Tisztában vagyok vele, hogy mostanság az utolsó dolog, amiről bárki hallani akar, az a háború, így nem is voltam benne teljesen biztos, hogy időszerű-e megírni ezt a cikket. De végül is miért ne lenne, elvégre ha valamiről elmondható, hogy jobb hely lett tőle a világ, az a Star Wars. Sőt. Ki merem jelenteni, hogy ez minden idők legfontosabb filmtörténeti mérföldköve, még ha maguk a filmek nem is tökéletesek. George Lucas viszont valami egészen elképesztő világot teremtett, amiben 40 év elteltével is rengeteg lehetőség van, főleg ha olyanok kezében van a franchise, akik ki is tudják aknázni ezeket. És ha valami biztos, akkor az az, hogy a Marvelnél piszkosul értenek ehhez.
Charles Soule neve több ízben szerepelt már az oldalon, ugyanis többek között neki köszönhetjük a 2017-ben indult Darth Vader: Dark Lord of the Sith című képregénysorozatot is, ami messze az egyik legjobb Star Wars széria, amihez szerencsém volt a médiumon belül. A cím nem túlzott, ugyanis tényleg az egyik legsötétebb, legszemélyesebb Vader sztorit szolgáltatta nekünk az író, 2020-ban pedig megkapta a mai cikkben taglalt main Star Wars szériát is, ami egyfajta zászlóshajója a Csillagok Háborúja képregényeknek. És képzeljétek: Megint megcsinálta! Soule immár második ízben hozta össze a franchise egyik legjobb képregénysorozatát, ami ezúttal is zseniálisan tölti ki a filmek közötti hézagokat.
A Birodalom Visszavág eseményeit követően hőseink épp sötét időszakot élnek át, a Hoth bolygón elszenvedett vereségük után a lázadó sejtek meggyengülten szóródtak szét a világűrben. Luke Skywalker nemcsak hogy elvesztette a kezét és a fénykardját, de azt is megtudta, hogy milyen szálak fűzik valójában Darth Vaderhez. Ráadásul ha ez nem lenne elég, Han Solot karbonitba fagyasztották, és a fejvadász Boba Fett épp azon igyekszik, hogy leszállítsa a hibernált csempészt Jabba palotájába. Hőseink megpróbáltatásai azonban ezzel koránt sem érnek véget: A birodalmiak ugyanis rájöttek hogyan törjék fel a lázadók kódolt üzeneteit, és azonnal rájuk találnak, ha megpróbálnak kapcsolatba lépni egymással...
A koncepció tehát egészen pazar, Soule sorozata kiválóan bemutatja, hogy milyen komoly áldozatokkal tud járni a háború. Ez utóbbi tény egyébként a legkevésbé sem nyerte el Lando Calrissian tetszését, akinek alaposan meg is ingott a hite a lázadásban. A történetben megismerünk egy új alakulatot is, az elit pilótákból álló Starlight Squadront, akik azt a speciális küldetést kapták, hogy kutassák fel, mentsék meg és egyesítsék újra a Lázadó Flottát. Természetesen közel sem megy minden simán, az egység sokszor már túl későn próbálta menteni a menthetetlent, a veszteségek iszonyatosak. Az alakulat bizonyos tagjait már ismerhetitek más képregényekből/filmekből/sorozatokból, és bár fontos szerepet játszanak az eseményekben, szerencsére nem lopják el a rivaldafényt a franchise népszerű karaktereitől.
Az új karakterek legizgalmasabbika viszont egyértelműen Ellian Zahra, aki a rettegett csillagromboló, a Tarkin's Will parancsnoka. A hajó eredetileg a Yavini csatában is részt vett, de a felrobbant Halálcsillagból szétrepülő törmelék súlyos károkat okozott a hajótestben. Ezek után ki akarták vonni a csillagrombolót a szolgálatból, ám Zahra nem csak hogy átnevezte és használni kezdte a hajót, de meg is hagyta a sérült állapotban, hogy a lázadók azonnal felismerjék, és rettegjék azt. Egy csillagromboló már eddig is elég ijesztő látvány volt, épp ezért iszonyatosan imádom az ötletet, hogy a Tarkin's Will még erre is megpróbál rátenni egy lapáttal. Zahrát különleges kapcsolat fűzte mentorához, Tarkin admirálishoz, aki a Halálcsillag felrobbanásakor vesztette életét, így értető okból hajtja előre a bosszúvágy, ráadásul különösen pikkel a történtekért Leia hercegnőre.
Mindeközben Luke komoly belső vívódáson megy keresztül, hiszen rájött, hogy Yoda és Obi-Wan hazudott neki apja haláláról. Ezek után érthető, ha olyasmiket érez, amiket egy Jedinek nem lenne szabad, sőt - kis híján át is billent a sötét oldalra, ám szerencsére hamar visszatalált a helyes útra. Szerez magának egy új fénykardot is, ami mondjuk a legbénább sárga színével nekem a legkevésbé sem nyerte el a tetszésemet, de hát ízlések és pofonok ugye.
Az egyetlen hiba, ami miatt akaratlanul is összeráncoltam a szemöldököm az volt, amikor az egyik számban hőseink Coruscant felé vették az irányt, hogy ellopjanak egy droidot, ami reményeik szerint megoldja a kódolt üzenetekkel kapcsolatos problémát. Mármint nem ezzel volt a gond, hanem hogy a Millenium Falcon fedélzetén közelítették meg a fővárost. Maga az író is rávilágított korábban, hogy a Falcon ekkor konkrétan a legismertebb lázadó hajó volt a galaxisban, így teljességgel kizárt, hogy a szigorú ellenőrzések mellett bejusson az egyik legkeményebben őrzött bolygó légterébe, ami ráadásul az Uralkodó székhelye is egyben. Nem, ezt nem veszem be, de igazából még így is annyira fölényben vannak a pozitívumok a negatívumokkal szemben, hogy ennyi logikátlanság bőven belefér.
Mindez tehát már eddig is kifejezetten kedvemre való volt, de a legjava csak ezután jött. Az események ugyanis elkerülhetetlenül robogtak a War of the Bounty Hunters című event felé, ami összekötötte a Marvel összes jelenlegi Star Wars képregénysorozatát, amik az eredeti trilógia idején játszódnak. Boba fett megbízásával ugyanis korántsem ment flottul minden: A karbonitba fagyasztott Han Solot ellopta a már letűntnek hitt Crimson Dawn nevű szindikátus, akik árverésre akarják bocsátani. Az eseményre meghívták a galaxis legnagyobb bűnszervezeteit, valamint pár birodalmi tisztet is. Aki a legtöbbet fizet, az viheti Solot. Mivel a csempész a fél galaxist magára haragította már valamivel, ezért nyilván sokan kapnak az alkalmon, hogy megfizessenek neki, de ez még nem minden: Az aukción ugyanis már mindenki hátbaszúrt legalább egy valakit, aki meghívást kapott, lényegében az egész árverés egy óriási puskaporos hordó, ami a legkisebb szikrától is berobbanhat. Mikor pedig már azt hinné az ember, hogy nem lehet tovább fokozni a feszültséget, akkor BUMM! Egyszer csak megjelenik a semmiből Darth Vader.
El sem tudom mondani mennyire imádtam ezt az eventet. Boba Fett egy igazi badass, ráadásul ez az egész aukció végtelenül zseniális ötlet volt az író részéről. És aminek különösen örültem, hogy a történetben a huttok is fontos szerepet játszottak, akik voltak annyira tökösek (vagy inkább ostobák), hogy nyíltan szembeszálljanak a Birodalommal. Felbukkant az aktuális képregények összes húzókaraktere, volt űrcsata is, egyszóval tíz pontos az egész elejétől a végéig. Az event mellett elolvastam párat a tie-inek közül is, de őszintén szólva nem éreztem, hogy bármit is hozzáadtak volna az élményhez, inkább csak elvonták a figyelmet a fő attrakcióról. A main Star Wars sorozat és a Darth Vader kapcsolódó számait mindenképp elolvasom, a többit viszont szerintem skippelem.
Ha valami kiderült ebből a 12+5 számból, az az, hogy bár a Disneynek voltak az elmúlt években megkérdőjelezhető húzásai, a Marvelnél továbbra is a lehető legjobb helyen vannak a franchise képregényes jogai. Perpillanat nehezen tudom elképzelni, hogy mivel lehetne mindezt tovább fokozni, de azt még kevésbé, hogy ezek után vesztene a minőségéből a sorozat. Charles Soule vitán felül az egyik legjobb író, aki valaha Star Wars képregényekhez nyúlt, nagyon kíváncsian várom mi van még a tarsolyában. A rajzok szintén csodásak, remekül sikerült megörökíteni a filmes szereplők vonásait, bár a színezésbe bele lehet kötni, ha nagyon szőrszálhasogató kedvemben vagyok. Néha kicsit olyan érzésem volt, mintha a karakterek bőrét MS Painttel próbálták volna meg kitölteni, bár ez lehet csak az én tabletemen feltűnő, papíron nem.
Végezetül annyit, hogy nemrég csináltam egy Marvel Unlimited előfizut, így reményeim szerint hamarosan az eddigieknél is jobban megugrik a Star Wars content az oldalon, sok mással egyetemben. Ha tetszettek az itt leírtak, ne feledd, hogy Soule képregényeit magyarul is megtalálod a Szukits kiadó jóvoltából, biztos hamarosan bejelentik a War of the Bounty Hunters hazai kiadását is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése