Utólag kicsit vicces belegondolni, hogy pár nappal azelőtt vettem meg Dangerous Habits című gyűjteményt egy Comixology leárazás során, hogy a Fumax bejelentette volna a magyar nyelvű fordítást. Akkor viszont annyira nem nevettem, kicsit el is szállt a kedvem az elolvasásától, főleg hogy tudtam, hogy hamarosan százan fognak cikkezni itthon a sztoriról, én meg jobb szeretek inkább olyan dolgokról írni, amikkel nincs tele a hazai internet. Most viszont ebben a kellemes kis téli melankóliában úgy döntöttem, hogy elolvasom végre Garth Ennis nagy sikerű történetét, ami nem mellékesen a Keanu Reeves nevével fémjelzett Constantine: A Démonvadász című film alapjául is szolgált. Hogy az említett mozi mennyire adta vissza a karaktert, vagy hogy az általam egyébként nagy becsben tartott Keanu mennyire volt alkalmas a szerepre, abba most inkább ne menjünk bele, fókuszáljunk inkább most csak az olvasnivalókra.
Na már most, az eredeti nyelvű kötet számomra teljesen érthetetlen módon a Jamie Delano-féle run végét is tartalmazza, ami finoman szólva nem egy jó belépési pont. Sőt. Számomra teljesen értékelhetetlen volt, azt viszont nem tudom, hogy csak azért, mert nem olvastam az előzményeket, vagy azért, mert szimplán szar. Kb. 100 oldalig bírtam, ez idő alatt jóformán semmi érdekes nem történt, ami viszont mégis, az végtelenül nyomasztó volt, és sajnos nem jó értelemben. Szóval fogtam magam, és ezt a részt inkább átpörgettem ahhoz a részhez, ahol Garth Ennis vette át a szériát, vagyis a 202. oldalig, az egész gyűjtemény összesen 335 oldal mindennel együtt. Ez azt jelenti, hogy a kötet 60%-át kukáznom kellett, hogy az élvezhető részhez érjek, ami nem valami jó arány. Nem is értem hogy a DC-nél hogy sikerült ilyen bénán felosztani a Hellblazer sorozatot, itt már őszintén bántam, hogy nem a Fumax-féle fordítást vettem meg, ami csak a Káros Szenvedélyek című sztorit tartalmazza. Lehet egyszer elolvasom Delano történeteit is, de ez az élmény sokkal inkább elvette, mintsem meghozta volna a kedvemet hozzá, szóval ha erre valaha sort is kerítek, az nem mostanában lesz. Ha valaki esetleg már ledarálta őket, és úgy érzi nem érdemes időt szánni rá, az légyszi inkább írja meg kommentben, hogy megkíméljen a további szenvedéstől.
A folytatás szerencsére már sokkal kesztyűsebb kézzel bánt a hozzám hasonló újoncokkal. A láncdohányos Constantine-t utolérni látszik a végzete, miután évtizedeken át 30 szál cigarettát szívott el naponta. Az orvosa tüdőrákot diagnosztizált nála, ami egészen biztosan halállal végződik. John pontosan tudja, hogy a pokolra kerül, ha bekövetkezik a legrosszabb, ráadásul sikerült magát az ördögöt is alaposan felbosszantania, ami még inkább ront a helyzeten. Constantine ezek után minden szokatlan lehetőséget fontolóra vesz, hogy mentse az irháját, ám úgy tűnik, hogy egyedül ő segíthet magán...
Először is muszáj külön szót emelnem amellett, hogy mennyire zseniális ez az egész koncepció. Itt ez a nihilista, bunkó, piás, önpusztító fazon, aki mellesleg a világ egyik legjobb mágusa, démonokkal, szektásokkal, sorozatgyilkosokkal nézett már szembe, szó szerint beintett az ördögnek, és ezek után egy ilyen szarság okozhatja a vesztét. Imádom, ráadásul Garth Ennis nagyon hitelesen ábrázolta, hogy egy Constantine-hoz hasonló figura hogyan reagálna erre az egészre. 10/10-es minden párbeszéd, minden belső gondolat, és szerintem ha valaki már látta testközelből milyen a rák, vagy ne adj isten személyesen éli át, az nagyon át fogja érezni ezt az egész sztorit.
A Dangerous Habits remek belépés lehet bárkinek, aki többet szeretne olvasni John Constantine-ról, ugyanis nem kell hozzá ismerni sem az előzményeket, sem a mellékszereplőket. Nagy vonalakban azért nem árt ha tudod, hogy kicsoda és micsoda a főszereplő, de ha más képregényekben/animációs filmekben/tv sorozatokban/miegyébben találkoztál vele, az már bőven elég. A történet remekül megáll a saját lábán, egyúttal remek kiindulópont a folytatáshoz is, legalábbis szerintem aki ezt a sztorit elolvasta, az biztosan többet akar majd.
A kötet olvasása közben - beleértve azt is, amit a Delano által írt számokból meg bírtam emészteni - végig az járt a fejemben, hogy bármennyire is közel áll hozzám Constantine gondolkodása, bármennyire is egy szerethető karakternek tartom a tahósága ellenére (vagy tán épp azért), igazság szerint a való életben ő lenne az utolsó fazon, akit a környezetemben szeretnék tudni. A Johnhoz hasonló, önpusztító arcok nem csak saját életüket zilálják szét, hanem mindenkiét, aki hajlandó közel engedni őket. Ráadásul annyira rettegett attól, ami a pokolban vár rá, hogy képes lett volna az egész világot beáldozni, csak hogy mentse a saját seggét. Hiába van legbelül jó szíve, hiába a számos jó cselekedet, túl sok van a rovásán. És mindennek ellenére durva túlzás lenne azt állítani, hogy rossz ember, sőt. Csak hát ugye a nyomorúság ugyebár nem épp arról híres, hogy a legjobbat hozná ki bárkiből. Mindenesetre John csodálatosan komplex karakter és magam sem értem, hogy miért csak most lapoztam fel a szóló kalandjait, pedig egy komplett pszichológiai esettanulmányt lehetne írni róla.
Mindent egybevéve, bár a Dangerous Habits című kötet nagy része csalódás volt, a lényegtől szerencsére pontosan azt kaptam, amit vártam. A helyenként bizarr, fakó, nyomasztó artwork nem feltétlen fogja kielégíteni mindenki ízlését, de szerintem remekül passzol a sorozathoz. Ha szeretnéd elolvasni, javaslom, hogy mindenképp a Fumax-féle fordítással kezdj, és utána kezdd el darálni eredeti nyelven a folytatást. Egész biztosan terítéken lesz még Garth Ennis munkássága az oldalon, addig is még sok más izgalmas dologgal várlak titeket itt, a MetaComix blogon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése