Peter David nevét aligha lehet megkerülni, ha Hulk képregényekről van szó, ugyanis az író 1987-ben megkezdett, 12 éven át tartó The Incredible Hulk sorozatánál maximum Al Ewing Immortal Hulk képregényeit szeretik jobban a rajongók. De azt tudtátok-e, hogy David csak azért kezdett foglalkozni Bruce Bannerrel és szörnyeteg alteregójával, mert senki más nem akart? Annak idején ugyanis egy ideje már csak vergődtek a Hulk képregények, amire csak rátett, hogy Pókember és a mutánsok voltak épp a Marvel sztárjai. David akkoriban értékesítési vezető volt a kiadónál, míg egy nap Bob Harras felkérte, hogy vegye át a szériát Al Milgromtól. Mindenben szabad kezet kapott, magyarán azt csinált a karakterrel, amit csak szeretett volna. Ami különösen vicces, hogy az írónak nem igazán volt konkrét terve a sorozat menetét illetően, hanem lényegében maga is csak sodródott az árral. "Jól van, megírok hat számot, aztán meglátjuk mi lesz."
A Visionaries című gyűjtemény #331-től 339-ig tartalmazza a The Incredible Hulk számait, vagyis pontosan ott veszi fel a fonalat, ahol David átvette a stafétát. A kötet szerencsére minden fontos előzményről felvilágosít minket, így ha nem szeretnéd elolvasni azokat, akkor sincs semmi gond. De mi történt korábban? Miután Bruce Banner és Hulk egy vegyi fürdő következtében különváltak, Banner és Betty Ross összeházasodtak. Azonban nem csak hogy Hulkot ezek után semmi nem tartotta vissza a pusztítástól, de az is kiderült, hogy a szétválasztás károkat okozott Banner és az ő sejtjeiben is. Más szóval mindketten haldokoltak, így ismét megpróbálták őket egyesíteni a Gamma Bázison. Ám történt egy kis bökkenő: Az egyesítés folyamán Rick Jones is beleesett a fürdőbe, melynek következtében belőle lett az "egyszerű" zöld Hulk, Banner pedig éjszakánként a szürke Hulkká változik, aki a karakter egy értelmesebb, de kicsit sem barátságosabb verziója. Ez lényegében minden, amit tudnod kell, most már semmi sem vehet vissza a kötet élvezhetőségéből!
David sorozatát mindenképp a horror kategóriába sorolnám, ha már mindenképpen muszáj valahova, legalábbis szerintem azok a pillanatok a legütősebbek, amikor ezek az elemek dominálnak. Itt ez a nagy, ijesztő, dühös szörny, aki most már elég intelligens is ahhoz, hogy még jobban megkeserítse Banner életét, éjszakánként pedig még nála is sokkal iszonyúbb és rémisztőbb lényekkel verekszik. A legrosszabb dolog a történetben azonban mégis az emberi gonoszság, hiszen anélkül eleve létre sem jöhettek volna ezek a pokoli teremtmények.
Hulk és Banner kettőssége fontos szerepet kapott ezeken az oldalakon, mint azt már bizonyára sejtitek a fentiekből, nem igazán vannak oda egymásért. Folyamatosan megy a harc, hogy az egyik személyiség felülkerekedjen a másikon, ám végül nincs más választásuk, mint hogy összedolgozzanak a közös cél érdekében. Mindaddig viszont nagyon érdekes és kreatív módokon próbálják meg szabotálni egymást, és David talán egyik legnagyobb érdeme, hogy már a sorozatának elején is igyekezett elmélyíteni az egész sztori pszichológiai oldalát.
Egyébként minél többet olvasol a kötetből, annál egyértelműbbé válik, hogy Hulk miért utálja annyira Bannert. Mert bizony, Bruce Banner sokszor HIHETETLENÜL IDEGESÍTŐ. Egyik hülye döntést hozza a másik után, veszélybe sodorja a saját feleségét, aki a legnagyobb áldozat az egész történetben, és tényleg, nála rosszabb férjet egyszerűen kívánni sem lehet. És persze, felmerül a kérdés, hogy tehet-e ő erről egyáltalán, vagy hogy mi mégis mit csinálnánk az ő helyében? Nem szeretnék sem ítélkezni felette, sem pedig felmenteni őt a felelősség alól, viszont ne felejtsük el, hogy Hulk eleve Banner traumájának a megtestesülése, más szóval ő legalább annyira a probléma forrása, mint a benne lakozó szörnyeteg.
Amikor nem épp a horror van a tetőponton, akkor David emlékezteti rá az olvasót, hogy ez még mindig a Marvel Univerzum. A kötetben a szürke behemót az X-Factor-ral is összecsapott - nem, nem Simon Cowellel és a többi zsűritaggal, hanem Küklopsszal, Marvel Girl-el és Jégemberrel. A csapatot tévedésből riasztották, miután valaki mutánsnak hitte Hulkot, ám ekkor még fogalmuk sem volt, hogy mibe csöppentek bele. Hamarosan választás elé kényszerülnek: Tétlenül nézik Hulk és Dr. Banner meggyilkolását, vagy segítenek nekik kereket oldani?
Az illusztrációkat az itt még viszonylag kezdőnek számító Todd McFarlane készítette. Nekem maximum a látvány miatt volt érezhető, hogy ez egy 1987-es képregény, de mindent egybevéve azt érzem, hogy a rajzoló remek választás volt David mellé. A szürke Hulk Frankenstein-szerű vonásait a kiugró szemöldökkel különösen imádtam, mindig is ezt az ábrázolásmódot preferáltam legjobban a karakternél.
Egy szó mint száz, ha érdekel Hulk karaktere, akkor Peter David munkássága kihagyhatatlan. A kötet ma is nagyon szórakoztató, a dialógusok sem elavultak, és egy kicsit felturbózott látványvilággal simán megállná helyét a modern képregények között is. Csak ajánlani tudom!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése