Sean Murphy azon sokoldalú alkotók közé tartozik, akik nem csak írják, de sokszor rajzolják is saját képregényeiket. Nevéhez olyan jelentősebb címek fűződnek, mint a Hellblazer, az American Vampire, valamint a Tokyo Ghost. Az évek során dolgozott már együtt Grant Morrisonnal, Mark Millarral, Rick Remenderrel és Scott Snyderrel is. A 2017-ben indult, majd 2018 októberében egyben is kiadott White Knight a rajongók és a kritikusok szerint is az utóbbi évek legfontosabb Batman képregénye, ami ráadásul Murphy karrierjének is egyik legfontosabb állomása. A borító a Nerdist kritikáját idézi: "Semmi máshoz nem fogható". Én pedig megerősíthetem, hogy ez bizony tényleg így van.
A White Knight egy úgynevezett "Elseworlds" történet, ami annyit tesz, hogy nem része a fő történetfolyamnak, és nem is hat ki annak eseményeire, más szóval nem kánon. Az ehhez hasonló sztorik sokáig az azonos nevű imprint alatt futottak, egy ideje viszont a DC Black Label gondozásában jelennek meg, sok korábbi Elseworlds képregény új Black Label kiadást is kapott. A kontinuitástól való függetlenség nagyobb szabadságot biztosít az íróknak, mivel nem kell azzal foglalkozniuk, hogy más képregényekben mi történt, vagy történik éppen, így semmi nem szabhat határt a kreativitásnak. Ennek köszönhetően rengeteg közönségkedvenc, vagy épp a közönséget megosztó történet látott napvilágot az Elseworlds égisze alatt, amik a mai napig komoly jelentőséggel bírnak.
A White Knight egészen érdekes koncepcióval állt elő: Joker kigyógyult az őrületből, szemmel láthatóan épelméjűbb, mint valaha. A történetben a most már Jack Napier néven ismert férfi új küldetésbe kezd, hogy helyrehozza a várost, amit egykor rettegésben tartott. Miután kibékült egykori partnerével, Harley Quinnel, kinek oly sok szenvedést okozott, gondosan kitervelt kampányba kezd, hogy lejárassa azokat, akiket a város valódi ellenségének tekint: Batmant és a korrupt gothami rendőrséget!
Jack Napier az 1989-es Tim Burton féle Batman filmben bukkant fel először, ám sosem lett megerősítve, hogy valóban ez lenne Joker igazi neve, hiszen a karaktert övező rejtély fontos része, hogy nem ismerjük a valódi történetét. A legtöbb origin story csak spekuláció, a legtöbben a Killing Joke című Alan Moore képregényt tekintik a hivatalos verziónak, ám ezt a kijelentést a mai napig viták övezik, mivel a DC sosem adott ki erre vonatkozóan semmilyen közleményt. A 2015-ös Darkseid War végül végképp a feje tetejére állított minden elméletet, hiszen kiderült, hogy nem is egy Joker létezik, hanem egyenesen három, így nem kizárt, hogy közülük Jack Napier az egyik.
A White Knight többek között azért végtelenül zseniális, mert a kigyógyult Joker érvei határozottan meggyőzőek, és az olvasó tényleg elhiszi, hogy Batman a város problémájának egyik legnagyobb forrása. Ha tehetném, Sean Murphy történetét elsősorban Frank Miller és Zack Snyder figyelmébe ajánlanám - ha őszinte akarok lenni, a Sötét Lovag Visszatér talán a legkevésbé kedvenc Batman képregényem, Snyder mozifilmek terén elkövetett ámokfutását pedig még annyira sem szívelem. Számomra ugyanis semmilyen körülmények között nem oké a tudatosan gyilkolászó Batman karaktere, a White Knight pedig nagyszerűen rávilágít az egyik fontos tényezőre, amiért ez a koncepció már önmagában halálra van ítélve: A város sokkal kevesebb miatt is Batman ellen fordult, megkérdőjelezik önbíráskodó módszereit, valamint azt, hogy senki sincs, aki felelősségre vonhatná. Amit tesz számtalan ponton törvénybe ütközik, ha még ezen felül öldökölne is, afelett a rendőrség már aligha hunyna szemet. Nem beszélve arról, hogy ezzel Joker létezése is értelmét vesztené, hiszen a bűn bohóc hercege számtalanszor próbálta elérni, hogy Batman átlépje azt a bizonyos határt.
A White Knight egy-két ponton megváltoztatja a Batman történelmet, viszont nem zavaró mértékben, ráadásul a Black Label imprintben bele is fér az ilyesmi. A történetben számtalan ismert karakter felbukkan, többek között Gordon felügyelő, Harvey Bullock, Renee Montoya, Batgirl, Nightwing, Mr. Freeze és még sorolhatnám. Murphy remekül használja a szereplőket, játszik az olvasó érzelmeivel, a White Knight minden szempontból az egyik legizgalmasabb és legmeghatóbb Batman sztori, amit valaha olvastam. Ráadásul meglepetésből sem lesz hiány: Harley karaktere, akit egy ideje kevésbé szívelek kapott egy nagyon jól irányzott csavart, és végre olyan bánásmódban részesült, amit megérdemel. Azt hiszem nem spoilerezek semmit, ha elárulom, hogy ebben a képregényben az őrült picsa Harleyt és a bájos Dr. Harleen Quinzelt is megkapod.
Mint már fentebb említettem, Sean Murphy nem csak írta, hanem rajzolta is a képregényt, a végeredmény pedig egyszerűen briliáns. A sztori és az illusztrációk parádés összhangban vannak, tökéletesen kiegészítik egymást. Az IGN kritikája szerint Murphy egyenesen arra született, hogy Batmant rajzoljon, és bár ez lehet kissé túlzásnak hangzik, biztosíthatlak, hogy nem az. Őszintén remélem, hogy egyszer a fő történetfolyam keretein belül is alkot valamit, bár a Black Label függetlensége miatt talán némileg jobban illik a stílusához. Akárhogy is, ha a a Murphy név szerepel egy Batman borítón, egy pillanatig ne habozzatok a vásárlással.
A White Knight a valaha volt egyik legjobb Batman/Joker sztori, kiérdemelte a helyet az olyan történetek mellett, mint a Nevető Ember, vagy a Gyilkos Tréfa. Ezzel ráadásul nincs vége, ugyanis hamarosan érkezik a folytatás: A 8 számból álló, havi megjelenésű Curse of the White Knight júliusban indul, amiből az első preview képek már megtekinthetők a DC honlapján.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése