A cikk nyomokban spoilereket tartalmaz a Final Days of Superman és a Superman: Lois & Clark című képregényekből. Ezek az információk elengedhetetlenek a Rebirth korszak Superman képregényeinek megértéséhez. Kérlek csak saját felelősségre olvass tovább!
Előzmények (Road to Rebirth): A New 52 sok változást hozott a DC Univerzumba, melyek közül az egyik máig legvitatottabb az újraértelmezett Superman karaktere, aki némileg eltért a szélesebb körben ismert Post Crisis verziótól. Az új Superman fiatalabb, zárkózottabb és forrófejűbb volt, ráadásul Lois Lane helyett Wonder Womannel bonyolódott kapcsolatba. Ez a Superman a Darkseid War eseményei után meghalt, hogy mi történt pontosan megtudhatjátok a Final Days of Superman című kötetből. A rajongók legnagyobb örömére a Rebirth éra kezdetével visszatért a fentebb említett, érettebb Post Crisis Superman, vele együtt pedig Lois, valamint fiuk, Jonathan Kent, az új Superboy. A Flashpoint következtében Lois és Clark világa teljesen kitörlődött, ők ketten viszont megúszták, családot alapítottak, és mivel vele párhuzamosan létezett egy másik, fiatalabb Superman, Clark nyugdíjba vonult, és csak szükség esetén avatkozott bele a világ eseményeibe anélkül, hogy felfedné magát. Az erről szóló történeteket a Superman: Lois & Clark című képregényben olvashatjátok.
Az Action Comics nyitányában az egész világ a New 52 Supermant gyászolja. Lex Luthor, akinek a Darkseid War során szerzett super-páncélján már amúgy is ott díszelgett az S szimbólum, váratlan bejelentést tesz: Magát kiáltja ki az új Supermannek és Metropolis védelmezőjének. Az idősebb Supermannek nem kellett több, hogy színre lépjen, hiszen az ő világában egy másik Luthor megszámlálhatatlan szörnyű dolgot tett, érthető hát, ha ezen a Földön sem bízik benne. A város óriási megrökönyödéssel fogadja az új Acélember létezését, hiszen az ő Supermanjük nincs többé, nem tudják mit gondoljanak hősünkről, akinek eredete ráadásul teljesen ismeretlen a nyilvánosság számára. Mindeközben, szinte a semmiből tűnik fel egy ádáz ellenség: Doomsday, aki egyszer már alaposan ellátta Superman baját. És ha mindez nem lenne elég, felbukkan a helyszínen egy másik Clark Kent is, aki a Daily Planet munkatársa, ugyanakkor nem kriptoni, nincs szuperereje, minden jel szerint teljesen átlagos ember. Viszont ha a halott és az élő Superman is Clark Kent, akkor kicsoda ez a harmadik, és mi a magyarázat a létezésére?
Jurgens nagyon ügyesen ültet el kibogozásra váró rejtélyeket, amik a történet előrehaladtával csak még több rejtélyt szülnek, vagyis garantáltan megveszi az olvasó a következő fejezetet is, mivel egyszerűen beleőrül a rengeteg megválaszolatlan kérdésbe. Egy képregény pedig akkor jó, ha ösztönöz a folytatásra, az Action Comics pedig abszolút eleget tesz ennek. Az erő nélküli Clark Kent tipikus példája az olyan okosan kitalált paradoxonoknak, amik miatt egy életre megszereti az ember a DC Univerzumot és annak zseniális összetettségét. Az egy oldalon küzdő Lex/Superman páros szintén üdítő fordulat, emellett kifejezetten örültem annak, hogy itt nagyobb hangsúlyt kapott egy nagyon fontos tényező, ami Tomasi párhuzamosan futó Superman képregényeiben szerintem nem volt eléggé kiemelve: Superman ismét űrlényként él a világban. Senki nem ismeri őt és ő sem ismer senkit, ezen a Földön mindenki csak az alteregója azoknak az embereknek, akik az ő kitörlődött univerzumában, egy mostanra nem létező idősíkon éltek. Magyarán nem ugyanazok a személyek, még ha nem is különböznek sokban. Ez rengeteg olyan izgalmas szituációt eredményez, amiket nagyon hiányoltam abból a három TPB-ből, amit a Tomasi sorból korábban olvastam, és ami után a Rebirth Superman képregényeket az csak az Action Comics kiegészítőiként tudom értelmezni annak ellenére, hogy sokan a Rebirth korszak zászlóshajójaként hivatkoztak rájuk.
Az artwork számos művészt felvonultat, épp ezért nem is nevezném meg külön-külön mindegyikőjüket. Azt viszont megerősíthetem, hogy vizuális szempontból az Action Comics a legmagasabb minőséget hozza. A paneleket nézve szinte hallani lehet, ahogy Superman öklének jellegzetes csattanása visszhangzik Metropolis utcáin. A színek szemet gyönyörködtetőek, a rajzolók közti váltások maximum az arcokat nézve tűnnek fel, de egyáltalán nem zavaróak. Az illusztrátorok némelyike érezhetően sokat kölcsönzött Henry Cavill vonásaiból (lásd a vol. 2 és 3 borítóit). Ez viszont aligha negatívum, hiszen ha fel lehet hozni valamit a DCEU védelmére, az az, hogy a színészre tényleg ráöntötték a szerepet.
Az Action Comics pontosan azt nyújtja, amit a cím ígér, és még sokkal többet is. Rengeteg izgalmas kérdést vet fel, amikre a válaszokat megtalálni még annál is izgalmasabb. A többség véleményével ellentétben, ha össze kell vetnem a két író, Jurgens és Tomasi munkásságának első 3 részét, akkor bizony Jurgens sorozatát érzem erősebbnek. Ezzel viszont nem azt állítom, hogy Tomasi Supermanje rossz lenne, ha valakit érdekel a mélyen kidolgozott, Clark és Jon közötti apa-fia szál, annak meleg szívvel ajánlom ennek a sorozatnak a beszerzését is. Sőt, ha megteheted tegyél egy próbát a Supermannel és az Action Comics-szal is, mivel a két párhuzamosan futó széria eseményei gyakran kihatnak egymásra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése