Secret Six: Cat's Cradle by Gail Simone & John Ostrander

Miután belekóstoltam Gail Simone Secret Six képregényeibe, szinte azonnal függővé váltam, a szuperhősök helyett szupergonoszokat előtérbe helyező széria kis dózisban is komoly hatást gyakorol az emberre. Eredetileg Bane karaktere miatt kezdett el érdekelni a sorozat, de aztán a többi szereplőt is hamar megszerettem. Olyannyira, hogy a Titkos Hatos jelenleg minden más olvasmányommal szemben prioritást élvez, felkerült a toplistámra, és személyes küldetésemnek tekintem, hogy annyi embert rávegyek az elolvasására, amennyit csak tudok. Minden túlzás nélkül állíthatom, hogy az idei egyik legjobb döntésem volt elkezdeni ezt a sorozatot. 

A Cat's Cradle értelemszerűen az azt megelőző Money for Murder folytatása, melynek eseményei után Scandal helyett immár Bane vezeti a csapatot. A kötet első felében egy hetedik tagot is bevesznek Black Alice személyében, majd nem sokkal ezután a Belle Reve börtön felé veszik az irányt, miután küldetést kaptak titkos megbízójuktól, aki a "Mockingbird" fedőnév alatt tevékenykedik. Ebben a sztoriban felbukkan az Öngyilkos Osztag és vezetőjük, Amanda Waller, aki ezúttal is vasmarokkal irányítja őket, valamint Mockingbird kilétére is fény derül. A történet egyébként szorosan kapcsolódik a 2009-es Blackest Night című képregény eventhez, melyben a Zöld Lámpás alakulat az élőhalott Fekete Lámpásokkal csapott össze. Nem hátrány, ha ezt korábban már olvastad, de persze bármikor pótolhatod. 

A képregény nem véletlenül kapta a Cat's Cradle címet, ugyanis ezúttal Catman kapta a legtöbb reflektorfényt, ám sajnos ennek ő örül a legkevésbé. Blake ugyanis kegyetlen zsarolás áldozata lett, elrabolták gyermekét, és a kicsi megölésével fenyegetőznek, hacsak nem teljesíti a követeléseket. A gyermek anyja szintén nem akárki, hanem Cheshire, akit főként a Titánok ellenfeleként, valamint a jelenleg futó Young Justice animációs sorozatban betöltött fontos szerepe révén ismerhettek. 

A kötet tetőpontja számomra a Predators című fejezet volt, melyben egy csapat orvvadász veszélyes játékot űz. Ugyanis nem akármire vadásznak, hanem emberekre, pusztán buliból, kedvtelésből. Egy ideje azonban alábbhagyott az izgalom, nincs igazi kihívás, így vezetőjük új vadakat szemelt ki: A Titkos Hatost. Természetesen nem tudják kikkel állnak szemben, a legbrutálisabb pillanatokat ebben a történetben fogod meglelni. 

A képregény legvégén helyet kapott egy "mi lenne ha" sztori, ami áthelyezte a Hatost a vadnyugatra. A recept meglepően jól működik, Scandal ezúttal városi sheriff képében tetszeleg, Baneből indián harcost csináltak, Deadshotból fejvadászt, Bansheeból kurtizánt, Catmanből prémvadászt, Ragdoll pedig... Nos, ő még mindig undorító. A történetben Deathstroke is tiszteletet teszi. 

A cikk megírásáig fel sem tűnt, hogy nem az előző volume-ért felelős Nicola Scott rajzai vannak előttem - a váltás egyáltalán nem szembetűnő, és tényleg csak amiatt lepleződött le, mert szokásomhoz híven végigpörgettem az alkotók névsorát. A Cat's Cradle artworkjét Jim Calafiore, Peter Nguyen és RB Silva követte el. A lélegzetelállítóan realista borítókat Daniel LuVisinek köszönhetjük. 

A Secret Six továbbra is az egyik legnagyobb kedvencem, és kicsit nehéz szívvel fogom belevetni magam az utolsó Caution to the Wind című részbe tudván, hogy ezzel a csapat története lezárul. Na persze nem teljesen - hiszen a 2005-ös Villains United-et átugrottam, valamint a Hatos a New 52-ben is tiszteletüket tette, igaz, mindkettőben más felállásban. Az ezekről szóló cikk előbb vagy utóbb, de szintén érkezik. Ez olyan biztos, minthogy Ragdollnak nincs semmi a lába között.

Batman: White Knight by Sean Murphy

Sean Murphy azon sokoldalú alkotók közé tartozik, akik nem csak írják, de sokszor rajzolják is saját képregényeiket. Nevéhez olyan jelentősebb címek fűződnek, mint a Hellblazer, az American Vampire, valamint a Tokyo Ghost. Az évek során dolgozott már együtt Grant Morrisonnal, Mark Millarral, Rick Remenderrel és Scott Snyderrel is. A 2017-ben indult, majd 2018 októberében egyben is kiadott White Knight a rajongók és a kritikusok szerint is az utóbbi évek legfontosabb Batman képregénye, ami ráadásul Murphy karrierjének is egyik legfontosabb állomása. A borító a Nerdist kritikáját idézi: "Semmi máshoz nem fogható". Én pedig megerősíthetem, hogy ez bizony tényleg így van. 

A White Knight egy úgynevezett "Elseworlds" történet, ami annyit tesz, hogy nem része a fő történetfolyamnak, és nem is hat ki annak eseményeire, más szóval nem kánon. Az ehhez hasonló sztorik sokáig az azonos nevű imprint alatt futottak, egy ideje viszont a DC Black Label gondozásában jelennek meg, sok korábbi Elseworlds képregény új Black Label kiadást is kapott. A kontinuitástól való függetlenség nagyobb szabadságot biztosít az íróknak, mivel nem kell azzal foglalkozniuk, hogy más képregényekben mi történt, vagy történik éppen, így semmi nem szabhat határt a kreativitásnak. Ennek köszönhetően rengeteg közönségkedvenc, vagy épp a közönséget megosztó történet látott napvilágot az Elseworlds égisze alatt, amik a mai napig komoly jelentőséggel bírnak. 

A White Knight egészen érdekes koncepcióval állt elő: Joker kigyógyult az őrületből, szemmel láthatóan épelméjűbb, mint valaha. A történetben a most már Jack Napier néven ismert férfi új küldetésbe kezd, hogy helyrehozza a várost, amit egykor rettegésben tartott. Miután kibékült egykori partnerével, Harley Quinnel, kinek oly sok szenvedést okozott, gondosan kitervelt kampányba kezd, hogy lejárassa azokat, akiket a város valódi ellenségének tekint: Batmant és a korrupt gothami rendőrséget! 

Jack Napier az 1989-es Tim Burton féle Batman filmben bukkant fel először, ám sosem lett megerősítve, hogy valóban ez lenne Joker igazi neve, hiszen a karaktert övező rejtély fontos része, hogy nem ismerjük a valódi történetét. A legtöbb origin story csak spekuláció, a legtöbben a Killing Joke című Alan Moore képregényt tekintik a hivatalos verziónak, ám ezt a kijelentést a mai napig viták övezik, mivel a DC sosem adott ki erre vonatkozóan semmilyen közleményt. A 2015-ös Darkseid War végül végképp a feje tetejére állított minden elméletet, hiszen kiderült, hogy nem is egy Joker létezik, hanem egyenesen három, így nem kizárt, hogy közülük Jack Napier az egyik. 

A White Knight többek között azért végtelenül zseniális, mert a kigyógyult Joker érvei határozottan meggyőzőek, és az olvasó tényleg elhiszi, hogy Batman a város problémájának egyik legnagyobb forrása. Ha tehetném, Sean Murphy történetét elsősorban Frank Miller és Zack Snyder figyelmébe ajánlanám - ha őszinte akarok lenni, a Sötét Lovag Visszatér talán a legkevésbé kedvenc Batman képregényem, Snyder mozifilmek terén elkövetett ámokfutását pedig még annyira sem szívelem. Számomra ugyanis semmilyen körülmények között nem oké a tudatosan gyilkolászó Batman karaktere, a White Knight pedig nagyszerűen rávilágít az egyik fontos tényezőre, amiért ez a koncepció már önmagában halálra van ítélve: A város sokkal kevesebb miatt is Batman ellen fordult, megkérdőjelezik önbíráskodó módszereit, valamint azt, hogy senki sincs, aki felelősségre vonhatná. Amit tesz számtalan ponton törvénybe ütközik, ha még ezen felül öldökölne is, afelett a rendőrség már aligha hunyna szemet. Nem beszélve arról, hogy ezzel Joker létezése is értelmét vesztené, hiszen a bűn bohóc hercege számtalanszor próbálta elérni, hogy Batman átlépje azt a bizonyos határt. 

A White Knight egy-két ponton megváltoztatja a Batman történelmet, viszont nem zavaró mértékben, ráadásul a Black Label imprintben bele is fér az ilyesmi. A történetben számtalan ismert karakter felbukkan, többek között Gordon felügyelő, Harvey Bullock, Renee Montoya, Batgirl, Nightwing, Mr. Freeze és még sorolhatnám. Murphy remekül használja a szereplőket, játszik az olvasó érzelmeivel, a White Knight minden szempontból az egyik legizgalmasabb és legmeghatóbb Batman sztori, amit valaha olvastam. Ráadásul meglepetésből sem lesz hiány: Harley karaktere, akit egy ideje kevésbé szívelek kapott egy nagyon jól irányzott csavart, és végre olyan bánásmódban részesült, amit megérdemel. Azt hiszem nem spoilerezek semmit, ha elárulom, hogy ebben a képregényben az őrült picsa Harleyt és a bájos Dr. Harleen Quinzelt is megkapod. 

Mint már fentebb említettem, Sean Murphy nem csak írta, hanem rajzolta is a képregényt, a végeredmény pedig egyszerűen briliáns. A sztori és az illusztrációk parádés összhangban vannak, tökéletesen kiegészítik egymást. Az IGN kritikája szerint Murphy egyenesen arra született, hogy Batmant rajzoljon, és bár ez lehet kissé túlzásnak hangzik, biztosíthatlak, hogy nem az. Őszintén remélem, hogy egyszer a fő történetfolyam keretein belül is alkot valamit, bár a Black Label függetlensége miatt talán némileg jobban illik a stílusához. Akárhogy is, ha a a Murphy név szerepel egy Batman borítón, egy pillanatig ne habozzatok a vásárlással. 

A White Knight a valaha volt egyik legjobb Batman/Joker sztori, kiérdemelte a helyet az olyan történetek mellett, mint a Nevető Ember, vagy a Gyilkos Tréfa. Ezzel ráadásul nincs vége, ugyanis hamarosan érkezik a folytatás: A 8 számból álló, havi megjelenésű Curse of the White Knight júliusban indul, amiből az első preview képek már megtekinthetők a DC honlapján. 

Star Wars: Age of Republic - Heroes/Villains by Jody Houser

Nem sok olyan alkalmat tudok felidézni, amikor ingerült állapotban hagytam el mozitermet. Rian Johnson mégis összehozta, az Utolsó Jedik hivatalosan is a valaha volt legrosszabb filmes élményem, ami után a Disney 3. trilógiájába vetett maradék hitem végérvényesen is elszállt. Hogy mi minden volt az, ami nem tetszett, arról nem hogy cikket, de egyenesen könyvet tudnék írni, ettől viszont most inkább megkímélnélek titeket. A lényeg az, hogy a jövőben semmiért nem vagyok hajlandó pénzt áldozni, ami akár csak nyomokban is Első Rendet, Ellenállást, Kylo Rent, Reyt, Poe Dameront, vagy Fint tartalmaz. Sem mozijegyért, sem képregényekért, sem videojátékért, semmiért. Az a háború, amit a Disney a végtelenségig elhúz számomra véget ért a Jedi Visszatérben. Szóval itt most le is szögezném, hogy a Metacomix blogon most olvastál ezekről a karakterekről először és utoljára. De mivel a galaxis hatalmas, ezért szerencsére rengeteg még az izgalmas történet, amit spin-offok formájában, vagy a képregények lapjain el lehet mesélni. 

A fentiek fényében a nemrég megjelent Age of Republic minisorozat jó választásnak bizonyult. Az írót, Jody Housert a Star Wars mellett olyan képregények kapcsán ismerhetitek, mint a Starcraft, az X-Files: Origins, vagy éppen a Doctor Who. Az előzménytrilógia korom okán különösen közel áll hozzám, a Clone Wars című animációs sorozat pedig még annál is inkább, így a csinos borítók láttán és a koncepció ismeretében egy pillanatig nem volt kérdéses a vásárlás. 

Az Age of Republic két kötetre van bontva, a Heroes értelemszerűen a köztársaság hőseire, a Villains pedig a velük szemben álló sithekre és szeparatistákra fókuszál. Mindkét kötetre jellemző, hogy egymástól független, rövid történeteket mesélnek el, melyek többnyire egy karakterre fókuszálnak. A Heroesban szerepel kedvenc jedi mesterem, Qui-Gon Jinn, Obi-Wan, Anakin, Windu, Padmé, valamint a Clone Wars és a Rebels című sorozatok fontos alakja, Rex százados. Ez utóbbi mellett feltűnik egy kevésbé népszerű karakter is - igen, eltaláltad, Jar-Jar Binksről van szó, megjegyzem számomra az esetlen gungan semmivel sem idegesítőbb jelenség, mint C3PO, a csipogó R2D2, az óbégatással kommunikáló Chewbacca, vagy a Disney trilógia bármelyik szereplője (tényleg most olvastál róluk utoljára!). 

A Villains nem kevésbé izgalmas karaktereket vonultat fel, szerepel Darth Maul, Jango Fett, a fiatal Boba Fett, Dooku gróf, Grievous tábornok, valamint Dooku titkos tanítványa, Ventress. Mindkét kötetre jellemző, hogy tényleg nagyon rövidek a történetek, így nehéz is úgy írni róluk bármit, hogy ne spoilerezzek. Ellenben ha valaki most ismerkedik a Star Wars képregényeivel az Age of Republic emiatt is jó választás: Az olvasó kap egy kis ízelítőt, hogy mire is számíthat a későbbiekben. Ezen kívül egy kis plusz, hogy minden történet végén helyet kapott egy kis háttérinfó a karakterekről. Nekem például újdonság volt, hogy a Grievous tábornok védjegyévé vált köhögés igazából George Lucastól származik, aki épp beteg volt a forgatás alatt. A stáb pedig felvette, betorzította, a többit már tudjátok. 

A Heroes artworkjét Cory Smithnek, Wilton Santosnak, Paolo Villanellinek, valamint Gaspar Wijngardnak köszönhetjük. A sötét oldalt Luke Ross és Carlos Gómez elevenítette meg. Mindkét kötetben megkapjuk azt a minőséget, ami egy Star Wars képregénynél elvárható, szép, színes, részletes, ha pedig tableten olvasol, úgy a lehető legfényesebb pompájukban élvezheted a lézerkardok suhogását. 

Az Age of Republic erősen ajánlott mindenkinek, aki szereti az előzménytrilógiát, valamint a Clone Wars sorozatot. Ha a franchise túléli a jelenlegi mélypontot, az nem kis mértékben lesz köszönhető az ilyen képregényeknek. Remélem egyszer még a vásznon is kapunk hasonló minőséget, addig is az erő legyen mindnyájatokkal! 

Captain America (2018) Vol. 1: Winter in America by Ta-Nehisi Coates

A 43 éves Ta-Nehisi Coates nevét főként Fekete Párduc képregények révén ismerhetik az olvasók, amiknek köszönhetően hamar komoly sikereket ért el. Az író egyébként viszonylag újoncnak számít az iparban, csak 2016 óta ír képregényeket. Nyugaton főként politikai újságíróként szerzett hírnevet olyan lapoknál, mint a New York Times, vagy a Washington City Paper. Emellett több könyvet is kiadott, valamint 2012 óta egyetemi professzorként is tevékenykedik. 2018-ban ő vette át az Amerika Kapitány képregényeket, én pedig izgatottan vártam, hogy Coates ezúttal vajon mivel rukkol elő. 

Steve Rogers több, mint 70 éven át állt Amerika és a nemzet szolgálatában. De miután a Hydra átvette az uralmat, Amerika Kapitány politikai vita tárgya lett, ellenfelei a "semmi kapitányának" gúnyolják. Az amerikaiak már nem bíznak benne többé, ráadásul eközben egy új fenyegetés üti fel a fejét: Egy Nuke katonákból álló egész sereg! A szálakat az Erő Elit nevű szervezet mozgatja... De vajon ki áll az Erő Elit mögött? 

Mielőtt jobban belemélyednétek Coates Amerika Kapitány sorozatába, mindenképp érdemes elolvasni a Secret Empire című képregény eventet, ami 2017-ben jelent meg. Ez ugyanis elengedhetetlen, hogy értsük a kapitány jelenlegi helyzetét, miért tart ott ahol tart, és persze megtudhatjuk a fentebb említett hatalomátvétel részleteit, aminek az utóhatását érezzük Coates történetében. Emellett a 2018-as Amerika Kapitány képregényeket mélyen átjárja az amerikai aktuálpolitika - ám Coates tagadja, hogy saját nézetei népszerűsítéséhez használná szócsőként a Kapitányt: "Steve Rogers semmi máshoz nem hűséges, csak az amerikai álomhoz, ő maga a nemzet ideáljának megtestesítője, és ha kell szembe is megy ezzel a nemzettel, ha az nem felel meg ennek az ideálnak" - nyilatkozta az író. 

Az ismertebb karakterek között felbukkan Steve régi bajtársa Bucky, más néven a Tél Katonája, a Fekete Párduc, Thaddeus Ross, Taskmaster, valamint Nick Fury is. Coates ráadásul remekül használja ezeket a karaktereket, egészen elképesztő, hogy csak pár éve kezdett alkotni ebben a műfajban. Unatkozni egészen biztosan nem fogunk, a 2018-as Captain America az egyik legakciódúsabb, legpörgősebb jelenleg futó Marvel képregény. Kíváncsian várom kiket vonultat még fel az író - már így is volt akit nem említettem, mivel komoly spoilernek számítana. 

Leinil Francis Yu rajzai szintén pezsegnek az akciótól, a művész nagyszerűen elkapta a Kapitányt néhány ütős mozdulat közben, amiket látva egyből értelmet nyer, hogy miért ő a világ első számú szuperkatonája. A szögeket is sikerült nagyon jól kiválasztani, abszolút illik ez az ábrázolásmód a karakterhez. Az artwork egyébként kapott egy általános, sötétebb tónusú színvilágot, amivel az alkotók igyekeztek kihangsúlyozni, hogy a kapitány bizony látott már jobb napokat is. A borítót Alex Rossnak köszönhetjük. 

A 2018-as Amerika Kapitány remek starton van túl, egészen biztos, hogy rengeteg izgalmat tartogat még a sorozat. A következő, 7-12-ik számokat tartalmazó TPB kicsit később, Október 1-én jelenik meg "Captain of Nothing" címmel. 

You might know the 43 years old Ta-Nehisi Coates from Black Panther comics, he became successful due to the title pretty fast. The writer is still a quite a newbie in the industry, he only writes comics since 2016. On the west he is mostly known as a political journalist, he wrote for papers like the New York Times, or the Washington City Paper. He also released multiple books, and he is a professor at New York University. He took over Captain America comics at 2018, and I couldn't wait to see what Coates has for us. 

Steve Rogers served America for more than seventy years. But in the aftermath of Hydra's takeover of the nation, Cap became a figure of controversy, the Americans can't trust him anymore, and now his enemies call him "Captain of Nothing". Meanwhile, a new threat is rising: An entire army of Nuke soldiers! The organization called the Power Elite is pulling the strings... But who's behind the Power Elite? 

Before you dive into the new Captain America series, you should read the comic book event Secret Empire from 2017. It's crucial to understand Cap's current situation, and you can also learn the details of the earlier mentioned takeover. Besides, the 2018 Captain America series is full of current american politics, but Coates denied that he uses Cap as a mouthpiece for his own views. "Steve Rogers is loyal to nothing, but the dream, he embodies the ideals of the country that often doesn't live up to those ideals" - said the author. 

Among the better-known characters you can see Cap's old comrade, Bucky, aka. the Winter Soldier, the Black Panther, Thaddeus Ross, Taskmaster and Nick Fury. Coates knows how to use these characters, it's quite amazing, that he just started writing comics a few years ago. You are not going to get bored between the pages, the 2018 Captain America series is one of the most action packed ongoing Marvel titles. I can't wait to see which characters will Coates bring in next - there were already some I didn't mention to avoid spoilers. 

The artwork of Leinil Francis Yu is also full of action. He captured some pretty awesome moments of Captain America in motion, he made it clear why he's the number one super soldier. He also chose the angles very well, the whole perspective really suits the character. The comic has a bit of a darker tone in visuals, to point out that the Captain has surely seen better days. The cover was made by Alex Ross. 

The 2018 Captain America series is off to a great start, the series will surely bring a lot of excitement. The next TPB, called "Captain of Nothing" is going to be released on the 1st of October, and it's going to contain issues 7-12.

Shazam (2018) by Geoff Johns #1-4

A szupersztár írót, Geoff Johnst már korábban is az egekig magasztaltam a blogon, legutóbb pont egy másik Shazam képregényről szóló cikk keretein belül. Amellett, hogy neki köszönhetjük a nemrég bemutatott David F. Sandberg film alapjául szolgáló történetet, még rengeteg másikat is, amiknek felsorolásához egy külön cikk sem lenne elég. A tapasztaltabb DC fanatikusok tudják, hogy Johns a kiadó egyik legjelentősebb írója, neve gyakorlatilag egyet jelent a minőséggel. A New 52 óta Captain Marvel karaktere meglehetősen háttérbe szorult, így a rajongok nagy örömmel fogadták, hogy tavaly év végén ismét saját sorozatot kapott, méghozzá ismét Johns jóvoltából. A cikkben az első négy számot (single issue) vettem nagyító alá. 

Johns nagyjából ott folytatta, ahol a New 52 Shazam sorozat véget ért. A Shazam család a legújabb és legünnepeltebb szuperhős csapat, viszont nem hogy hivatalos nevük nincs, de a világ azt sem tudja, hogy igazából gyerekek. Lefekvés után alig várják, hogy ismét kiosonhassanak az Örökkévalóság Sziklájára, és felfedezzék annak mágikus titkait. Ám hamarosan különös meglepetés várja őket: Egy járat, ami korábban egészen biztosan nem volt ott, és ami megszólalásig olyan, mint egy metróállomás. Az állomáson több szerelvény is áll, amik a Hét Mágikus Birodalomba vezetnek: Sötétföldére, Mókaföldére, Játékföldére, Szörnyföldére, Vadföldére, és Wozenderföldére, jelentsen ez utóbbi bármit is. A hetedik birodalom a mi Földünk. Mindeközben Dr. Sivana is valami rosszban sántikál, valaki ugyanis bogarat ültetett a fülébe... Majdnem szó szerint! 

Már a Shazam film környékén is azon a véleményen voltam, hogy a Marvel Comics valahol szívességet tett a DC-nek azzal, hogy levédette a Captain Marvel nevet, elvégre kevés viccesebb fordulatot tudok elképzelni, mint hogy egy szuperhős nem mondhatja ki a saját nevét következmények nélkül. Nem is tudtam még akkor, hogy mennyire igazam van, a képregény ugyanis többször kifigurázza a kiadók között végbement jogi vitát, aki tisztában van a történtekkel, az horkantva fog nevetni az utalásokon. Öröm látni, hogy sem a karaktert, sem a mögötte álló kreatív mozgató erőket nem viselte meg különösebben az incidens. A történet emellett már az elejétől kezdve nagyon szórakoztató, okosan építi az eseményeket, valamint számos izgalmas rejtélyt elültet. Ugyanis fogalmunk sincs mi valójában a Hét Mágikus Birodalom, az viszont biztos, hogy ez nagyban meg fogja változtatni a DC multiverzumáról eddig szerzett ismereteinket. 

Az artwork parádés, színes, részletes, mondhatni egyszerűen varázslatos. A rajzoló Dale Eaglesham korábban olyan képregényeken dolgozott, mint a Green Lantern, Conan, Justice Society of America, vagy éppen a Fantasztikus Négyes. Johns keresve sem választhatott volna maga mellé jobb művészt, tényleg nagyszerűen kiegészítik egymást. Végtelenül sajnálnám, ha menet közben lecserélnék, nem hiszem, hogy nála bárki jobban művelhetné azt, amit jelenleg csinál. 

Az új Shazam sorozatra megérte ennyit évet várni, a karakter rajongói igazán el vannak kényeztetve idén. Az első 6 single issue már elérhető, az azokat egybegyűjtő hardcover pedig valamivel később, Október 29-én jelenik meg. 

I praised the superstar writer Geoff Johns already on the blog before, last time also in a Shazam article. Besides he's responsible for the comic that David F. Sandberg's movie is based on, he did many other important stories as well. More experienced DC fanatics know, that Johns is one of the most important writers of the publisher, and his name usually means quality. After the New 52, Captain Marvel's character faded in the background for years, so fans were quite happy when his new series was announced, and that it's going to be written by Geoff Johns again. In this article I reviewed the first four single issues of the series. 

Johns picked up where he left things in the New 52. The Shazam Family is the most celebrated new superhero team, but they still don't have an official name, and nobody knows that they are actually kids. After bedtime they can't wait to sneak out to the Rock of Eternity, so they can explore it's magical secrets. Soon they discover something strange: a place that surely wasn't on the Rock before, and it looks exactly like a subway station. There are even trains that can take you to the Seven Magiclands: Darklands, Funlands, Gamelands, Monsterlands, Wildlands, and Wozenderlands, whatever that means. Earthlands is obviously our Earth. Meanwhile, Dr. Sivana is at it again, since someone put a bug in his ear... Almost literally! 

I already said around the movie premiere, that Marvel Comics actually did a favor to DC with the copyright, I mean I can't imagine a funnier twist, when a Superhero can't say his own name without consequences. I did not know how right I was, since the comic makes fun of the legal dispute multiple times, if you know background story about what happened between the two leading publishers, you are going to laugh very hard. It's good to see that neither the character, or the creative team behind him takes the whole situation too serious. Besides, the story is building up itself cleverly from the beginning, and it also plants some pretty good mysteries. We have no idea what the Magiclands truly are, but they might going to change everything we know about the DC Multiverse. 

The artwork is genial, beautiful, colorful, we can almost say it's magical. The artist, Dale Eaglesham previously worked on titles, such as Green Lantern, Conan, Justice Society of America and The Fantastic Four. Johns couldn't find a better illustrator for the job, they truly make each other complete. I'd be very sad if they change Eaglesham for any reason, I don't think anyone could do better what he does now. 

It was totally worth the wait for the new Shazam series, fans have every reason to be pleased this year. You can already buy the first six single issues, which are also going to be collected into a hardcover later. It will be released on October 29. 

Martian Manhunter by Steve Orlando & Riley Rossmo #1-4

A jelenleg futó Marsi Fejvadász képregényekre azonnal felfigyeltem a nem hétköznapi artworknek köszönhetően, mondhatni elkerülhetetlen volt, hogy felfedezzem miről is van szó pontosan. Eredetileg szerettem volna megvárni az első TPB-t, de a DC komoly akciókkal készült az emlékezet napjának alkalmából (amerikai nemzeti ünnep), így engedtem a csábításnak, és megvásároltam az első négy számot (single issue) a Comixology digitális könyvtárából. Az író, Steve Orlando fiatal kora ellenére csinos bibliográfiával büszkélkedhet, most viszont valami egészen különleges dolgot tálalt elénk, amiből főként az ínyencek mazsolázgatnak majd szívesen. Bármilyen jól ismered a Marsi Fejvadászt, erre biztosan nem vagy felkészülve!

J'onn J'ozz az Igazság Ligája rajzfilmsorozat óta az egyik legemlékezetesebb képregény karakter számomra. Pszichikus erejének köszönhetően komoly ellenfélnek számít a DC Univerzumban, akár Supermant is könnyedén térdre kényszeríti. Emellett talán az egyik legelveszettebb, legmagányosabb lélek a kiadó történeteiben, egy igazi űrlény, aki közben mégis mélyen emberi. Alakváltó képességét használva vegyül el közöttünk egy John Jones nevű detektív képében, legnagyobb gyenge pontja pedig a tűz. 

A képregény gyakran változtat helyszínt a Föld és J'onn egykori hazája, a Mars között. Megtudhatjuk milyen más volt ott az élet, megismerjük J'onn egykori családját, valamint kiderül, hogy a bolygóján ő is épp olyan korrupt volt, mint bármelyik zsaru. Emellett láthatunk marslakókat szeretkezni, ami egyfelől nagyon bizarr, ugyanakkor valahol igazán mély és gyönyörű. A marslakók az intim együttlét során teljesen egybeolvadnak, nemcsak fizikailag, hanem telepatikus képességeiket használva egyesítik, és megnyitják egymás előtt az elméiket. Nyugalom, semmilyen pornográf, vagy más szempontból kifogásolható tartalomról nincs szó. Emellett megtudhatjuk hogyan került J'onn a Földre, miként lett belőle John Jones, és hogyan alakultak első kalandjai nyomozótársával, Dianennel. 

Mint már fentebb írtam, a képregényre első sorban az artwork miatt lettem figyelmes. Riley Rossmo rajzai ugyanis erősen pszichedelikus töltetűek, a Martian Manhunter ízig-vérig kísérletezős cucc, amit az erre fogékonyak nagyon szeretni fognak. A masszív színkavalkád, a folyamatosan változó formák és az elrugaszkodott, indie képregényekre hajazó karakterdizájn egészen sajátos világot teremtenek, amihez még csak hasonlót sem tudok felidézni. Egyszerűen imádom. 

A Martian Manhunter újradefiniálta a címszereplőt, ajánlott olvasmány mindenkinek, aki nem szokványos képregényélményre vágyik. A sorozat egyébként nem lesz hosszú, összesen tizenkét szám várható, amiből az első öt már elérhető a Comixology digitális könyvtárában. A hatodik június 26-án jelenik meg. 

The ongoing Martian Manhunter series got my attention immediately due to the unique artwork, it was simply unavoidable to explore it further. I wanted to wait until the release of the first TPB, but DC had huge sales on Comixology during memorial day, so I bought the first four single issues instead. Despite his young age the author, Steve Orlando has a pretty handsome bibliography, but now he got something very special for the open minded readers. No matter how well you know J'onn J'ozz, you are not prepared for this! 

The Martian Manhunter is one of the most memorable characters for me since the Justice League: Animated Series. He is quite a strong and dangerous opponent, he can even force Superman to kneel with his psychic powers. He is also one of the lost souls of the DC Universe, a true alien, who's still the most humane. He blends in using his shapeshifting powers as a detective called John Jones. His biggest weakness is fire. 

The comic changes place quite often between Earth and J'onn's homeworld, the Mars. We learn how different life was there, we meet his former family, and we also find out that J'onn was just as corrupt, as any cop on our planet. We also see martians having sex, which is quite bizarre, but also very deep and beautiful. Martians completely merge when they make out, not just physically, but also mentally with their telepathic powers. They literally open their minds for each other. Don't worry, there isn't any pornographic content. We also learn how J'onn came to Earth, how he became John Jones and how his first detective adventures went with his partner, Diane. 

As I said before, the series got my attention due to it's artwork. The illustrations of Riley Rossmo are quite psychedelic and experimental, which I absolutely adore. The trippy colors, the morphing shapes and the indie character design creates a unique vibe, that I simply can't compare to anything else. I just love it! 

The ongoing run redefined the Martian Manhunter, I recommend it to anyone who wants an unusual comic book experience. The series won't be long, it's going to take twelve issues and the first five is already available on Comixology. The sixth is going to be released on the 26th of June.