példája az úgynevezett „hit or miss” íróknak, vagyis vagy nagyon szeretik a műveit, vagy egyáltalán nem, köztes átmenet nincs. A DC Comicsnál nemrég átvette a kék nagyágyú mindkét képregényét, vagyis a Supermant és az Action Comics-t is, a rajongók viszont sajnos nincsenek túlzottan elragadtatva az eddigi teljesítményétől, még petíciót is kezdeményeztek a leváltására. A Marvel olvasók már inkább szeretik munkásságát, az Ultimate Spider-Man sokak szerint minden idők legjobb Pókember sorozata, neki köszönhetjük Miles Moralest, a Mutánsvilág, eredeti címén House of M pedig a 2000-es évek egyik legjelentősebb crossover eventje, melynek történései későbbi képregényekre is hatással voltak.
A Bosszú Angyalai: Káosz (Avengers Disassembled) eseményei során a Skarlát Boszorkány irányíthatatlanná vált, ami az egész világra veszélyt jelent. Xavier professzor tanácsot hív össze, ahova a Bosszúállók és az X-ek tagjait is meghívta, hogy orvosolják a problémát. A lehetséges megoldások között még a legrosszabb eshetőség is felmerült. Mi lesz a Skarlát Boszorkány sorsa? És vajon mit szól mindehhez bátyja, Higanyszál, valamint apja, Magneto?
Ha valamit egyértelművé kívánt tenni Bendis a House of M megírásakor az az, hogy miért a Skarlát Boszorkány az egyik legerősebb Marvel karakterek egyike, akinek ráadásul végtelen kövekre sincs szüksége a valóság átformálásához. Az író egyébként egészen érdekes filozófiai kérdéseket is boncolgat, például valódi boldogság-e az, amikor mindent megkapsz, amit valaha akartál, de cserébe minden odalesz, aki vagy? Bizony el lehet ezen merengeni, mi pedig szeretjük a mélyebb tartalommal bíró képregényeket. A fentebb konkrétan megnevezett karakterek mellett szerepel még Rozsomák, Küklopsz, Amerika Kapitány, Vasember, Sólyomszem, Pókember, szóval bőven kijutott a közönségkedvencekből.
A House of M világát később az 58163-as földnek nevezték el. Az M betű egyébként a Magnus rövidítése, ami Magnetora és családjára utal. Épp ezért a Mutánsvilág nem kimondottan szerencsés fordítása a címnek, ugyanakkor értjük mire gondoltak a fordítók, amikor emellett döntöttek. A fentebb említett A Bosszú Angyalai: Káosz című képregényt - ami ugyancsak Bendis műve - mindenképp érdemes elolvasni a Mutánsvilág előtt, ezek után pedig lehet is ugrani a Messiáskomplexusra, ami szintén megjelent magyar nyelven. Újoncoknak ezt az olvasási sorrendet ajánljuk.
A francia származású rajzoló, Olivier Coipel egyik, ha nem a legjelentősebb munkája a House of M. A stílusa sok tekintetben hagyományos, az összhatás viszont mégis modern érzést kelt. Ami nekem a leginkább bejött vizuális szempontból, azok a képregénybe ágyazott újság-foszlányok, aminek részleteibe sokat fektetett az alkotó, mintha tényleg egy valódi napilap lenne az 58163-as Földről.
A Mutánsvilág fontos mérföldkő a Marvel Univerzumban, amit minden rajongónak érdemes beszereznie, már csak azért is, mert előbb utóbb más képregényekben is találni fogsz utalásokat Bendis művére. Ráadásul most a teljes eventet bezsákmányolhatjátok a Nagy Marvel Képregénygyűjtemény részeként egyetlen keménytáblás kötetben, a külföldi puhafedeles ár feléért. Ne hagyjátok ki!
Brian Michael Bendis is the perfect example for a hit or miss writer, people either like him a lot, or not at all. He took over both titles of the big blue boy-scout recently at DC, Superman and Action Comics as well, but fans are not entirely happy about it, they even started a petition to remove him. Marvel fans on the other hand like him for his work, Ultimate Spider-Man was praised by many as one of the best Spidey runs of all time, he gave us Miles Morales and House of M was one of the most important comic book events of the 2000’s, which had a huge effect on the publisher’s other titles as well.
In Avengers: Disassembled the Scarlet Witch became uncontrollable and a threat to the whole world. Professor Xavier invites the members of both the Avengers and the X-Men to find a solution to this problem. Even the worst scenario was mentioned as an option. What’s going to be the fate of the Scarlet with? And how does his brother, Quicksilver and his father, Magneto feel about this?
If Bendis tried to make a point with House of M, it was to show us why the Scarlet Witch is one of the most powerful beings of the Marvel Universe. She doesn’t even need the infinity stones to change reality. The writer also tried to approach some pretty interesting philosophical questions. Is it real happiness, when you get everything you ever wanted, but lose everything that makes who you are in return? That made me think for a while, and I have to say I like comics with a deeper meaning. Besides the characters named above there are many fan favorites starring: Iron Man, Spider-Man, Wolverine, Cyclops, Hawkeye and so on.
The world of House of M was named as Earth 58163. The M in the title refers to Magneto and his family. The hungarian version was translated as „Mutant’s World”, which is not really the best choice, but I get what they tried to say with this. For newbies I’d like to recommend this reading order:
- Avengers Disassembled (also from Bendis)
- House of M
- Messiah Complex
This comic is probably the most important work of the french illustrator, Olivier Coipel. His style is kinda traditional, but also give you a modern feeling. The most visually stunning parts of the comic are the newspaper pieces, that are so detailed, it’s like you’re holding an actual newspaper from Earth 58163.
House of M is an important milestone of the Marvel Universe, that every fan should get. Especially because sooner or later you’ll find references to it in other comics. You can also buy the full event as part of the Marvel Graphic Novel Collection for half the price of the paperback edition. Don’t miss it!
James Tynion IV nagysikerű Rebirth sorozata a Detective Comics 981. számával véget ért. A DC igyekezett kitölteni a hézagot, hogy a bűvös 1000. számnál indíthassák újra a trade kiadások számlálóját, így azok ismét volume 1-től kezdődnek, míg a füzeteket, amiket ezekbe gyűjtenek továbbra is változatlanul jegyzik, tehát lesz Detective Comics 1001, 1002, és így tovább. Az 1000. számot szénné is promózta a kiadó, elképesztő mennyiségű és minőségű borítóvariáns született, a rajongók pedig óriási izgalommal várták, hogy Peter J. Tomasi átvegye a nagy múltú szériát. A James Robinson által készült számokat 988-993-ig viszont lehet jobb lett volna inkább kihagyni.
Mi az, ami bármilyen képregényes élményt hazavághat? Leginkább az, ha van egy ismertebb karakter egy már megszokott, rá jellemző személyiséggel, majd egy író keze alatt hirtelen elkezd szokatlanul, már-már furcsán viselkedni. Pontosan ez történt a Deface the Face-ben, amelyben Batman és Kétarc összecsapásának, később pedig társulásának lehetünk szemtanúi.
A történet önmagában akár még jó is lehetett volna, hiszen minden adott volt hozzá. Az első oldalon mindjárt egy bűnügyi helyszínen találjuk magunkat Jim Gordon társaságában, ahol egy felderítendő gyilkosság vár a Sötét Lovagra. Robinson legalább komolyan vette a detektív szálat, ezért az egy dologért megérdemel egy piros pontot. A holttesten semmi furcsaság nincs azon kívül, hogy két különböző pisztollyal lőtték le, Batman mégis ragaszkodik hozzá, hogy megoldja az ügyet.
Amin ténylegesen elvérzett a képregény, azok a dialógusok, márpedig egy olyan médiumnál, ami párbeszédekre épül ez végzetes hiba. Batman indokolatlanul sokat pofázik, ráadásul olyan dolgok is elhagyják a száját, amik egyáltalán nem jellemzőek rá. A legkínosabb az, amikor keménykedik, menőzni próbál, beszólogat, amivel nem tudom mit akart az író, de az biztos, hogy visszafelé sült el. Az ilyen mondatok közül a legcikibb, amikor a Kétarccal való harc közben azt mondja: „I’ve battled new gods man!”, vagyis „Én új istenekkel harcoltam ember!”. Tessék? „Ember”? Mi ez a megszólítás? Batman nem beszél így. Soha, semmilyen körülmények között. Pontosan ugyanúgy, ahogy nem használja az „hombre”, a „csávó”, de még a „faszikám” kifejezéseket sem.
Később aztán csak még inkább a szememet forgattam, amikor kiderült mi történt pontosan, kinek mi a valódi szerepe, mi a motivációja a történetben. Ez az egyik legbénább, legösszecsapottabb Batman képregény, amit valaha olvastam és valószínűleg az egyik legkevésbé kedvencem. Milyen detektív sztori az, ahol egyszerűen nem éri meg kivárni, amíg megoldódik a rejtély? Milyen csattanó az, ami nem csattan? Hát pont ilyen.
Stephen Segovia és Carmine Di Giandomenico rajzai jól sikerültek, a borító különösen pofás, az interior oldalak is nagyon szépek. Mindenesetre a művészek minden próbálkozása is kevésnek bizonyult ahhoz, hogy megmentsék a képregényt. Erre van az a kifejezés, hogy „szarból várat építeni”. Azért mindenképp jár az elismerés, hogy legalább megpróbálták.
A Detective Comics Vol 9. sajnos pontosan az, aminek tűnik. Töltelék a fontos események között, hogy legalább addig is adjanak ki valamit, amíg Tomasi átvette a szériát. Ezért viszont kár volt papírt pazarolni, megvenni pedig még annyira sem érdemes. Reméljük, hogy a júniusban megjelenő Detective Comics #1000 Deluxe Edition, valamint a szeptemberben újrainduló Detective Comics Vol 1. már úgy adja vissza kedvenc hősünket, ahogyan szeretjük.
The acclaimed Rebirth series of James Tynion IV was finished with Detective Comics #981. DC tried to fill the gasp between that and #1000, so they can relaunch the trades of the title with volume one after they reached the magic number. Meanwhile they keep counting issues, so threre’s going to be #1001, #1002, and so on. The publisher promoted the hell out of Detective Comics #1000, there were also countless beautiful variant covers made. Meanwhile fans couldn’t wait for Peter J. Tomasi to take over the series. However, the issues from #988-#993 written by James Robinson should be avoided.
What can ruin any comic book? Mostly there’s a protagonist, that everyone knows with a familiar personality. Then comes a new writer, who doesn’t understands him/her and our hero starts to act weird, maybe even strange. Deface the Face, the story about the fight, then later the team-up between Bats and Two-Face is the perfect example for that.
The story could have been good actually. On the first page we find ourselves in the company of Jim Gordon, a dead body, and a murder case waiting for the Dark Knight to solve. The writer deserves appreciation that at least he tried to give us an actual detective story. There’s nothing strange about the victim, besides he was killed with two different guns. Batman insists to investigate anyway.
The weakest part of the whole thing are the dialogues, and in case of comic books that’s quite a fatal mistake. Batman talks too much for no reason and what comes out of his mouth is not like him at all. The worst part is when he poses as the tough guy, quips, I don’t know what Robinson thought when he wrote this, but it just doesn’t work. The cringiest part was when Batman said „I’ve battled new gods man!” to Two-Face. Excuse me? „MAN”??? What the hell? Batman never talks like that. Not under any circumstances. Just as he doesn’t use the words „hombre”, „dude”, or „hermano” either.
I’ve been rolling my eyes even more when I found out the actual role of the characters and their real motives in the story. This is one of the lamest, rough and ready Batman books I’ve ever read and one of my least favorites. How can you call this „Detective Comics”, when the mystery is not worth solving? The whole point of the thing just doesn’t work.
The illustrations of Stephen Segovia and Carmine Di Giandomenico are pretty good though. The cover is cool, the interior pages are also very nice. Sadly, this couldn’t save the comic. There’s a saying in Hungary: „You can’t build a castle out of crap”. But at least they tried.
Detective Comics Vol. 9 is exactly what it seemed to be. A filler between the more important stories, so DC could publish something until Tomasi took over the series. It was not worth to waste paper for this and it’s worth to buy even less. Let’s hope Detective Comics #1000 Deluxe Edition and Detective Comics Vol. 1 will give us the Dark Knight we deserve. The first is coming in June and the latter is going to be relaunched in September.
Az Immortal Hulk első „Or is He Both?” című TPB-jéről már írtam korábban, Al Ewing és Joe Bennett közös szerelemgyermeke kimondottan sikeresen indult, miután mind az olvasók, mind a kritikusok az egyik-ha nem a legizgalmasabb jelenleg futó Marvel címnek választották, ami a 2018-as Fresh Start kezdetével látott napvilágot. A napvilágot azonban most igyekszünk minimálisra csökkenteni, hiszen a halhatatlan szörnyeteg csak éjszaka bújik elő. Az alkotók az első 5 számban sikeresen megteremtették a nyomasztó alaphangulatot, emellett azt is egyértelművé tették, hogy az Immortal Hulk sem a korábbi inkarnációkhoz, sem más képregényekhez nem hasonlítható. Ha pedig azt hitted, hogy a sorozatot nem lehet már tovább fokozni, akkor tévedtél.
A „Green Door” után az első szó, ami elhagyta a számat, az a „kegyetlen”. Egy szuszra ledaráltam az egészet, egyszerűen nem lehetett lerakni. Az Ewing/Bennett páros a kezdeti sikerek után érezhetően egyre könnyebben találja meg a saját hangját, az eredmény pedig végtelenül súlyos. Képregényolvasóként az egyik legostobább sztereotípiák egyikének tartom, amikor azzal skatulyázzák be a két vezető mainstream képregénykiadót, hogy a Marvel csak lightos lehet, a DC meg szükségszerűen dark. Az Immortal Hulk ennek egyik ékes cáfolata. Sokszor már indokolatlanul brutális, az első részhez képest most sokkal nagyobb szerepet kaptak a gore elemek, szóval aki csípi az ilyet, az szeretni fogja.
A sorozat szerintem könyörög egy filmfeldolgozásért, de azt már alsó hangon csak R rating mellett lehetne megvalósítani, valamint az is biztos, hogy Mark Ruffalo arca már túl kedves lenne hozzá. Mert az Immortal Hulk nem kedves, nem kegyelmez, a második részben vicceskedésnek már nyoma sem volt. Ízig-vérig hardcore cucc.
Az első rész végén a kórházban, ahol Hulk és Sasquatch összecsapott négy ember is életét vesztette az ütközet következtében. Banner feltámadása többé nem titok, többen is a keresésén fáradoznak, de nem mindenkinek békések a szándékai. Carol Danvers, vagyis Marvel Kapitány vezetésével a Bosszúállók Banner útját állják, a harc elkerülhetetlen.
De hogy lehet ártalmatlanítani egy olyan Hulkot, aki nem csak erősebb mint volt, de ráadásul halhatatlan is? Mindeközben a Bosszú Angyalainál sokkal sötétebb erők is munkálkodnak...
Joe Bennett hozza az első részben megkezdett minőséget, az Immortal Hulk vizuális szempontból is az egyik kedvenc jelenleg futó Marvel címem. Egy dolgot szeretnék külön is kiemelni, ez pedig She-Hulk ábrázolása. Az általam ismert képregényekben Jennifer Walters megtartotta nőies vonásait átváltozásai során-aminek valójában nem volt sok értelme, soha nem is rajongtam különösebben a „szexi Hulkért”, a női szuperhősökön perverz módon élvezkedő, túltolt erotikától csöpögő képregényes illusztrációkért meg még annyira sem. Bennett tudatosan szembement ezzel és őt is szörnyeteg képében rajzolta meg, ami számomra sokkal szimpatikusabb, úgy érzem a XXI. században ilyen karakterek esetén sokkal nagyobb létjogosultsága van a torz külsőnek, mint az indokolatlanul duzzadó melleknek.
Az Immortal Hulkról továbbra is csak azt tudom mondani, hogy egyszerűen fantasztikus, az Ewing-Bennett párost biztosan sokáig emlegetni fogják az iparban. A sorozat 3. része a sokatmondó „Hulk in Hell” címmel jelenik meg Május 26-án, ami a 11-ediktől a 16-odik számig tartalmazza majd a halhatatlan zöld szörnyeteg kalandjait. Az eddigiek után azt mondom, hogy vétek lenne kihagyni!
A cikkemet a Marvel Magyarország oldalán is megtalálhatjátok.
I already wrote an artice about the first TPB of The Immortal Hulk called „Is He Both?”. The lovechild of Al Ewing and Joe Bennett became popular really fast, it was praised by both fans and critics as one of the best ongoing Marvel titles in the publisher’s „Fresh Start” relaunch initiative. The creators already set up the dark mood of the series and they also made it clear, that Immortal Hulk is nothing like the previous incarnations and it’s also not like other comic books. If you thought they can’t surpass the beginning, you were wrong.
The first thing that came out of my mouth when I finished The Green Door was „savage”.
I had read it all at once, just couldn’t put it down. Due to their immediate success the Ewing/Bennett team seems to find their tone even easier than they did in first volume. The result is pretty hardcore. As a comic fan I always hated the stereotype, that Marvel is light while DC is neccesarily dark. Immortal Hulk refused that statement. Sometimes it’s brutal beyond reason, you can find a lot more gore stuff than in the first volume, so if you are OK with that you are going to like this. The series is screaming for a movie adaptation, but it couldn’t be done below R rating and Mark Ruffalo would be too nice for the role. Because the Immortal Hulk is not nice, it shows no mercy and you can’t find any funny parts in the second volume. It’s quite serious stuff.
At the end of the first volume four people died in the conflict between the Hulk and the Sasquatch. Banner’s resurrection is not a secret anymore, everyone is looking for him.
The Avengers led by Carol Danvers aka. Captain Marvel tried to stand in Banner’s way. Fight was anavoidable. But how do they stop the Hulk, who’s not just stronger, but also Immortal? Meanwhile there are much darker forces in work, than the Avengers...
Bennett bringed the same quality he did in the first volume. The only thing I’d like to highlight is the presentation of the She-Hulk. In the comics I know Jennifer Walters kept her soft, feminine features when she transformed - which made no sense at all, I never was a fan of the „sexy Hulk”, and I really, realy hate perverted, disgusting, over-sexualized presentation of female superheroes. Joe Bennett did the exact opposite, he drew her as a monster just like the Hulk. I liked this approach a lot more than oversized boobs.
All I can say is The Immortal Hulk is still incedibly good, the Ewing/Bennett duo is going to be praised for a long time in the industry. The third volume „Hulk in Hell” is coming on the 26th of May, which collects issues 11-16.
A DC Univerzum iránti rajongásomat 99%-ban Paul Dininek köszönhetem, és ezzel valószínűleg nem vagyok egyedül. Az ő írói zsenialitásának gyümölcse a Batman: A Rajzfilmsorozat, a Superman: A Rajzfilmsorozat, a Batman Beyond, valamint más produkcióknál is besegített, vagy jelen volt, mint producer. Dini egyedülálló módon modernizálta a szuperhős-rajzfilmek világát egy érettebb, felnőttebb hangszínt megütve, miközben ügyelt arra, hogy a végeredmény a fiatalabb generációk számára is fogyasztható legyen. Munkássága máig kiemelkedő jelentőséggel bír, hiszen lefektette azokat az alapokat, amikre a DC animációs univerzum jelenleg is töretlen sikere épül.
Az író a képregényirodalomban is nagyot alkotott. Egy ideig az ő keze alatt futott a Detective Comics, az ő nevéhez fűződik a Heart of Hush, a 2010-es Zatanna sorozat, valamint saját karakterének, Harley Quinnek legjobb sztorijai is. Emellett a nagysikerű Arkham videojátékok első két részének történetét is neki köszönhetjük. Ami viszont egyetlen rajongó polcáról sem hiányozhat, az a Justice League: The World’s Greatest Superheroes, ami a szupersztár illusztrátorral, Alex Rossal készült közös munkájuk egyike.
A World’s Greatest Superheroes különálló történeteket tartalmaz a Liga tagjairól, valamint betekintést kínál a Liga egyik küldetésébe is. A cél kifejezetten az volt, hogy a lehető legjobban megörökítsék a hősök lényének esszenciáját. A Peace on Earth című sztori rávilágít, hogy van amihez még Superman ereje is kevés. A War on Crime elmeséli hogyan próbálja Batman mindkét alteregóját felhasználva jobbá tenni Gotham városát. A Spirit of Truth bemutatja Wonder Woman küzdelmeit a „férfiak világában.” A Liberty and Justice című részben pedig a Liga közös erővel veszi fel a harcot egy veszélyes járvánnyal. Számomra viszont a legemlékezetesebb és legmeghatóbb egyértelműen a Power of Hope című fejezet, amiben Captain Marvel beteg gyerekeknek igyekszik jelenlétével lelki támogatást adni. A World’s Greatest Superheroes meglehetősen idealizált módon ábrázolja a karaktereket, kicsit olyan, mintha a képregény lapjain belül kívánna szobrot emelni nekik.
Alex Ross a világ egyik legjobb képregényillusztrátora. Ha valaki ismeri a munkásságát az tudja, hogy ez egy egyszerű tény, amit aligha befolyásol az ember személyes ízlése. Gyönyörű, realista festményeit utánozhatatlan részletesség jellemzi. A művészt érdemes a közösségi médián is követni, hiszen rendszeresen betekintést nyújt legjobb munkáiba, emellett gyakran tart kiállításokat is. A képregény elvetette a klasszikus szövegbuborékokat, mivel többnyire nem a dialógusokra épül, valamint Ross képeibe is csak belerondítottak volna. Helyette leírás-szerűen az illusztrációkhoz igazították a mondatokat. A készítők ezzel is igyekeztek kihangsúlyozni, hogy amit olvasunk, azok főként a szereplők saját gondolatai.
A puhafedeles verzió helyett arra ösztönöznék mindenkit, hogy ha lehet, a hardcover kiadást válassza. A World’s Greatest Superheroes ugyanis szélesebb, mint a szokványos képregényméret, viszont emiatt nem elég merev, túlságosan hajlékony. Ez főképp a tárolás miatt probléma, ugyanis álló helyzetben könnyedén „összecsuklik” a polcon.
A World’s Greatest Superheroes igazi művészeti alkotás a képregényipar két meghatározó alakjától. Mély, elgondolkodtató, szemet gyönyörködtető. Ha kicsit is közel áll hozzád a DC világa, akkor ezt a darabot érdemes minél előbb beszerezned.
I pretty much owe my love for the DC Universe to Paul Dini, and I’m sure I’m not the only one. Batman: The Animated series, Superman: The Animated Series and Batman Beyond are all the results of his genial writing skills, and he also was the producer of several productions. Dini redefined the superhero cartoon genre with a more mature tone, while he also made it watchable for the younger generations. His work is still relevant today, since he created everything that made the DC Animated Universe popular.
Dini also had success in the world of comic books. He was the writer of Detective Comics for a time, he created Heart of Hush, Batman & Robin Adventures, the Zatanna series from 2010 and he’s also responsible for the best stories of his own character, Harley Quinn. He also wrote the story of the first two Arkham videogames, which are still very popular. What fans simply cannot miss is The Justice League: The World’s Greatest Superheroes, which he created alongside with the superstar painter, Alex Ross.
The World’s Greatest Superheroes contains separate stories of the members of the Justice League and also tells one of the team’s missions. The goal was to capture the essence of the characters. Peace on Earth showed that sometimes even the power of Superman is not enough. War on Crime told how Batman tries to make Gotham better using both his alteregos. In Spirit of Truth you can see the struggles of Wonder Woman in the „world of men”. In Liberty and Justice the League took on a dangerous contagion. But for me the most memorable and touching episode was Power of Hope, when Captain Marvel tried to bring joy to sick kids with his presence. The World’s Greatest Superheroes shows it’s characters in a very idealized way, like the creators tried to build a statue for them on the pages of a comic book.
Alex Ross is one of the best comic book illustrators alive. If you know his work you also know that this is a simple fact, that has nothing to do with personal taste. His beautiful, realistic paintings are famous for their insane details. You should also follow the artist on social media, since he always uploads his best works, and he also does exhibitions. The comic discarded the traditional speech bubbles, since it’s mostly not based on dialogues, and they wouldn’t fit to the illustrations. The creators tried to highlight that what you read are mostly the thoughts of the characters.
I’d like to encourage everyone to buy the hardcover copy instead of the softer paperback. The book is wider than current comics, but too soft it's size, not stiff enough. It can be a problem if you want to store it standing on the shelf, because there's a higher chance that it's going to "collapse" without a bookend.
The World’s Greatest Superheroes is a real piece of art. It’s deep, beautiful and makes you think. If you like the world of the DC Universe you should get this one as soon as you can.
