A mai cikkem elég erősen elüt a blog témájától, hiszen nem képregényről, mégcsak nem is regényről, hanem életrajzi könyvről lesz szó, viszont mivel nemrég kijött az új Jackass film, úgy éreztem muszáj beszélnünk róla. Mert csessze meg a jó élet, IMÁDOM A JACKASST. Semmi szórakoztatóbbat nem tudok annál elképzelni, mint ahogy ez a rakás marha minden józan észre és erkölcsi normára fittyet hányva őrültebbnél őrültebb faszságokat csinál, akár saját testi épségük árán is, csak hogy a többiek röhöghessenek. Amit ők művelnek, az az igazi rock and roll életérzés, ráadásul óriási szerepük volt abban, hogy a 2000-es években a deszkás kultúra betörjön a mainstreambe, még ha mostanra már sehol nincs is az akkori mánia. Mindeközben viszont amíg Amerikában egyből az idei év legnagyobb bevételt hozó filmje lett a Jackass Forever, addig nálunk egyetlen moziban sem vetítik, ami nem tudom miért van, mindenesetre szégyenletes. Igény pedig biztosan lett volna rá, így viszont kénytelenek leszünk kivárni a DVD megjelenést, vagy amíg valamelyik streaming szolgáltatón elérhető lesz. Steve-O, polgári nevén Stephen Gilchrist Glover, aki már az elejétől fogva a Jackass szerves része, számomra egy hihetetlenül szerethető figura. A Youtube csatornáján és a stand-up műsoraiban gyakran mazsolázik őrültebbnél őrültebb történeteiből, de ha igazán részletekbe menően szeretnél belátni a műsor kulisszái mögé, akkor ezt a könyvet keresed. A saját példányomat a feleségemtől kaptam ajándékba, Steve-O honlapján pedig minden darab, így az enyém is dedikált, de ha lusta vagy, hangoskönyv formájában is elérhető. Olvastam már pár tizennyolcas karikás életrajzi könyvet, főleg híres rockzenészekét (Slash, Nikki Sixx, stb.), de azt kell mondjam, hogy ez mindegyiken túltesz. Steve-O "fénykorában" egy személyben rosszabb volt, mintha összezártad volna egy hétre a Mötley Crüe-t és a Guns 'N' Rosest, és az is biztos, hogy drogfogyasztás terén is felvette velük a versenyt. Az, hogy Steve még él, már önmagában csoda, de hogy 2008-ban sikerült kijózanodnia, és hogy azóta sem esett vissza, az már igazán tapsot érdemel. Nekem is meggyűlt a bajom a függőségekkel, amit nem rejtek véka alá, ugyanakkor nem is bocsátkoznék részeletekbe, viszont tény, hogy engem már sokkal, de sokkal kevesebb is taccsra vágott sokkal rövidebb idő alatt.
A kötetben Steve-O egészen gyerekkorától meséli el az életét 2014-ig bezárólag (ekkor jelent meg a könyv), megtudjuk mit csinált a Jackass előtt, mi vezetett addig, hogy Jeff Tremaine-al (a Jackass rendezője) és Johnny Knoxville-el közösen megcsinálják a műsort, illetve hogy miért döntöttek végül úgy barátai, kollegái és családja, hogy muszáj közbelépést szervezniük, és bezárni őt a pszichiátriára. Alapvetően nagyon vicces és motiváló a könyv: Steve-O egy feltűnési viszketegségben szenvedő elvetemült állat volt már a Jackass előtt is, aki mindig is tudta, hogy többre hivatott annál, minthogy hétköznapi állásokban robotoljon. És bármilyen kilátástalan volt is a helyzet, bármennyire hülyének nézte is őt a környezete, végül összehozta az élet a hozzá hasonlókkal, és tényleg sikerült felhúznia egy karriert pusztán abból, hogy őrültként viselkedik. Nem kell szeretned a Jackasst, sőt, Steve-O-t sem, de meglepődnél, ha tudnád milyen kemény munka árán és milyen hosszú idő alatt jutott el oda, hogy ma röhöghessünk a marhaságain. Ő az az arc, aki sosem adta fel, és ha ezért nem érdemel tiszteletet, hát akkor semmiért. Ahogy az viszont lenni szokott, a hírnév és a mértéktelen drogfogyasztás végül a legrosszabbat hozta ki Steve-O-ból, aki az opiátokat leszámítva mindent - köztük egészen meglepő dolgokat is kipróbált. Mivel ekkor sem bírta ki, hogy ne videózza le életének minden másodpercét, ezért a legvállahatatlanabb pillanatok közül is számos meg lett örökítve - amiket Steve-O meg sem próbál rejtegetni, részben mert utólag valahol viccesek, részben mert elég jók elrettentő példának. Ezeket máig megtalálod a Youtube csatornáján, és én bizony láttam már embereket szétcsúszott állapotban, de ilyet még soha. Érdekes, hogy a hírnévre is ugyanúgy rá lehet függni, mint a kokainra, ezt pedig mi sem mutatja jobban, mint hogy Steve-O a második Jackass film után konkrétan bármire képes volt, hogy releváns maradjon, és hogy kicsit vele foglalkozzon a média. Röviden és tömören egy kezelhetetlen, önző faszkalappá vált, amit utólag már be is ismer, azóta pedig számos embertől bocsánatot kért botrányos viselkedése miatt. Mindemellett rengetegszer le is tartóztatták, viszont annyi pénze volt a Jackassből, a Wildboyzból és más műsorokból, hogy röhögve kifizette az óvadékot, majd ugyanott folytatta az ámokfutást, ahol korábban abbahagyta.
Nem minden vicces tehát a kötetben, sok részlet kifejezetten nyomasztó, és sok mindenki megszólal a könyvben, akik látták a legjobb és a legrosszabb állapotában is Steve-O-t. Köztük a már fentebb említett Johnny Knoxville, Jeff Tremaine, Chris Pontius, Steve nővére, valamint édesapja is, utóbbi meglepő módon hihetetlenül jó arc - talán túlságosan is, hiszen sokszor nem volt képes azzal az atyai szigorral illetni fiát, amivel kellett volna. A Jackasses srácokat egyébként szintén nem kellett félteni, ha bulizásról volt szó, ők is benne voltak az összes létező marhaságban, drogokban, szexben, piában, de senki nem lépte át annyira azt a bizonyos vonalat, mint Steve-O. Minden elismerésem Jeff Tremaine-nak a végtelen türelméért, és hogy képes volt összetartani egy ilyen elvetemült brigádot, mindezt ráadásul úgy, hogy azért ő is nyíltan kivette a részét mindenből.
Ha van tanulsága ennek a memoárnak, akkor az két dolog: Az első, hogy nem számít mekkora hülyeségnek tűnik is az álmod, ha elég kitartó vagy és elég keményen dolgozol érte, akkor előbb-utóbb valóra válik. A másik, hogy ha Steve-O képes volt kijózanodni, akkor bárkinek sikerülhet. Bizonyára van e sorok olvasói között is olyan, akinek függőségi problémái vannak, vagy ismer olyat, akivel elszaladt az a bizonyos ló. Ha viszont egyszer elhatározod magad, vagy mint ahogy Steve-O esetében történt, a körülötted lévők felfogják a zuhanásodat, akkor bármilyen szar is a helyzet, fel lehet belőle állni. Steve-O-nak persze óriási szerencséje volt, hogy ilyen barátai vannak (a Jackass 3 forgatásáról konkrétan csak miatta kitiltották a piát és a drogokat) és tudom, hogy ez sok mindenkinek nem adatik meg. Ha úgy érzed, hogy a környezetedben élők csak rontanak a helyzeteden, akkor muszáj lesz drasztikus lépésekre elhatároznod magad, mint ahogy anno én is tettem: Szakíts meg minden kapcsolatot ezekkel az emberekkel, mindegy hogy családtagok, barátok, vagy kollegák. Egyedül te számítasz, és ha ezt mások nem értik meg, netán még olajat is öntenek a tűzre, hát kapják be, nem kár értük.
Ha szereted a Jackasst, akkor azt javaslom mindenképp szerezd be ezt a könyvet, valamint nézz szét Steve-O Youtube csatornáján, ha látni is szeretnéd milyen az, amikor valaki tényleg vállalhatatlanul szét van esve. Ne feledjétek srácok, mindent csak mértékkel, ha pedig úgy érzitek, hogy kezd kicsúszni a kezetekből a gyeplő, akkor jobb ott és akkor kiszállni. Mindemellett bízok benne, hogy a könyvben leírtakat senki nem próbálja ki otthon, és abban is, hogy legális forrásból nézitek meg a remélhetőleg hamarosan DVD-n és Blu-Ray-en is megjelenő Jackass Forever-t. Higgyétek el, ezek a srácok megérdemlik.
