Ha valaki rendszeresen követi a blogot, az tudja, hogy imádom Joshua Williamson Flash sorozatát. A széria persze nem mindig tökéletes, vannak jobb és rosszabb pillanatai egyaránt, viszont összességében elmondható, hogy az író rengeteget hozzáadott a Flash mítoszhoz. Igazából be kell valljam, hogy a mai cikkben taglalt The Greatest Trick of All című sztoritól nem vártam túl sokat, de meglepetésemre ez lett az eddigi egyik legnagyobb kedvencem a sorozatból. A 11. volume a 2019-es megjelenésű Flash Annual #2-őt, valamint a The Flash számait tartalmazza #66-69-ig.
Az annual lényegében egy Heroes in Crisis tie-in, ami első sorban Wally West halálával foglalkozik. Barry még nem volt képes elmondani Irisnek, hogy unokaöccse nincs többé, ráadásul egyszer csak felbukkant a semmiből Godspeed is, akinek egyelőre még nem ismerni a motivációját. Alapvetően szerintem nem volt túl sok értelme ennek az annualnak, ráadásul őszintén szólva már eléggé a könyökömön jön ki a Heroes in Crisis, összességében ez volt az egész kötet leggyengébb része.
A folytatás már sokkal inkább elnyerte a tetszésemet. Barry ugyanis arra ért vissza Central Citybe, hogy mindenki furán viselkedik. Az embereket majd szétveti a boldogság, ám a vak is láthatja itt valami nem stimmel. Hősünk szembesül vele, hogy az egész mögött James Jesse, vagyis az eredeti Trickster áll, aki nemrég szökött meg az Iron Heights börtönből, és aki a legkevésbé sem örül annak, hogy a világ elfelejtette a nevét. Flash választás elé kényszerül: Megmenti a város lakóit, vagy hagyja kereket oldani Trickstert?
Sokan lehúzták ezt a kötetet, ami előtt őszintén értetlenül állok, ugyanis EZ VOLT AZ EGYIK LEGPARÁBB Flash sztori, amihez valaha szerencsém volt. Egyszerűen iszonyat creepy, amikor azoknak a karaktereknek is a napfény ömlik a szájából, akiknek eddig a mogorva bunkóság volt a személyisége, akaratlanul is borsódzik tőle az ember háta. Ráadásul ez a sztori bebizonyította, hogy Trickster Flash valaha volt egyik legveszélyesebb ellenfele. Pedig őszintén megmondom, számomra mindig is ő volt Barry egyik legérdektelenebb ellenlábasa, de Williamson most óriásit fordított ezen. Pedig arra számítottam, hogy mindez csak filler lesz a The Flash: Year One előtt, de szerencsére nagyot tévedtem. A sztori egy-két ponton már kis híján pszichológiai horrorba csap át, egy élőszereplős feldolgozáshoz már túlságosan is dark lenne.
Az annualt és a main Flash sorozat számait is az általam különösen kedvelt Scott Kolins illusztrálta, akinek a neve már évtizedekkel ezelőtt is örökre összefort Flash karakterével. Van egy-két furcsán megrajzolt arc, amikbe bárhol máshol belekötnék, de valahogy itt csak még inkább ráerősítenek arra a zseniálisan kellemetlen hangulatra, ami az egész történeten keresztül borzolja a kedélyeket. Összességében tehát Kolins remek választás volt ehhez a sztorihoz, így már tényleg csak a felesleges annual az egyetlen negatívum a kötetben.
Egy szó, mint száz, óriási pozitív csalódás volt ez a sztori, és a legjava még hátravan: Ugyanis hamarosan elolvasom végre a várva-várt Flash: Year One-t, ami Barry első évét dolgozza fel azután, hogy szert tett különleges képességeire. Addig is viszont lesz még pár izgalmas kritika - ha nem akarsz lemaradni róluk, tartsd meg azt a jó szokásodat, hogy követed a MetaComix blogot!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése