A 2016-ban elhunyt Darwyn Cooke vitán felül minden idők egyik legnagyobb képregényrajzolója volt. Egyedi, klasszikus és könnyed stílusa bárhol felismerhetővé teszi munkásságát, amiért máig rengetegen rajonganak. A mai cikkemben taglalt történetet a Batman: Ego and Other Tails című kötet részeként olvastam, ami több más Cooke által írt rövidebb sztorit is tartalmaz, de úgy érzem a Selina's Big Score megérdemli, hogy külön is beszéljünk róla. Az egész nem több 90 oldalnál, viszont aligha lehet megkerülni, ha valaki a karakter mélyére akar ásni. Amit bevallom, én egyáltalán nem terveztem, főleg a Batman sztorik miatt vettem meg a gyűjteményt, de legnagyobb meglepetésemre ez a történet volt az, ami leginkább megfogott.
Selina Kyle-t mindenki halottnak hiszi. Állítólag a Macskanő megölte őt, viszont azt senki sem tudja (vagy legalábbis csak kevesen) hogy igazából ő maga a Macskanő. Mivel viszont pénzszűkébe került, nincs választása, mint hogy visszatérjen Gothambe, és valami hozzá illő meló után nézzen. Úgy tűnik rá is mosolygott a szerencse: A fülébe jutott ugyanis, hogy a helyi maffia több millió dollárnyi mocskos pénzt igyekszik kijuttatni vonattal a városból. Ez viszont nyilvánvalóan túl nagy falat egy ilyen kis cicus számára, így hát egyértelmű, hogy egy csapatra is szüksége lesz...
Cooke tehát megragadta a Macskanő esszenciát, és egy vérbeli rablásos noir krimit hozott össze ezeken az oldalakon, ami akár egy remek film is lehetne. Nincs az ég világon semmi szuperhősködés, és ami a legjobb, hogy bár a történet jelentős része Gothamben játszódik, Batman egy másodpercre sem tűnik fel, hogy ellopja a rivaldafényt. Vannak rá utalások persze, de szerencsére ennyiben is maradt a dolog. A történet megértéséhez nem igazán kell semmilyen különösebb előismeret, de azért én örültem, hogy annak idején elolvastam a Batman: Year One című Frank Miller sztorit, és kicsit többet is láttam azokból az időkből, mikor Selina még egy egyszerű prostituált volt. Ugyanis a Selina's Big Score rogyásig van visszaemlékezésekkel, amiket szerintem így jobban tudtam értékelni, mintha nulla kontextus mellett vágtam volna neki a sztorinak.
A mellékszereplők közül az ég világon senkit nem ismertem, egyedül a Falcone név az, amit nem kellett bemutatni, lévén ők Gotham leghíresebb maffia családja, akik számos más sztoriban is szerepelnek. A történetben elhangzik egy mondat, miszerint "az olaszokkal nem packázunk", és hát nyilván lehet sejteni, hogy egy ilyen jellegű melónál garantáltan félre fog siklani valami. Legyen szó akár filmekről, regényekről, vagy képregényekről, a rablásos krimik bevett eszköze, hogy nem hagyjuk csak úgy simán terv szerint alakulni a dolgokat. A kérdés már csak az, hogy vajon Selina hajlandó-e megfizetni a gazdagság árát?
A történet egyik kulcsfigurája Macskanő egykori mentora, Stark (nem Tony, sicc!), aki hamar a kedvenc szereplőm lett, és aki meglepő módon semmilyen más képregényben nem szerepelt ezen kívül. Ő a már megöregedett, de tehetséges tolvaj, aki visszavonulása után már csak a tengerparti napsütésben tengeti napjait, de persze a zsákmány mértéke miatt nem kell sokat győzködni, hogy elvállalja a melót. Mivel egykor több is volt közte és Selina között, így a címszereplő apakomplexusa erősen kiütközik a történetben, kettejük nem szokványos viszonya egyértelműen a képregény egyik legnagyobb húzóereje.
Mindezt olvasva felmerülhet benned a kérdés, hogy mitől különleges ez a sztori, hiszen láttunk már ilyet ezerszer. A válaszom az, hogy semmitől, és ez rendben is van így. Cooke nem vállalt semmi többet, mint hogy ír egy szimpla rablásos krimit, annak minden létező kliséjével, viszont azt jól. Nincs itt semmi forradalmi, semmi világot megváltó újdonság, csak egy ezer éves, jól bejáratott recept, ami ugyanakkor tagadhatatlanul működik mind a mai napig. Ennyi, se több, se kevesebb. Viszont ha ennek tudatában vágsz neki, netán pont ilyesmire vágysz, akkor szerintem remekül fogsz rajta szórakozni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése