Nemrég digital first képregény formájában tért vissza a népszerű Batman antológia sorozat, a Legends of the Dark Knight, ami több újdonságot is hozott magával. Nem is volt kérdéses, hogy benevezek rá, már csak azért is, mert egy szám nevetségesen olcsó, mindössze 1,9€-ba kerül a Comixology-n (később rátérek, hogy miért). A széria egy hat részes történettel indított, melynek címe Bad Night, Good Knight, és amelynek írója és rajzolója is Darick Robertson. Ha nem szeretsz digitálisan olvasni, akkor se csüggedj, egészen biztos, hogy tervben van a nyomtatott megjelenés is, viszont sajnos kénytelen leszel kivárni.
A történetben egy új játékos bukkant fel Gotham-ben, aki halálos mérges gázt terít a város legveszélyesebb bűnözőinek. A rendőrség szokás szerint nem tud mit kezdeni a helyzettel, így Batmanre vár, hogy felgöngyölítse az ügyet. Ezzel önmagában még nem is lenne gond, csak hogy a Sötét Lovag is kapott egy adagot a gázból, és azóta nem látták...
Az első azonnal szembetűnő változás a képregényben a formátum. A Legends of the Dark Knight oldalai valamiért széltében nagyobbak, mint hosszában, kicsit olyanok, mintha félbevágtál volna egy hagyományos képregényt. Hogy ennek mi értelme, nem igazán sikerült megfejtenem, de egyébként nem is olyan zavaró, mint ahogy elsőre hangzik. Kicsit olyan, mint amikor más digitális képregényeknél rázoomolsz egy bizonyos részre, meg lehet szokni. Viszont itt mindjárt értelmet nyert, hogy miért ilyen olcsó ez a sorozat: Más képregényekhez hasonlóan a Legends of the Dark Knight számai is 22-23 oldalt tartalmaznak, a gond csak az, hogy itt egy teljes oldal valójában inkább csak egy fél. Ennél fogva a tartalom is kevesebb, a nyomtatott kiadásban tuti legalább két számot fognak egy füzetbe rakni, ha nem többet.
A sztoriban számos közönségkedvenc szereplő feltűnik: Joker, Riddler, Pingvin, Mr. Freeze, Scarecrow és Gordon felügyelő, valamint egy új karakter is debütált ezeken az oldalakon. Az ő neve Quiz, aki nem más, mint Edward Nigma barátnője, és akitől őszintén megmondom, nem vágódtam különösebben hanyatt. Quiz kisasszony első találkozásra kifejezetten idegesítő, horkantva nevet, és sajnos eddig kb. ennyit tudok leírni róla amellett, hogy egy meglehetősen fantáziátlan karakternek tűnik. Lényegében ő Riddler Harley Quinn-je azzal a különbséggel, hogy ebben a szerelmi történetben nyoma sincs a stockholm szindrómának. Egy jó író kezében, egy hosszabban felépített sztoriban el tudom képzelni, hogy problémát jelenthetne Batman számára, de ebben a történetben sajnos nem igazán derült ki, hogy mire is képes. Viszont két szám után, ami terjedelmében igazából csak egy, még igazán nem szeretném leírni, bízom benne, hogy lesz alkalma később kibontakozni.
A történet a végére egészen beindult, és bár összességében jól szórakoztam rajta, mégis azt kell mondjam, hogy meglehetősen középszerű. Se nem jó, se nem rossz, viszont nagyon is felejthető. Az a gond, hogy ilyesmi sztorit kb. százat láttunk már Batman füzetekben, nincs benne semmi új, vagy különleges. Ugyanakkor szögezzük le, hogy ezeknek az antológia sorozatoknak talán nem is az az elsődleges célja, hogy óriásit dobbantsanak, másrészt pedig ki tudja, hogy mit hoz majd a soron következő történet? Azért vannak jelenleg is szép számmal tehetségek a DC-nél, biztos vagyok benne, hogy sok jó dolgot tartogat még a széria. Na de hogy pozitívat is mondjak, Robertson szerintem jól eltalálta a karaktereket, valamint Batman belső monológját is, emellett nekem némileg üdítően hatott, hogy mellőzte a mostanában sokak által túltolt, erőltetett darkoskodást. Az art szintén nagyon pofás, összességében elég jól néz ki.
A 2021-es Legends of the Dark Knight tehát nyithatott volna kicsit jobban is, de nem volt ez olyan tragikus sem, hogy mostantól ne kísérjem figyelemmel a szériát. Darick Robertson után Stephanie Phillips kapott lehetőséget, hogy elmesélje saját Batman történetét a sorozatban, remélem, hogy belé kicsit több fantázia szorult.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése