MI VOLT EZ A MOSLÉK? Öngyilkos Osztag filmkritika

Aki régóta követi a blogot, az tudja, hogy alapvetően nem igazán szeretek filmkritikákat írni. Van száz másik oldal, akik megteszik ezt helyettem, de ha már mégis belemegyek, akkor is inkább az animációs cuccok felé húz a szívem. Őszintén szólva erre a hétévégére is teljesen másról terveztem írni, ám az elmúlt napok olyan dögunalmasra sikeredtek, hogy a feleségemmel elhatároztuk, megnézünk itthon pár képregényfilmet, amiket tavaly kihagytunk. Főleg azért, mert egyik sem érdekelt minket annyira, hogy fejvesztve rohanjunk jegyet váltani rájuk a moziba, én pedig mivel amúgy is 0/24 képregényeket olvasok, ezért sosincs hiányom szuperhősökből. Mivel James Gunn Suicide Squad... Mi is ez...? Folytatás? Remake? Na mindegy, FILMJE óriási pozitív visszhangot kapott mind a sajtó, mind a közönség részéről, ezért természetesen felkerült a repertoárba, arra viszont egyikünk sem számított, hogy mindketten traumaként éljük meg ezt a 2 óra 12 percet. 

Mert bizony, az Öngyilkos Osztag annyira szar, hogy teljesen értetlenül állok a felhajtás előtt, ami ezt az egész mozit körüllengte. A képregényfilmek nyilván sosem képezték a magaskultúra részét, ami rendben is van így, James Gunn "remekműve" viszont minden szempontból a legalját testesíti meg ennek az egész műfajnak. És amikor azt látom, hogy egy ilyen teljesen nyilvánvaló szemetet ennyien bálványoznak, akaratlanul is görcsbe rándul a gyomrom, mert rögtön azt vizionálom, hogy a szemünk előtt válik valósággá az Idiocracy című film. Ha pedig így van, akkor bizony az olyan alkotások felelőssége, mint amilyen a Suicide Squad, egyáltalán nem elhanyagolható ebben a kérdésben. 

A történet szinte teljesen ugyanúgy kezdődik, mint a hányatott sorsú 2016-os Öngyilkos Osztag. A Belle Reve börtönben Amanda Waller két speciális különítményt szervez különleges képességű elítéltékből, akikért nem kár, ha otthagyják a fogukat a harcmezőn. Az egyik egy elterelő alakulat, kiknek nagyját a film első pár percében lemészárolják, a másik pedig a Task Force X, akiket Waller a rejtélyes "Csillag Projekt" miatt vezérelt ki Corto Maltese szigetére. Okuk van ugyanis feltételezni, hogy egy rendkívüli erejű földönkívüli szörnyeteget tartanak fogva a szigeten, ami az egész világra veszélyt jelent... 

Az első teljesen nevetséges húzás mindjárt Idris Elba karaktere, Bloodsport, aki igazából EGY AZ EGYBEN AZ ELŐZŐ FILMBEN WILL SMITH ÁLTAL ALAKÍTOTT DEADSHOT, RÁADÁSUL TÖK UGYANAZZAL A HÁTTÉRREL. Erre nyilván azért volt szükség, mert Will Smith egyéb elfoglaltságok miatt nem tudott részt venni Gunn projektjében, viszont ha már lecseréltek egy szereplőt, azért egy kicsit talán megerőltethették volna magukat. Igazából mindegy is, ugyanis ez az apróság volt a legkevésbé zavaró a filmben. Sőt. Az első pár percben igazából még volt pár poén, ami után már majdnem elhittem, hogy ez akár még jó is lehet, nem sokkal később viszont már kezdtem kínosan feszengeni. 

A film teljesen feleslegesen alpári és a gyerekesen túltolt gore-on kívül igazából nem szól semmiről. Nem tudom velem van-e a gond, de szerintem én már érettebb vagyok annál, minthogy ezt viccesnek találjam, vagy hogy ennyivel beérjem. Ami viszont képregényrajongóként talán a legfájóbb pont számomra, hogy ismét kaptunk egy olyan filmet, aminek az ég világon semmi DC hangulata nincs. Ha eleve nem ennek tudatában ülök neki, vagy nincs rá pár utalás, akkor lehet sosem jövök rá, hogy ez az az univerzum szeretne lenni. Apropó, ha már az utalásoknál tartunk: Nagyon megmaradt bennem az a rész a film elején, amikor bemutatják a szereplőket, és Waller elmeséli, hogy Bloodsport kómába küldte Supermant egy kriptonit golyóval. Ez nagyszerű, és mikor történt ez pontosan a DCEU-ban? Mert attól, hogy bedobálnak a semmiből ilyen szösszeneteket még kicsit sem sikerült ráerősíteni arra, hogy ez egy egységes univerzum lenne, vagy hogy ez az alkotás bármiben kapcsolódna a korábbi DC mozikhoz. Tudjátok miben rejlik a Marvel sikere? Hogy ha náluk bármi ilyesmit említenek, az biztos, hogy valamelyik másik film eseményeire utal, amit már korábban láttunk. Ez pontosan ugyanígy néz ki máig a képregényekben is, és míg a DC papíron remekül ért az univerzum építéshez, itt ismét totál mellé ment minden ilyen erőfeszítés. 

Ami viszont abszolút a legnagyobb hiányossága a filmnek az az, hogy egy deka szerethető karakter nincs az egészben. Az egyetlen értékelhető szereplő számomra a Menyét volt, aki legalább tényleg vicces, de persze őt mindjárt a film elején ki is írták a sztoriból. Aki maradt, az mind a futottak még kategória. Mindemellett Gunn próbált beleerőszakolni pár meghatónak szánt pillanatot a történetbe, amik olyan szinten nem működnek, hogy az már konkrétan kínos. John Cena karaktere, a Békeharcos fel sem foghatom, hogy hogyan, vagy miért kapott saját sorozatot, de akit legjobban sajnálok ebben az egészben, az nem más, mint Margot Robbie. Az a gond ugyanis Harley Quinnel, hogy ő annak idején egy rajzfilmfigurának lett kitalálva, és szerintem Paul Dini bele sem gondolt, hogy valaha előszedhetik a karaktert egy élőszereplős filmben. De sajnos megették. Nem egyszer, nem kétszer, hanem háromszor. És mi az eredmény? Itt egy észbontóan gyönyörű, hihetetlenül tehetséges színésznő, aki 31 éves fejjel itt bohóckodik és ugrabugrál egy hozzá teljesen méltatlan szerepben. 

A film tele van olyan művészinek szánt, a gyakorlatban ide a legkevésbé sem passzoló megoldásokkal, amik láttán egyértelmű, hogy Gunn maga sem tudta eldönteni, hogy milyen műfajban szeretné elkészíteni a saját filmjét. A kedvenc ilyen jelenetem, amikor Harley két géppuskával a hóna alatt ontja a golyókat, aztán egyszer csak mögüle...? Belőle...? Mindegy, VALAHONNAN elkezdenek záporozni a virágok. Fogalmam sincs ezzel mit szeretett volna a rendező, az viszont biztos, hogy ha összekevered az ilyen pillanatokat a véres-beles ocsmányságokkal, az eredmény nem más lesz, mint egy jó nagy vödör moslék. Van viszont még valami, ami még ennél is rosszabbul működik. Valami, amiről még nem beszéltünk. Van tipped mi az? 

HÁÁÁT PEEERSZE, HOGY STARRO KARAKTERE. Ki az a megveszekedett hülye, aki minden idők egyik legbénább képregényes ellenlábasát, egy ÓRIÁSI TENGERI ŰRCSILLAG IZÉT tesz meg a film legfőbb gonosztevőjének? De várj, ez így kicsit pontatlan... Hiszen Starro itt nem az ellenség! Elvégre elrabolták, éveken keresztül kínozták, VAGYIS Ő A LEGNAGYOBB ÁLDOZAT AZ EGÉSZ TÖRTÉNETBEN! És mindezek után az a film csúcspontja, a legkevésbé sem hősies hősök hősiességének betetőzése, HOGY KINYÍRJÁK AZT AZ EGY KARAKTERT, AKI KONKRÉTAN SEMMIRŐL NEM TEHET. Egy értelmes forgatókönyvben Starro és az Öngyilkos Osztag összefogtak volna, hogy leszámoljanak Wallerrel, és mindenkivel, akik az igazi lelketlen szörnyek a történetben. Az meg már tényleg teljesen mellékes, hogy Starro milyen hülyén néz ki egy élőszereplős filmben, szerintem a képregényekben is elég nehéz őt komolyan venni. 

Ezek után egyáltalán nem állítanám, hogy a 2021-es Suicide Squad bármiben jobb lett, mint a 2016-os verzió, sőt. Mondanám, hogy ez az Asylum filmek színvonala, csak az a különbség, hogy az Asylum cuccait legalább tényleg élvezem. Mindenesetre nagyon, de nagyon ijesztő tendenciát mutat, hogy ez volt 2021 egyik legnépszerűbb mozija. Nem tudom, hogy a film alapjául szolgáló John Ostrander képregények is ennyire debilek-e, de gyanítom, hogy nem. Az viszont biztos, hogy ehhez képest az animációs Suicide Squad: Hell to Pay Oscar díjas alkotás, pedig az sem rakta túl magasra a lécet. Idén én már nem akarok semmilyen formában sem hallani az Öngyilkos Osztagról, sem filmben, sem képregényben, sem másban. És ezek után imádkozom, hogy az általam sokkal jobban kedvelt Secret Six-et véletlenül se szedjék elő a Warnernél.