Black Widow (2016-2017) by Mark Waid & Chris Samnee (teljes sorozat)

2021. július 11., vasárnap


Ha valamit megtanultam a koronavírus járvány alatt, az az, hogy a popcornon és a nachon kívül semmi nem hiányzik a moziból. Őszintén szólva manapság százszor többre értékelem az otthon kényelmét és a streaming szolgáltatók nyújtotta lehetőségeket. Épp ezért a többséggel ellentétben még nem láttam a Fekete Özvegyet, és szerintem nem is fogom addig, amíg Magyarországon el nem startol a Disney Plus. Egyébként a most népszerű Marvel sorozatokból sem láttam még egy darab epizódot sem, mert nem igazán használok torrentet és más illegális forrásokat. Visszatérve a mozira, kicsit talán benne van az is, hogy nehezen hiszem el, hogy a Marvel Filmes Univerzum még meg tud újulni a Végjáték után. Na meg különben is: Egy jó képregényt nálam semmilyen film nem múlhat felül, ezért meg aztán végképp ki sem kell menni a lakásból. 

Szóval annak ellenére, hogy nem láttam a filmet, figyelemmel kísérem a reakciókat, amik valamelyest megerősítettek abban, hogy ráérek még megnézni. Viszont ennél az időszaknál aligha találnék jobbat, hogy felcsapjak egy jó Fekete Özvegy képregényt, és kritikát írjak róla. A választás könnyű volt, hiszen ha valamin Mark Waid neve szerepel, abban általában nem szoktam csalódni (bár volt már olyan is). Őszintén szólva engem is meglepett, hogy mennyire jól szórakoztam a 2016-os Black Widow szérián, pedig tényleg csak azért kezdtem bele, hogy kicsit meglovagoljam a mostani hypeot. 


Miután Natasha Romanoff árulást követett el, ő lett a S.H.I.E.L.D. legkörözöttebb személye. Egy ellopott titkosított akta akár könnyen az életébe is kerülhet, ám kiképzésének köszönhetően nem olyan egyszerű kézre keríteni őt. Mint kiderült, a Fekete Özvegyet zsarolják, de mégis kicsoda és mivel? Mi lehet Natasha sötét titka, amiről ennyire nem akarja, hogy napvilágot lásson? Mi az, amiért megéri ekkorát kockáztatni? 

Mark Waid és Chris Samnee 12 számos sorozata egy vérbeli kémes/titkosügynökös sztori, melyben sem az olvasónak, sem a főhősnek nincs egy nyugodt perce sem. Ez az egyik legakciódúsabb képregény, amivel valaha találkoztam, és őszintén szólva imádtam minden percét. Natasha egy balerina kecsességével és pontosságával száll szembe ellenfeleivel, amit ő csinál, az igazi művészet. Még ha halálos, akkor is. 

A történetben fontos szerepet kap Natasha sötét múltja, ami elől futhat, de nem menekülhet: Visszatérünk Oroszországba, a megújult Vörös Szobába, ahol a Fekete Özvegyet már gyerekkorától kezdve gyilkológépnek nevelték. Natasha mindent megpróbál megtenni azért, hogy többé egyetlen lánynak se kelljen ugyanúgy felnőnie, mint neki: Szembeszáll többek között egykori tanítójával is, ám ebben a küzdelemben nagyrészt magára van utalva. Segítségére vannak néha olyan karakterek, mint Vasember, vagy épp a Tél Katonája, ám célkeresztet viselni a hátunkon magányos teher. Mindemellett ha a készítőknek köszönhetően megtanultam valamit a karakterről, az az, hogy a Fekete Özvegy nem egy szuperhős, és soha nem is volt az. Natasha egy kém, méghozzá alighanem a legjobb az egész világon. Oké, hogy néha besegít a Bosszúállóknak egy-két buliban, de ez az, amihez igazán ért. 


Amellett, hogy a történet az egyszerűsége ellenére kellően csavaros és nagyszerű, muszáj megemlíteni Chris Samnee rajzait, aki nélkül feleennyire sem lett volna jó az egész narratíva. A készítők sokszor nem a dialógusokra helyezték a hangsúlyt, hanem bizonyos mozdulatsorok bemutatására, illetve azok folyamatosságára. Ennek eredményeképpen ez az egyik legfilmszerűbb képregény, amit valaha láttam, egyszerűen piszok jól néz ki az egész. Mivel sokszor több oldalon keresztül mellőzték a szövegbuborékokat, ezért elég hamar át lehet rágni magad a 12 számon, senki nem fog túl sokáig felette gubbasztani. 

Ha a Fekete Özvegy film nem nyerte el a tetszésedet, ezt a sztorit akkor is érdemes elolvasnod. Mark Waid és Chris Samnee simán megérdemeltek volna ezért egy Eisner díjat, a maga műfajában abszolút kiemelkedőt alkottak. Ki tudja, talán én is előbb csapok fel egy újabb Black Widow kötetet, mint hogy legközelebb moziba üljek. Ha csak fele ilyen jó lesz, én már elégedett leszek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése