Nemrég gyanútlanul elkezdtem olvasni a Jurgens féle Action Comics 4. számát, de aztán egyből feltűnt, hogy hoppá, itt bizony kihagytam valamit. Kis keresgélés után fedeztem fel, hogy a Superman: Reborn, amit én ezidáig a Rebirth korszak Acélember képregényeinek egyik előzményének hittem valójában az első három kötetben felépített sztori lezárása, az Action Comics és a Tomasi féle main Superman sorozat közös metszete. A történet szempontjából is meglehetősen komplex Rebirth éra Superman ezzel olvasási sorrend tekintetében is meglehetősen túl lett bonyolítva, olyannyira, hogy ennek köszönhetően én is hülyeséget írtam egy korábbi cikkemben, amit azóta javítottam is. A lényeg, hogy az Action Comics első három kötete után a Superman Reborn következik a sorban, csak utána ugorj a 4. kötetre. Ha közben elolvasod a Tomasi féle main Superman széria első három részét, azzal sem leszel hátrébb. Az eddig leírtak alapján biztos nagyon nyakatekertnek hangzik ez az egész, viszont nem akarom, hogy ez bárkit eltántorítson, az Action Comics szerintem simán az egyik legjobb cucc a Rebirth korszakból, és sokkal könnyebben fogyasztható, mint ahogy a bevezetőmből tűnik.
Superman élete majdhogynem tökéletes. Van egy csodálatos felesége, egy kisfia, akit a világon mindennél jobban szeret, és ismét ő a világ legnagyobb hőse. Csupán egyetlen dolog nem illik bele a képbe: A titokzatos másik Clark Kent. Ki lehet ő valójában? Miközben a rejtély megoldódni látszik, Superman eddigi élete és minden, amit eddig valósnak hitt veszélybe kerül, és vele mindazok, akik fontosak számára...
A két párhuzamosan létező Clark Kent rejtélye az egyik legizgalmasabb furcsaság volt, amivel képregényekben valaha találkoztam, tényleg elképzelésem sem volt mi sül ki az egészből, szóval alig vártam, hogy végre választ kapjak a hasonmás kilétére. Nagyon sajnáltam volna, ha ez a történet rossz befejezést kap, de szerencsére nem ez történt, sikerült egy váratlan és ütős konklúzióval megfejelni az eddigi eseményeket. A képregény emellett a későbbi történéseknek is megágyaz, ugyanis mint kiderült, nem a másik Clark az egyetlen játékos ebben a furcsa kibillent valóságban, valaki más is munkálkodik a háttérben. A 2016-os Action Comics azért az egyik legnagyobb jelenlegi favoritom, mert minél több kérdésre kapok választ, annál inkább azt érzem, hogy valójában semmit nem tudok. Ha megoldasz egy rejtélyt, az egyből szül egy másikat, én meg csak próbálom kitalálni mi történik, miközben befelé nő a hajam az egésztől. Egyszóval imádom!
A rajzokat több művész, nevezetesen Patch Zircher, Stephen Segovia, Patrick Gleason és Doug Mahnke követték el. A panelek között bőven akadtak kedvenceim, például amikor az ismeretlen eredetű Clark szemüvege vészjóslóan megcsillan, ezzel is éreztetve a fenyegetést, amit jelent. Az illusztrációkon is sikerült nagyszerűen kihangsúlyozni azt a valamit, amitől a szereplőket is a frász kerülgeti a hasonmás közelében, aki egyszerre ismerős, és mégis teljesen idegen. Talán nem lövök le semmit, ha elárulom, hogy a sztoriban nagy szerepet kap Superman egyik nagy gyenge pontja, a mágia. Az ezeket szemléltető, kicsit Alice Csodaországban hangulatú rajzokat szerintem mindenki imádni fogja.
Nagyon nehéz volt a képregényről úgy írnom, hogy ne spoilerezzek semmit, de az biztos, hogy a Superman: Reborn tökéletes lezárása a 2016-os Action Comics-ban megkezdett sztorinak. A helyes sorrend pedig még egyszer: Action Comics Vol. 1-3, Superman Reborn, Action Comics Vol. 4!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése