Chip Zdarsky az egyik legkedvencebb alkotóm a képregényiparban, és eddig semmi olyat nem olvastam tőle, amire ne vizsgázott volna színötösre nálam. A Spectacular Spider-Man, a Spider-Man: Life Story, a 2019-es Daredevil és annak betetőzése, a Devil's Reign mind kiérdemelte a helyét az elmúlt évek legjobb Marvel sztorijai között. Az író közben a a DC-nek is aláírt, és nem kisebb cím fut épp a keze alatt, mint a main Batman sor, nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi sül ki belőle. Míg erre a kérdésre választ kapok, végre valahára sort kerítettem az utóbbi idők egyik legizgalmasabb What if? képregényének, ami ismét egy alternatív Pókember történetet mesél el öt számon keresztül, és ami egészen őrületes alapkoncepcióval állt elő:
Mi lett volna, ha annak idején Peter Parker nem válik meg a híres, fekete, élő és gondolkodó pókruhától, vagyis a Szimbiótától? Miután Pókember és Roderick Kingsley, másnéven a Vészmanó összecsapása szörnyű tragédiával végződik, Peter lelkét és elméjét fekete hálóba szövi a hozzánőtt idegen entitás. Hősünk búcsút int korábbi morális kódexének, és egyértelmű üzenetet küld a new yorki alvilágnak: A barátságos és közkedvelt Pókember nincs többé. A város bűnözői rettegnek, hogy a könyörtelen szörnyeteggé vált egykori szuperhős levadássza őket, így összeülnek, hogy kieszeljenek egy tervet a likvidálására...
A történetben szinte az összes kedvenc Pókember képregényekből ismert gonosztevőm felbukkan, ami már önmagában véve is nagyon megdobta az élményt. Szerepel Wilson Fisk, Oki Doki, Electro, Kraven Rhino, Mysterio, Skorpió, Sokkoló, sőt, Eddie Brock is. Utóbbi azért különösen érdekes, mert ugye ebben az alternatív valóságban Brock sosem lép kapcsolatba a szimbiótával, vagyis sosem lesz belőle Venom. Ennek ellenére sikerült bebizonyítania, hogy önmagában véve is komoly veszélyt jelent. Meglepő, vagy talán mégsem annyira, hogy az öreg J.J. is rossz társaságba keveredik, mikor végre valahára bizonyítékot nyert arra, amit amúgy is mindig szajkózott: Pókember veszélyes bűnöző, gyilkos és meg kell állítani, bármi áron.
Azonban nem csak J.J. és a szuperbűnözők próbálják kézrekeríteni az elfajzott Pókembert. Legnagyobb örömömre a Fantasztikus Négyes és a Bosszúállók tagjai is beszállnak a buliba, ám ahogy az sejthető, a legkevésbé sincsenek felkészülve azokra a borzalmakra, amit a Szimbióta tartogat számukra. És persze nem maradhattak ki az olyan support karakterek sem a történetből, mint Felicia Hardy, más néven a Fekete Macska, May néni és a mindig elbűvölő Mary Jane Watson.
A sztori olvasása közben több ponton azon kaptam magam, hogy a fejemet csóválom, amiért Pókember kiesett a saját karakteréből, vagy nem úgy viselkedik ahogy tőle megszoktuk, de igazából pontosan ez itt a lényeg: Peter nem önmaga, a Szimbióta kihozta belőle a létező legrosszabb, legsötétebb oldalát, és nem olyan kínos megközelítésben, mint a Raimi féle Pókember mozikban, hanem tényleg iszonyat para módon.
Egyetlen igazi negatívumot tudok felhozni a képregény kapcsán: Pasqual Ferry illusztrációi nagyon felemásra sikerültek, némelyik panel egész pofásra sikerült, máshol szegény Mary Jane úgy néz ki, mintha pofánverték volna egy péklapáttal. A színezés sok helyen feljavította azt, ami anélkül nyilvánvalóan bűn ronda lenne, de sok rész így is keserű szájízt hagy maga után.
Chip Zdarsky ismét bebizonyította, hogy egy képregényzseni, bármennyit el tudnék viselni hasonló alternatív Pókember sztorikból. Maga a történet 10 pontos, a látvány úgy 6, de csak mert tényleg voltak részek, amikre nem volt borzasztó ránézni. Ti olvastátok a Spider's Shadow-t? Mi a véleményetek?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése